202883. lajstromszámú szabadalom • Eljárás alfa-interferon előállítására és tisztítására

1 HU 202 883 B 2 A jelen találmány tárgya eljárás nagytisztaságú, nem­­immunogén, antivirálisan és immunregulátorként ha­tásos, homogén a-interferon előállítására valamint al­kalmazására. Az interferonok testjellemző proteinek, amelyek a legkülönbözőbb fajokban kimutathatók. A nekik tulaj­donított antivirális és immunszabályzó tulajdonságok már korán a legkülönbözőbb felhasználási területekre alkalmasaknak mutatták őket. Vizsgálatok kimutatták, hogy különböző interferon-osztályok léteznek. Az a-, ß- és y—interferonok mellett röviddel ezelőtt felfedez­ték az (o-interferont, és szerkezetét is felderítették. Az interferonoktól, mint vírusos betegségek és rák ellen hatásos szerektől remélt nagy elvárások már ko­rán elvezettek természetes anyagból származó interfe­ronkészítményekkel végzett vizsgálatokhoz, amelyek­nél azonban súlyos mellékhatások léptek fel. Az ezek­nél a vizsgálatoknál használt készítmények még a leggondosabb tisztítás után is különböző interferonok és sok esetben más proteinek komplex keverékeit tar­talmazták. Az ok az, hogy az interferonok némelyiké­nek esetében altípusok léteznek, amelyek egymástól többé vagy kevésbé különböznek; így például a-inter­­feronból időközben 20-nál több típus lett ismeretes. Csak az interferonok géntechnológiai eljárások se­gítségével való előállításával vált lehetővé, hogy típus­tiszta interferonkészítményeket vizsgáljanak. Ide számítanak a klinikai vizsgáitokban használt (aA-nak is nevezett) rekombináns a2-interferonok is. Döntő jelentőség jut az emberi proteinek mikroor­ganizmusokkal való előállításánál a proteinek tisztítá­sának. Minden olyan szennyeződés, amely a gazda­­szervezettől ered, a termék emberen való alkalmazá­sakor olyan immunvédelmi reakciókhoz vezethet, amelyek életveszélyesek lehetnek. Az ilyenfajta szennyeződések elválasztása manapság már alig okoz problémát, és az időközben rendkívül érzékennyé vált analitikai módszerek endotoxinokat legcsekélyebb koncentrációban is ki tudnak mutatni. Az interferon­kutatás területén is kifejlesztettek olyan tisztítási eljá­rásokat, amelyek lehetővé teszik azt, hogy olyan in­terferonkészítményekhez jussunk, amelyek jók, és semmilyen endotoxint nem tartalmaznak. Példaként említhetjük itt von Staehelin és mtsai munkáját [J. Bi­oi. Chem. 256. 9750 (1981)]. Minden klinikai vizsgálatra használt rekombináns a-interferon gyakorlatilag endotoxinmentes. Annál meglepőbb volt ezért a mellékhatások fellé­pése, amelyek még az interferonkezelés félbeszakítását is kikényszerítették. Néhány rekombináns a-interferon meglepő módon immunogénnek bizonyult. Az interfe­ron elleni antitestek stimulálódtak. [Quesada et al., J. Natl. Cancer Inst. 70, No. 6, 1041-1046 (1983); Protz­­man et al., J. Immunol. Methods 75, 317-323 (1984)]. Ezek az antitestek veszélyes következményeket okozhatnak, ha az interferon hatását befolyásolják. Ek­kor nemcsak a rekombináns a-interferonra hatnak, ha­nem - mivel a rekombináns a-interferon a testjellemző interferonnal azonos - ugyanilyen mértékben a testjel­lemző interferonra is. Végzetes következmény, hogy ezek az antitestek az interferon-kezelés befejezése után is tovább hatnak, a betegség lefolyását súlyosbíthatják, a vírusfertőzések elleni testjellemző védekezést gyengítik, és a szerve­zetet ezáltal további fertőződésekre hajlamossá teszik. Ezeket a következményeket már állítkísérletekben megerősítették. Maximális gyógyszerbiztonság érde­kében arra kell törekdeni, hogy a rekombináns a2-in­­terferon típustiszta, gyakorlatilag endotoxin-mentes és nem utolsósorban nem-immunogén legyen. A jelen találmány feladata tehát az, hogy eljárást bocsásson rendelkezésünkre nem-immunogén, antivi­rálisan és immunregulátorként hatásos rekombináns a­­interferon előállítására. Az említett a-interferonok immunogenitásának oka nem ismeretes. Hacsak nem az, hogy ezért endotoxi­­kus elegyrészek felelősek. A vizsgálathoz felhasznált készítmények elsődlege­sen abban különböznek, hogy aminosavszekvenciájuk­­ban csekély változások vannak. 23. aminosav 34. aminosav I. készítmény lizin hisztidin II. készítmény arginin hisztidin III. készítmény arginin arginin A klinikailag felhasznált proteinek primer szerkeze­tében levő szerkezeti különbségek mellett ismeretes, hogy géntechnológiailag előállított a-interferonok ese­tében mindig az interferon monomer, kismolekulasú­­lyú, redukált és oligomer formáinak keverékéről van szó (lásd például a 108 585., 110 302. és 118 808. számú nyilvánoságra hozott európai szabadalmi beje­lentéseket). Ezen formák némelyike in vitro azonos, mások azonban csökkent hatásokat mutatnak, és né­hányat lehetséges immunogén tulajdonságok miatt rossznak tartanak (lásd 108 585. és 110 302. számú nyilvánosságra hozott szabadalmi bejelentéseket). Ezekben a szabadalmi bejelentésekben leírnak eljá­rásokat ezeknek az interferon-formáknak az elválasz­tására. A 108 585. számú nyilvánosságra hozott európai szabadalmi bejelentésben leírnak egy eljárást egy las­san vándorló monomer („slow moving monomer”) és oligomerek elválasztására, amelynek során az interfe­ron mintát 3-tól 5-ig terjedő pH-nál bizonyos ideig 28- 40 °C hőmérsékleten inkubálják. A 110 302. számú nyilvánosságra hozott európai szabadalmi bejelentés egy olyan eljárást ír le, amely­nek során az oligomerekből egy redox-rendszerrel végzett redukcióval a monomer keletkezik. A 83 734 számú nyilvánosságra hozott európai sza­badalmi bejelentésben leírt kristályos humán-leukoci­­ta-interferon esetében a polietilénglikol lecsapószemek interferonnal képzett kristályairól van szó, nem pedig tiszta, homogén és kristályos interferonról, amint azt a címből hinnünk kellene. A 118 808. számú nyilvánosságra hozott európai szabadalmi bejelentében végül rekombináns a-interfe­­ront fémkelátgyanták segítségével tisztítanak meg az oligomer formáktól. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2

Next

/
Thumbnails
Contents