202859. lajstromszámú szabadalom • Hatóanyagként kinolin- és pirindinszármazékokat tartalmazó herbicid és növénynövekedést szabályozó készítmények és eljárás a hatóanyagok előállítására
7 HU 202 859 B 8 kai mázzuk. Az alkalmazási célnak és az alkalmazás időpontjának megfelelő optimális hatóanyagmennyiséget mind kikelés előtti, mind kikelés utáni alkalmazásnál előzetes kísérletekkel lehet meghatározni. Ezenkívül az (I) általános képletű vegyületek kikelés utáni alkalmazás esetén egyes kultúrnövényeknél, például gyapot, árpa, búza, repce vagy napraforgó, valamint egyszikű fűfélék esetén, például Poa, Festuca, Lolium, Bromus és Cynosurus esetén jó növekedést szabályozó hatással rendelkeznek, és egyidejűleg igen kicsi a nekrotikus hatásuk. Ezért az (I) általános képletű vegyületek előnyösen alkalmazható kikelés utáni növekedésszabályozóként gabona és fűfélék, valamint napraforgó és repce esetén. Az (I) általános képletű vegyületeket változatlan alakjukban, vagy előnyösen készítmény formában, a formálási technikában általánosan alkalmazott segédanyagokkal együtt alkalmazzuk, és ezért például emulziókoncentrátum, közvetlenül permetezhető vagy hígítható oldat, híg emulzió, nedvesíthető por, oldható por, porozószer, granulátum alakra, vagy például polimer anyagokba kapszulázoü formára dolgozzuk fel. A felvitel módszere például permetezés, ködösítés, porozás, kenés vagy öntözés, mindenkor a készítmény természetétől, az elérendő céltól és az adott körülményektől függ. Az (I) általános képletű vegyületek a haszonnövények vetőanyagára is felvihetők (magcsávázás). A herbicid vagy növénynövekedést szabályozó hatóanyagot ezután a haszonnövények ültetésekor visszük fel a vetésterületre. Az ilyen módon, az (I) általános képletű vegyidet hatékony mennyiségével kezelt vetőanyag ugyancsak a találmány tárgyát képezi. A készítményeket, azaz az (I) általános képletű hatóanyagot, és adott esetben egy szilárd vagy folyékony adalékanyagot tartalmazó készítményt, illetve összetételt önmagukban ismert módszerekkel állíthatjuk elő, például oly módon, hogy a hatóanyagot töltőanyagokkal, például oldószerekkel, szilárd hordozóanyagokkal és adott esetben felületaktív vegyületekkel (tenzidekkel) alaposan összekeveijük és/vagy eldörzsöljük. Oldószerként például a következő anyagok jöhetnek számításba: aromás szénhidrogének, előnyösen a 8-12 szénatomos frakciók, például xilol-elegyek vagy szubsztituált naftalinok, ftálsav-észterek, például dibutil- vagy dioktil-ftalát, alifás szénhidrogének, például ciklohexán vagy paraffinok, alkoholok és glikolok, valamint ezek éterei és észterei, például etanol, etilénglikol, etilénglikol-monometil- vagy -etil-éter, ketonok, például ciklohexanon, erősen poláros oldószerek, például N-metil-2-pirrolidon, dimetil-szulfoxid vagy dimetil-formamid, valamint adott esetben epoxidált növényi olajok, például epoxidált kókuszolaj vagy szójaolaj, továbbá víz. Szilárd hordozóanyagok például a porozószerek vagy diszpergálható porok előállításánál alkalmazott anyagok általában a természetes kőzetlisztek, például kalcit, (alkum, kaolin, montmorillonit vagy attapulgiL A fizikai tulajdonságok javítására nagydiszperzitású kovasav vagy nagydiszperzitású és nagy nedvszívóképességű polimerizátumok is adagolhatok. Szemcsés, adszorptív granulátum hordozó például a porózus típusú csillám, téglatörmelék, szepiolit vagy bentonit, vagy a ncmszorptív kalcit vagy homok. Alkalmazható ezenkívül számos előgranulált szervetlen vagy szerves jellegű anyag is, főleg a dolomit vagy az aprított növényi maradékok. Felületaktív vegyületek a formálandó (I) általános képletű hatóanyag természetétől függően a nemionogén, kation- és/vagy anionaktív tenzidek, melyek jó emulgeáló-, diszpergáló- és nedvesítő tulajdonságokkal rendelkeznek. Tenzidek alatt a tenzidek elegyei is értendők. Alkalmas anionos tenzidek az úgynevezett vízoldható szappanok, valamint a vízoldható, szintetikus, felületaktív vegyületek. Szappanok közül említendők a hosszú láncú (10-22 szénatomos) zsírsavak alkálifém-, alkáliföldfém- vagy adott esetben szubsztituált ammóniumsói, például az olaj- vagy sztearinsav nátrium- vagy káliumsói, vagy a természetes zsírsavelegyek, például a kókuszolajból vagy faggyúolajból nyerhető zsírsavak ilyen jellegű sói. Ugyancsak idetartoznak a zsírsav-metil-taurinsók is. A formálási technikában azonban gyakrabban alkalmazunk úgynevezett szintetikus tenzideket, főleg zsírszulfonátokat, zsírszulfátokat, szuifonált benzimidazolszármazékokat vagy alkil-aril-szulfonátokat. A zsírszulfonátok vagy -szulfátok általában alkálifém-, alkáliföldfém- vagy adott esetben szubsztituált ammóniumsóként állnak, és 8-22 szénatomos alkilcsoportot tartalmaznak, ahol az alkilcsoport magában foglalja az acilgyökök alkilrészét is. Ilyen anyagok például a ligninszulfonsav, a dodecil-kénsav-észter, vagy egy természetes zsírsavelegyből előállított zsíralkohol-szulfát-elegy nátrium- vagy kalciumsói. Ugyancsak idetartoznak a zsíralkoholok-etilén-oxid-adduktumok kénsav-észtereinek és szulfonsavainak sói is. A szuifonált benzimidazolszármazékok előnyösen 2-szulfonsav- - csoportokat és egy 8-22 szénatomos zsírsavcsoportot tartalmaznak. Alkil-aril-szulfonát például a dodecilbenzolszulfonsav, adibutil-naftalinszulfonsav, vagy egy naftalinszulfonsav, a dibutil-naftalinszulfonsav, vagy egy naftalinszulfonsav-formaldehid kondenzációs termék nátrium-, kalcium- vagy trietanol-amin-sója. Számításba jöhetnek ezenkívül a különböző foszfátok is, például egy p-nonil-fenol-(4-14)-etilén-oxid-adduktum foszforsav-észterének sói is. Nem ionos tenzidek elsősorban az alifás vagy cikloalifás alkoholok, telített vagy telítetlen zsírsavak és alkil-fenolok poli(glikol-éter)-származékai, melyek 3-30 glikol-éter-csoportot és 8-20 szénatomot tartalmaznak az (alifás) szénhidrogéncsoportban, és 6-18 szénatomot az alkil-fenolok alkilrészében. További alkalmas, nemionos tenzidek a vízoldható, 20-250 etilénglikol-éter-csoportot és 10-100 propilénglikol-éter-csoportot tartalmazó polipropilénglikol-, etilén-diamino-polipropilénglikol- és alkil-polipropilénglikol-poli(etilén-oxid)-adduktumok, mely utóbbiak az alkilláncban 1-10 szénatomot tartalmaznak. Ezek a vegyületek általában 1-5 etilénglikolegységet tartalmaznak propilénglikol egységenként Nemionos tenzidek például a következők: nonil-fenol-poli(etoxi-etanol)-ok, ricinusolaj-poli(glikol-éter), polipropilén-poli(etilén-oxid) adduktumok, tributil-fenol-poli(etoxi-etanol), polictilénglikol és oktil-fenoxi-poli(etoxi-etanol). Ugyancsak számításba jöhetnek a poli(oxi-etilén)-szorbitán-zsírsav-észterei, például a poli(oxi-eti-lén)-szorbitán-trioleát. A kationos tenzidek mindenekelőtt kvatemer ammó-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 5
