202823. lajstromszámú szabadalom • Eljárás [E]-2-[p-fluor-fenetil]-3-fluor-allil-amin előállítására

1 HU 202 823 B 2 A találmány új (E)-2-(p-fluor-fenetil)-3-fluor-allil-amin előállítására alkalmas eljárásra vonatkozik. Ez a vegyület gátolja a monoamin-oxidáz-B-t és így felhasználható olyan gyógyszerkészítmények hatóanya­gaként, amelyek a Parkinson-kór gyógyítására alkalma­sak. A 2-(p-fluor-fenetil)-3-fluor-allil-amin az (I) képlet­nek felel meg. Az eljárás kiterjed e vegyület gyógysze­­részetileg elfogadható savaddíciós sóinak az előállításá­ra is. A vegyület szelektív enzimaktivált, irreverzibilis MAO-B (monoamin-oxidáz-B) inhibitor és így olyan gyógyszerek hatóanyaga lehet, amelyek gyógyítják a Parkinson-kórban szenvedő betegeket. Megfelelő gyógyszerészetileg elfogadható savaddí­ciós sók olyan sók lehetnek, amelyek szerves és szervet­len savakból, így hidrogénkloridból, hidrogénbromid­­ból, szulfonsavból, kénsavból, foszforsavból, salétrom­savból, maleinsavból, fumársavból, benzoesavból, asz­­korbinsavból, pamoinsavból, szukcinsavból, metán­­szulfonsavból, ecetsavból, propionsavból, borkősavból, citromsavból, tejsavból, almasavból, mandulasavból, fahéjsavból, palmitinsavból, itakonsavból és benzol­­szulfonsavból származtathatók le. Az 0) képletű vegyületet a szakterületen ismert mód­szerek szerint állíthatjuk elő, például a 4 454 158 számú USA-beli szabadalmi leírásban ismertetett módszerhez hasonló módon. Az előállítás abban áll, hogy valamely p-fluor-fenetil-vajsav-diésztert ismert módon difluor­­-metilezünk, mégpedig a diésztert először erős bázissal kezeljük és így a megfelelő karbaninont állítjuk elő, majd a karbaniont megfelelő difluor-metilező szerrel reagáltatjuk. Az erős bázis lehet nukleofil és elég erős­nek kell lennie ahhoz, hogy eltávolítson egy protont a kiindulási észter karboxicsoportjával szomszédos metin részből. Megfelelő ilyen bázisok ismertek a szakterüle­ten. Ilyen bázisok például egy alkil-lítium (így az n-bu­­til-lítium), valamely aril-lítium (így a fenil-lítium), egy lítium-dialkil-amid (például a lítium-diizopropil-amid), nátrium- vagy h'tium-amid, valamely fémhidrid (így a nátrium- vagy kálium-hidrid), fém-alkoholát (például a nátrium- vagy kálium-terc-butoxid) vagy lítium- vagy dilítium-acetanilid. A diészter és a bázis közötti reakciót valamely protonmentes oldószerben, így tetrahidrofu­­ránban (THF), dietil-éterben, dimetil-formamidban (DMF), dimetil-szulfoxiban (DMSO), dioxánban vagy ezek elegyeiben végezzük körülbelül 0 'C-tól körülbelül 70 *C-ig terjedő hőmérséklettartományban, előnyösen 45 ‘C-on, körülbelül 5 perc és 2 óra közötti időtartam­ban. Előnyös bázisok a karbanion képzésére a nátrium­­-hidrid dimetoxi-etánban, a kálium-terc-butoxid/n-bu­­til-lítium THF-ben vagy nátrium-terc-butoxid THF-ben. Adifluor-metilezés után észtercsoportot eltávolítunk szelektíven savas hidrolízissel. A szelektív lehasításhoz előnyösen olyan vegyes diésztert használunk, amelyben egy észtercsoport könnyen lehasítható, így például az egyik észtercsoport terc-butil-, benzil-, difenil-metil­­vagy trifenil-metil-csoportot, míg a másik nehezen eltá­volítható egyenes láncú alkilcsoportot, például metil-, etil-, propil- vagy n-butil-csoportot hord. A könnyen lehasítható észtercsoportot szelektíven hidrolizálhatjuk valamely szerves vagy szervetlen sav­val történő kezeléssel, oldószer hozzáadása mellett vagy anélkül, körülbelül 0 "C és 25 *C közötti hőmérsékleten és körülbelül 1-10 óra alatt. A környezeti hőmérséklet előnyös. A sav megválasztása nem döntő jelentőségű a hidrolízishez, de célszerű olyan savat választani, amely könnyen eltávolítható a hidrolízis után. A trifluor-ecet­­sav előnyös, mivel ennek az alacsony forráspontja lehe­tővé teszi a könnyű eltávolítást a hidrolízis után kapott termékből. Abban az esetben, ha az egyik észtercsoport benzil-, difenil-metil- vagy trifenil-metil-csoportot hord, másik pedig egyenes láncú 1-4 szénatomos alkilcsoporttal rendelkezik, akkor a könnyen lehasítható észtercsoportot szelektíven is hasíthatjuk oly módon, hogy a vegyes diésztert katalitikusán hidrogenizáljuk hagyományos módon, például a kezelést hidrogéngáz légkörben valamely katalizátor (például Pd/C) jelenlé­tében, környezeti hőmérsékleten 1-48 óra alatt hajtjuk végre. A szelektív hidrolízist követően a difluor-metilezett monoésztert akril-észtérré alakítjuk valamely bázissal való kezeléssel. A reakciót úgy végezzük, hogy vizes vagy nem vizes oldószert használunk erős bázisokkal, így nátrium-hidroxiddal és hasonlókkal, de használha­tunk gyenge bázisokat is, így trietil-amint vagy nátrium­­-hidrogénkarbonátot. Erős bázisok alkalmazása esetén arra ügyeljünk, hogy kerüljük a bázis feleslegben való alkalmazását a kettőskötéssel történő reakció lehetősé­gének a csökkentése érdekében. A bázis megválasztása, a reakció során alkalmazott oldószer és a reakciókörül­mények kiválasztása a szakterületen ismert módon tör­ténik. Az előnyös módszer vizes nátrium-hidroxid hasz­nálata THF-ben környezeti hőmérsékleten. Általában 0 'C és 25 °C közötti hőmérséklettartományban, 15 perctől 2 óra hosszáig tartó ideig dolgozunk. Az akril-észtert redukáljuk az allil-alkohol előállítá­sára. Redukáló szerként az átalakításhoz a szakterületen ismert minden olyan redukáló szert használhatunk, amely képes szelektíven redukálni valamely észter­­-funkciót vagy karbonsav-funkciót a megfelelő karbi­­nollá kettőskötés jelenlétében. Előnyös redukáló szer a diizobutil-alumínium-hidrid (DIBAL-H) hexánban, THF-ben, dietil-éterben, diklór-metánban vagy ezek elegyeiben. Valamely előnyös módszer szerint az akri­­lát-metil-észter THF-fel készített oldatát 0 *C és -78 'C közötti (elsősorban -60 'C és -70 "C közötti) hőmérsék­leten reagáltatjuk a DIBAL-H hexános oldatával és az elegy hőmérsékletét környezeti hőmérsékletre engedjük növekedni. A reakcióidő körülbelül 2 óra és 24 óra között mozog. Az allil-alkoholt a szakterületen ismert módon alakít­hatjuk a kívánt allil-primer-aminná oly módon, hogy az allilos hidroxiesoportot allilos primer-aminocsoportra cseréljük. Az előnyös laboratóriumi módszer abban áll, hogy közvetlenül imido-származékot, előnyösen ftál­­imidet, képezünk és ezt követően az imidocsoportot lehasítjuk a primer aminocsoport kialakítása végett. Az imido-származékot hagyományos módon állíthatjuk elő, amelynek során az allil-alkoholt megfelelő imiddel, például ftálimiddel, szukcinimiddel vagy malinimiddel, kezeljük valamely trialkil-foszfin, trifenil-foszfin vagy trialkil-foszfin és dietil-azodikarboxilát jelenlétében va­lamely protonmentes oldószerben, például THF-ben vagy dioxánban. A reakciót 0 *C-tól 70 *C-ig terjedő reakciótartományban és körülbelül 1-24 óra időtartama alatt vitelczzük ki. A környezeti hőmérséklet előnyös. Az imido-származékot előnyösen hidrazinnal hasíthat­juk valamely szerves oldószerben, így alkanolban, pél­dául etanolban, visszafolyatási hőmérsékleten, előnyö­sen 50-100 ’C hőmérséklettartományban körülbelül 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Thumbnails
Contents