202564. lajstromszámú szabadalom • Eljárás stabilizált poliizocianátok előállítására
HU 202564B nők vagy cukor. A fenti célra alkalmas, hidroxilcsoportokat tartalmazó poliészterek például többértékű, előnyösen kétértékű és adott esetben a három- és többértékű alkoholok, valamint többértékű, előnyösen kétértékű polikarbonsavak vagy azok anhidridjének vagy a megfelelő polikarbonsavak rövidszénláncú alkoholokkal alkotott észtereinek reakciójával állíthatók elő. Laktonok, pl. e-kaprolakton vagy hidroxi-karbonsavak, pl. w-hidroxi-kapronsav poliészterei is alkalmazhatók, különösen ha kristályosságuk csökkentésére adalékanyagokat, mint pl. dietilén-glikolt vagy 1,4-butándiolt tartalmaznak. Poliacetálokként például glikolokból és formaldehidből előállítható vegyületeket alkalmazhatunk. Hidroxilcsoportokat tartalmazó polikarbonátokként olyan önmagában ismert vegyületeket alkalmazhatunk, amelyek például propán-l,3-diol, bután-l,4-diol és/vagy hexán-1,6-diol, di-, tri- vagy tetraetilén-glikol vagy tiodiglikol, valamint diarilkarbonátok, pl. difenü-karbonát vagy foszgén reakciójával állíthatók elő. A találmány szerint alkalmasak a hidroxil végcsoportot tartalmazó polibutadiének is, mert ezek különösen elasztikus és hidrolízissel szemben ellenálló terméket adnak. Olyan polihidroxilvegyületeket is alkalmazhatók, amelyekben nagymolekulájú poliadduktok, illetve polikondenzátumok vagy polimerizátumok találhatók finoman diszpergált vagy oldott formában. Ilyen polihidroxivegyületeket lehet előállítani pl. oly módon, hogy a fenti hidroxil-csoportokat tartalmazó vegyületekben in situ poliaddíciós reakciókat (pl. poliizocianátok és aminocsoportokat tartalmazó vegyületek közötti reakció), illetve polikondenzációs reakciókat (pl. formaldehid és fenolok és/vagy aminok között) hagyunk lejátszódni. A találmány szerinti eljáráshoz alkalmasak a vinilpolimerizátumokkal módosított polihidroxivegyületek is, pl. amelyek sztirol és akrilnitril poliéterek vagy polikarbonát-poliolok jelenlétében végzett polimerizációjával állíthatók elő. Továbbá alkalmas vegyületek például azok, amelyek a High Polymers, XVI. kötet, „Polyurethans, Chemistry and Technology” (szerző: Saunders, Fisch) Interscience Publishers, New York, London, I. kötet, 1962,32-42. oldal és 44-54. oldal és H. kötet, 1964, 5-6. oldal és 198-199. oldal, valamint Kunststoff-handbuch, VII. kötet Vieweg-Höchtlen, Carl-Hanser-Verlag, München, 1966, pl. 45-71. oldal, valamint a 2 854 384. számú NSZKközrebocsátási irat irodalmi helyeken vannak ismertetve. Természetesen lehetséges a fenti polihidroxivegyületek elegyét is alkalmazni. A polihidroxivegyületeket természetesen feleslegben vett diizocianátokkal előzetesen meg lehet hosszabbítani. Nagymolekulájú poliaminok Folyékony közegként előnyösen folyékony vagy alacsony olvadáspontú (50 °C alatti) kis- és/vagy nagymolekuiájú aromás poliaminokat és/vagy nagymolekulájú alifás poliaminokat alkalmazunk. Kismolekulájú aromás poliaminok (399 móltömegig) egyedüli folyékony közegként kevésbé alkalma17 sak, előnyösebbek a nagyobb molekulájú poliaminok B) komponensként, adott esetben kismolekulájú poliaminokkal, célszerűen aromás diaminokkal mint C) lánchosszabbító komponenssel keverve. Aromás aminocsoportokat tartalmazó, 400- 6000 móltömegű nagymolekulájú B) poliaminovegyületeket alkalmazunk, amelyek nagymolekulájú polihidroxivegyületek megfelelő NCO-prepolimerjeinek és feleslegben vett aromás diizocianátok hidrolízisével (előnyösen bázisos hidrolízisével) állíthatók elő. Ilyen eljárást ismertet például a 2 948 419., 3 039600., 3 112118. számú NSZK, a 61627., 71 132. és a 71 139. számú európai közrebocsátási irat. Az elsőnek említett leírás további, technikai állása szerint ismert eljárást ismertet nagyobb molekulájú aromás aminovegyületek előállítására, amelyek a találmány szerinti eljárásban alkalmazhatók. A 2 948 419. számú NSZK közrebocsátási iratban ismertetett eljárásban és a többi leírásban ismertetett eljárásban olyan poliéter-poliaminokról, poliészter-, poliacetál-, politioéter- vagy polikaprolakton-poliaminokról, előnyösen 2- vagy 3-funkciós poliaminokról van szó, amelyek a megfelelő nagymolekulájú polihidroxivegyületekből és a feleslegben vett poliizocianátokból keletkező uretáncsoportokat tartalmaznak, és amelyek a maradék poliizocianátokon aminocsoportokat tartalmaznak. Az aromás, nagymolekulájú poliaminok azonban más módon is, például az NCO-prepolimerek feleslegben vett hidrazinnal, aminofeniletilaminnal vagy más diaminnal végzett átalakításával, pl. az 1 694 152. számú NSZK közrebocsátási iratban ismertetett módon állíthatók elő. Egy másik előállítási eljárást ismertet az 1 415 317. számú francia szabadalmi leírás, amely szerint NCO-prepolimereket hangyasavval N-formü-származékká alakítanak, majd ezeket elszappanosítják. Az 1 155 907. számú NSZK közrebocsátási iratban ismertetett eljárás szerint az NCO-prepolimerek szulfaminsawal végzett átalakítása is nagymolekulájú poliaminokhoz vezet. Az aromás maradékokhoz kötött (aromás poliizocianátokból származó) aminocsoportok mellett a nagymolekulájú poliaminovegyületek alifás maradékokon elhelyezkedő aminocsoportokon is létrehozhatók (alifás poliizocianátokon keresztül). A nagymolekulájú poliaminok diizocianátokkal meghosszabbíthatók. Ezeket a nagymolekulájú, alifás poliaminokat, ahogyan azt már a nagymolekulájú „amin-kostabilizátorok” kapcsán említettük, mind „amin-stabilizátor”-ként, mind nagymolekulájú B) poliaminovegyületként ("folyékony közeg”) alkalmazhatjuk, ha a stabilizáló reakciót alacsony hőmérsékleten, pl. szobahőmérsékleten hajtjuk végre. Ilyenkor a stabilizáló reakció meglepő módon az NCO-csoportok kevesebb, mint 25%-ának átalakulásakor megáll, előnyös azonban, ha először az „amidinstabilizáló reakciót” hajtjuk végre. Ha a hőmérsékletet a duzzadási hőmérséklet fölé, pl. 120 °C-ra emeljük, akkor minden alifás aminocsoport elreagál az izocianátcsoportokkal. Folyékony közegként lágyító jellegű vegyületek, előnyösen olyanok, amelyeknek a forráspontja 250 °C-nál magasabb, szintén alkalmazhatók az izocianátok stabüizálásánál. Ilyenek például a f talátok, 18 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 10
