202564. lajstromszámú szabadalom • Eljárás stabilizált poliizocianátok előállítására
HU 202564B mint pl. dioktil-, diizododecil-, dibenzil-, butü-benzil-ftalát, vagy a legfeljebb nyolc szénatomos alkilcsoportot tartalmazó alkil-foszfátok, pl. trioktüfoszfát. Reakcióközegként szénhidrogének, mint pl. az un. butadiénolajok vagy a magasabb móltömegű, előnyösen 400-10 000 mól tömegű poliéterek is alkalmazhatók. Ilyenkor általában úgy járunk el, hogy a finom porrá őrölt izocianátot lehetőleg szobahőmérsékleten az aminstabilizátomak a lágyítóval készült oldatához keverjük. Ha a stabilizált izocianátot Uyen szuszpenzióban kívánjuk alkalmazni, akkor a további kiindulási komponenseket, mint pl. a nagyobb móltömegű aromás poliaminokat a poliizocianát stabilizálása után adagolhatjuk. A lágyítókat azonban a nagymolekulájú poliaminokkal keverve a stabüizált poliizocianátok szuszpenziójának képzéséhez szolgáló folyékony közegként is adagolhatjuk. Úgy is eljárhatunk, hogy a stabüizált poliizocianátokat izoláljuk, pl. leszűrjük, és később szuszpendáljuk a nagymolekulájú poliol- és/vagy poliamin-származékokban. Folyékony közegként meglepő módon a víz is alkalmas, üyenkor a vizet amidin-stabüizátorként alkalmazzuk, és ezzel az oldattal keverjük a poliizocianátokat. Ha a poliizocianátok stabilizálásához reakcióközegként vizet alkalmazunk, akkor a stabüizált poliizocianátokat általában leszűrjük, adott esetben óvatosan megszárítjuk, és az izolált, finom por alakú stabüizált poliizocianátot a kívánt nagymolekulájú poliolokhoz és/vagy poliaminokhoz és adott esetben további kiindulási anyaghoz keverjük az egyalkotós poliuretán reakciórendszer létrehozása érdekében. A stabilizált poliizocianát ilyen közbenső izolálása azonban nem előnyös. A fenti folyékony reakciópartnerek (poliolok, poliaminok, lágyítók vagy víz) adott esetben nempoláros vagy gyengén poláros, 400-nál kisebb móltömegű oldószerekkel keverve is alkalmazhatók. Ilyenek például az alifás, cikloalifás vagy aromás szénhidrogének, halogénezett szénhidrogének, éterek, ketonok vagy észterek, előnyösen olyanok, melyeknek forráspontja 146 °C alatt van. Ilyen módon adott esetben kis viszkozitású közegben játszódik le a reakció, az oldószert azután célszerűen eltávolítjuk, például vákuumban ledesztiüáljuk. Az amidinstabüizálási reakció kevéssé poláros vagy nem poláros oldószerben, olyanban, amely a poliizocianátot lényegében nem oldja, pl. szénhidrogénekben is végrehajtható, amikoris a stabilizált terméket kiszűrjük, vagy az oldószert ledesztilláljuk, majd nagymolekulájú poliolban és/vagy poliaminban szuszpendáljuk. A fent ismertetett stabüizálási reakció felületmódosított szüárd poliizocianátok folyékony közegben képzett szuszpenzióját eredményezi. A szuszpenziók legalább 3 tömeg%, előnyösen legalább 5 tömeg%, a legtöbb esetben legalább 7,5 tömegei szüárd stabilizált poliizocianátot tartalmaznak, szüárdanyag tartalmuk legtöbbször 70 tömeg% alatt, előnyösen 50 tömeg% alatt, legtöbb esetben 40 tömeg% alatt van. A találmány szerinti eljárással felületmódosított, stabüizált, szilárd, csökkentett reaktivitású poliizocianátok, előnyösen kis- és/vagy nagymoleku19 lájú poliolokban és/vagy kis- és/vagy nagymolekulájú aromás poliaminokban és/vagy nagymolekulájú alifás poliaminokban szuszpendálva alkalmazhatók poliuretánok előállítására, előnyösen tárolható egyalkotós poliuretánrendszerek előállítására, amelyek A) poliizocianátokat, B) nagymolekulájú polihidroxi- és/vagy poliamin-származékokat, C) adott esetben kismolekulájú lánchosszabbítószereket, D) adott esetben poliuretán-katalizátorokat és E) adott esetben szokásos segéd- és adalékanyagokat tartalmaznak. A retardáltán reagáló poliizocianátok lehetővé teszik olyan poliuretánok előáüítását, ahol a reakcióidő meghosszabbodik, ilyenek például az önthető rendszerek, lehetővé teszik továbbá olyan egyalkotós rendszerek előáüítását, amelyek alacsony hőmérsékleten hosszú ideig stabilan tárolhatók, és hőmérsékletemeléssel, vagy poláros oldószer adagolásával hozhatók reakcióba. A találmány szerinti eljárással előállított, poliadduktokkal bevont poliizocianátok különösen A)E) komponenseket tartalmazó poliuretánok előállítására alkalmazhatók. Ennek során a fenti eljárással előáütott, poliaddukttal bevont, szuszpendált poliizocianátokat A) poliizocianátkomponensként nagymolekulájú B) komponensben és adott esetben C) lánchosszabbítószerben, adott esetben további nem-stabüizált A) poliizocianát, nagymolekulájú B) vegyület és C) lánchosszabbítószer adagolása meüett, adott esetben D) tercier amin és/vagy fémkatalizátor és E) segédanyagok adagolása mellett, folyékony vagy könnyen megolvasztható PU-reaktívrendszerré keverjük, amelynek duzzadáspontja 55 °C vagy annál több, és a rendszert hő, nyíróerő és/vagy poláros oldószer hatásával tömör vagy sejtes poliuretánná keményítjük. A poliuretánok előállításához különösen előnyös olyan, a megadott amidin-stabüizátorokkal stabilizált poliizocianátok alkalmazása, amelyek nagymolekulájú aromás és/vagy altfás poliaminokban, adott esetben kismolekulájú aromás poliaminok, előnyösen diaminok és/vagy adott esetben kismolekulájú, 62-399 móltömegű poliolok adagolása mellett szuszpendáljuk. Ilyenkor a poliuretán kikeményítéséhez semmiféle katalizátor nem szükséges, és a hőmérséklet alacsonyabb, illetve a kikeményítési idő rövidebb, mint a poliol-rendszereknél, és ugyanolyan jó elasztikus tulajdonságokkal rendelkező terméket nyerhetünk. A poliuretánok előállításához előnyös továbbá olyan amidinstabüizátorokkal stabüizált poliizocianátok alkalmazása, amelyet nagymolekulájú B) poliolokban szuszpendáltunk, és azekkel együtt C) lánchosszabítóként aromás poliaminokat használunk, amelyeket a szuszpenzió előállításakor vagy később a poliuretánképző reaktív rendszerhez lánchosszabbítóként adagolunk. Az ilyen elegyek adott esetben kismolekulájú poliolokat is tartalmazhatnak lánchosszabbítóként. Ilyen esetben az aromás poliaminokat (előnyösen diaminokat) az adott esetben adagolt kismolekulájú poliolok meüett legalább 10 mól%, előnyösen legalább 50 mól% mennyiség20 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 11
