202991. lajstromszámú szabadalom • Eljárás zsírsavak és származékaik radioaktív jóddal végzendő jelzésére és jelzésre előkészített inaktív kompozíció
A találmány tárgya eljárás zsírsavak és származékaik radioaktív jóddal végzendő jelzéséhez és jelzésre előkészített inaktiv kompozíció, A találmány szerinti megoldással a technika állásához képest kedvezőbb feltételek között - és különösen gyorsabban - lehet a jelzési műveletet végrehajtani, amelynek alkalmazásával folyékony halmazállapotú telítetlen zsírsavak, valamint aromás vegyületek jelezhetők. A radioaktiv izotóppal jelzett vegyületek széleskörű biológiai, biotechnológiai, mezőgazdasági és egyéb alkalmazása folytán különös jelentőséggel bir a jelzett vegyületek preparálásának egyszerűsítése és gyorsítása; ennek jelentőségét még növeli, hogy a találmány szerinti eljárás sajátosságai folytán ki lehet alakitani a találmány szerint jelzésre előkészített, inaktiv összetevőket, amelyek közvetlenül alkalmazhatók a találmány szerinti eljárás foganatosításához, igy még gyorsabban hajtható végre az eljárás, amelynek gyorsaságától függ a jelzési folyamat eredményessége. Az ilyen jellegű jelzési műveletekhez világszerte és hazánkban is legelterjedtebben a jód 123, 125 és 131 tömegszámú radioaktív izotópját alkalmazzák. A jelzett preparátumot ismert módon többlépéses eljárással készítik, a preparátumok tartalmazzák a jelzendő anyagot (molekulát) - amely a technika állása szerint például oldatba, előnyösen éteres oldatba vitt zsírsav -, katalizátort - amely a technika állása szerint általában két koraponensű, például nátrium-jodát és nátriumjodid -, ehhez tömény sósavat adnak, az aktív jelzőanyagot pedig általában nátriumjodid alakjában úgy adják hozzá, hogy a nátriumjodid egy része radioaktiv jódatomot tartalmaz, mig a másik része inaktiv, vagyis úgynevezett hordozó. Ilyen megoldás ismerhető meg például The Journal of Nuclear Medicine V. 23., 196-203. 1982-ben megjelent cikkből, vagy például H. Sinn és W. Maier-Borst szerzőknek az International Journal of Applied Radiation and Isotopes, V. 30., 511-512. oldalain 1979-ben megjelent publikációjából. Hasonló eljárást ismertet G. D. Robinson és A. W. Lee a Journal of Nuclear Medicine folyóiratban (V.16. Nr. 1.) 1975-ben. A jelzett preparátumok készítésénél - és megfelelően a jelzési folyamatban - nehézséget jelent, hogy a jelzópreparátum hatékonysága (a radioktív magok bomlása miatt időben nem állandó, ezért a csak meghatározott körülmények között készíthető jelzett preparátum tárolás közben hamar elveszti hatékonyságát. A kedvező biofizikai tulajdonságai miatt különösen előnyős 123I izotópnál ez a nehézség fokozottan jelentkezik, mert annak felezési ideje mindössze 13 óra, ezért használatakor a jelzett preparátumot általában rövid idővel a jelzési műveletet megelőzően szabad csak elkészíteni, például egy órával, előnyösen fél órával előbb. Ez a tény viszont a gyakorlat-1 ban igen megnehezíti - az egyébként gyorsan ürülő, orvosi felhasználás során a beteg számára kevesebb sugárterhelést jelentő - li3I izotóp felhasználását. 5 Az ismert eljárásokban - ilyen az idézettek mindegyike - az eljárás során igen sok (6-7) eljárási lépésre van szükség, ahol többnyire az egyes lépésekben egymástól eltérő üzemi körülményeket kell biztositani. A 10 Journal of Nuclear Medicine 1982-ben megjelent cikke szerint például az indikátorhordozót és a hordozómentes jódizotópot összekeverik és 30 percig 150 °C-on tartják. Szintén magas hőmérsékletre van szükség - 15 155 °C-on 15 percig - J. Sinn és W. Maier-Borst által ismertetett eljárás esetén. A harmadik ismert eljárásnál pedig az eljárás véghezviteléhez speciális nyomásra van szükség. Az ismert eljárások további hátránya, 20 hogy a preparátum egyes alkotóit olyan kikészítésben alkalmazzák, amely járulékos anyagfogyasztással jár, például éteres oldószerre van szükség a jelzendő anyagnál - például Journal of Medicine-ben megjelent 25 eljárás esetén - vagy például inaktív nátriumjodidra az aktív jelzőanyag kikészítésénél - lásd J. Sinn és W. Maier-Borst eljárása -. Az ismert eljárások mindegyike speciális körülmények között végrehajtott, nagyvolu- 30 menü preparátumkészítést ir le. Gyakran szükség van azonban kisszámú jelzésre, amelyet rövid időn belül kell elvégezni, ezekben az esetekben az ismert, nagyvolumenü preparátumkészités nem járható út. Az ismert 35 megoldások alkalmazásához különleges laboratóriumokra (például manipulátorral rendelkező forrófülke), speciális szaktudású szakemberekre (izotópok kezelésében jártas, steril gyógyszer-előállítási képesítéssel rendelkező 40 szakemberek) van szükség. A találmány célja olyan megoldás létrehozása, amelynél normális üzemi körülmények között, különleges szakképzettséggel és nagy rutinnal nem rendelkező munkatárs megfelelő 45 minőségű jelzett preparátumot tudjon elöállitani közvetlenül a felhasználást megelőzően. A különleges technológiai követelmények elhagyásén túlmenően célul tűztük ki a minimális anyagmennyiség felhasználást és a fel- 50 használt anyagmennyiségre vetített hatékonyság növelését. További célként tűztük ki, hogy a felhasználás helyszínén történő előállítás következtében a munkatársak elkerülhetetlen sugárterhelése csökkenthető le- 55 gyen. A találmány alapja az a felismerés, hogy a jelzett anyagfelhasznás helyszínén történő, kis tételű előállításához nincs feltétlenül szükség speciális körülmények között végre- 60 hajtott, hosszadalmas lépések sorozatára, azok az összetevők célszerű megválasztásával egyszerűsithetők. Kísérleteink sorén rájöttünk arra, hogy az összetevők választékának redukálásával és a mennyiségi összetételnek 05 széles aktivitástartományra kiterjedő tipi— 2 HU 202991 A 3
