202887. lajstromszámú szabadalom • Eljárás waxikeményítő kinyerésére kukoricából

1 HU 202 887 A 2 a legkisebb mértékű, ha az áztatást viszonylag ala­csony hőmérsékleten, 42-48 ’C-on végezzük. Egzakt összefüggést nem sikerült megállapítanunk, de feltéte­lezzük, hogy ez a jelenség a waxikeményítőt kísérő fehérjék sajátos szerkezetével és összetételével van összefüggésben. E megfigyelések alapján a találmány szerint a wa­­xikukorica- keményítő kinyerése során, amikor a ku­koricát 0,15-0,4 tömeg%, előnyösen 0,2-0,3 tömeg% kéndioxidot tartalmazó meleg vízben áztatjuk, szétzúz­zuk és csírátlanítjuk, a csírátlanított anyagot nedvesen őröljük, az őrleményből elkülönített szuszpendált ke­ményítő- és fehérje-frakciót mechanikusan szétválaszt­juk és a keményítőt kiszűrjük és megszárítjuk, oly mó­don járunk el, hogy a kukoricát 42-48 °C, előnyösen 44-46 °C hőmérsékleten 42-50 órán át, előnyösen 44- 48 órán át áztatjuk, és a keményítő-frakciónak a fe­hérje-frakciótól való elválasztása közben a szuszpen­zió pH-ját kéndioxid adagolásával 4,0 és 7,3, előnyö­sen 5,5 és 7,1 közötti értéken tartjuk. A találmány szerinti eljárás legfontosabb sajátossá­ga, hogy a keményítő- és fehérje-frakció elválasztása közben megakadályozzuk a pH nem kívánt mértékű növekedését. E célból rendszeresen ellenőrizzük a kö­zeg pH-ját, és a folyadékot szükség esetén visszasa­vanyítjuk. Ezt technológiai szempontból legelőnyöseb­ben az egyébként is legcélszerűbb több fokozatú sze­parálás körülményei között úgy végezhetjük el, hogy a közeg pH-ját az egyes fokozatok között ellenőrizzük és beállítjuk. A közeg megsavanyítására elvileg bár­mely iparilag használatos szervetlen vagy szerves sav alkalmas lenne, gyakorlati megfontolásból azonban a kéndioxidot, pontosabban az annak vizes oldásakor képződő kénessavat használjuk a pH beállítására. Ke­rülnünk kell ugyanis a termék újabb vegyületekkel való szennyezését. A kéndioxidot mint csíraölő és a fehérjehálót fellazító anyagot az áztatás során amúgyis használjuk, további előnye, hogy számottevő termék­­szennyezést nem okoz. A találmány szerinti eljárást legelőnyösebben úgy hajtjuk végre, hogy a keményítő-frakciót sorbakap­­csolt centrifugális szeparátorokon választjuk el a fe­hérje-frakciótól, és a mosóvizet a szétválasztandó anyaggal ellenáramban vezetjük. Ekkor a pH beállítá­sát az egyes szeparátorok közé, illetve az első szepa­rátor elé beiktatott keverőtartályokban végezzük el. Ezt az eljárásmódot az 1. ábrán szemléltetjük és az alábbiakban részletezzük. Az ellenáramú rendszerben egyik irányban a kemé­nyítő, a másik irányban a fehérje dúsúl fel. A főáram, a keményítő dúsúlásának irányában haladva a kemé­nyítő-fehérje szuszpenziót a 9 vezetékben az 1 első keverőtartályba engedjük. Itt folyamatos keverés mel­lett a 10 vezetéken át vízben elnyeletett kéndioxidot adagolunk hozzá oly mértékben, hogy a 17 vezetéken át a 4 első szeparátorra továbbított szuszpenzió pH-ja az előírt értékhatáron belül legyen. A 4 első szepará­torról lejövő nehéz frakciót a 18 vezetéken a 2 máso­dik keverőtartályba juttatjuk, ahol folyamatos keverés mellett all vezetéken át kénessavat adagolunk hozzá a pH szabályozása végett. A 2 második keverőtartály­ból az anyagot a 19 vezetéken át az 5 második sze­parátorra visszük. A szeparátorról a keményítőben dú­­súlt nehéz frakciót a 20 vezetéken át a 3 harmadik keverőtartályba juttatjuk, ahol a pH-t ellenőrizzük és szükség esetén a 12 vezetéken bevitt kénessavval be­állítjuk. Innen az anyagot a 21 vezetéken át a 6 har­madik szeparátorra visszük. A szeparátorról a 22 ve­zetéken át elvezetett keményítőszuszpenzió egy részét a 23 vezetéken és a 7 puffertartályon át a 8 szűfőcent­­rifugára visszük, másik részét pedig a 24 vezetéken át visszavezetjük a 3 harmadik keverőtartályba. A 8 szű­rőcentrifugán a keményítőt mechanikusan víztelenít­jük és a 14 szalagon a rajzon már nem látható szárí­tóba visszük. A szűrletet a 15 vezetéken át visszatáp­láljuk az 1 első keverőtartályba. Az ellenkező irányban, a fehérje dúsúlásának irá­nyában haladva a tiszta mosóvizet a 13 vezetéken a 6 harmadik szeparátorba tápláljuk. A szeparátorból a 25 vezetéken kilépő fehérjetartalmú könnyű frakció egyik részét a 26 vezetéken közvetlenül, másik részét köz­vetve, a 27 vezetéken és a 2 második keverőtartályon keresztül az 5 második szeparátorra visszük. Innen a keményítőben dúsúló könnyű frakciót a 28 vezetéken távolítjuk el. Egyik részét a 29 vezetéken közvetlenül, a másik részét közvetve, a 30 vezetéken és az 1 első keverőtartályon keresztül juttatjuk el a 4 első szepa­rátorra. A szeparátorról a 16 vezetéken távolítjuk el a keményítőt nem tartalmazó, fehérjében feldúsúlt anya­got. A találmány szerinti eljárást a keményítőkinyerés­ben használatos berendezésekben, a keményítőkinye­rés technológiai műveleteinek megfelelő alkalmazásá­val, illetve módosításával hajtjuk végre. A kukorica áztatását 0,15-0,4 tömeg% kéndioxidot tartalmazó vízben végezzük. A normál keményítő kinyerési eljár­­sától eltérően azonban ezúttal szigorúan ügyelnünk kell az áztatás hőmérsékletére: ez ugyanis - mint már említettük - döntően befolyásolja az áztatás során le­zajló kémiai és fermentációs folyamatokat és ezáltal a későbbi elválasztási műveletek eredményét. Az áz­tatást tehát szűk hőmérsékleti határok között, viszony­lag alacsony, 42-48 °C, előnyösen 44-46 °C hőmér­sékleten hajtjuk végre. Ilyen hőmérsékleten 42-50 óra, előnyösen 44-48 óra hosszat kell áztatnunk a kukori­cát ahhoz, hogy alkalmas legyen a következő műve­letekre. Az áztatott kukoricát egy zúzóberendezésben előnyösen egy durvaőrlésre beállított tálcás malomban szétzúzzuk, amikor is szabaddá válik az olajos anya­gokat tartalmazó csíra. Ezt sűrűségkülönbség alapján választjuk el a zúzalék többi részétől, célszerűen hid­­rociklonban. A csíramentesített anyagot ezután fino­mőrlésnek vetjük alá. Ezt a műveletet elvégezhetjük például egy finomőr­lésre beállított tálcás malomban. Az őrleményből el­választjuk a rostos anyagotkat, aminek érdekében azt előnyösen egy ívszitára visszük. Az ekkor kapott szuszpenzió keményítő-frakcióját és fehérje-frakcióját legelőnyösebben a fent már részletezett több fokoztú szeparátor-rendszerben választhatjuk el egymástól. Er­5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 3

Next

/
Thumbnails
Contents