202564. lajstromszámú szabadalom • Eljárás stabilizált poliizocianátok előállítására
HU 202564B hőmérsékleten végezzük. Ez általában 70 °C alatti, előnyösen 0 és 50 ”C közötti hőmérséklet. A szobahőmérsékleten szilárd izocianátok stabilizálása általában néhány perc alatt bekövetkezik, így az egyalkotós rendszerek előállítása folyamatos munkamenetben végezhető. A találmány szerinti stabilizált poliizocianátok alkalmazása mellett az egyalkotós PU-reaktívrendszerek esetén egyrészt az a követelmény, hogy a tárolási stabilitás lehetőleg korlátlan legyen szobahőmérsékleten vagy annál kissé magasabb, pl. 50-60 “C-on, másrészt mintegy 100 °C-nál magasabb hőmérsékleten a rendszer térhálósodása gyorsan következzen be. A gyakorlatban a stabilizált poliizocianátokkal szemben támasztott követelmények az amidinstabilizátor mennyiségével és kémiai szerkezetével széles határok között változtathatók, ugyanígy a bevonási reakció körülményei (koncentráció, hőmérséklet) szintén széles határok között szabályozhatók, amennyiben a stabüizálási reakció folyamán egy bizonyos amidinmennyiséget, a szabad NCO csoportokra számított kb. -25 ekvivalensszázalék amidincsoport mennyiséget túllépjük, akkor a poliuretán-reaktívrendszer használatakor a szokásos kikeményítési körülmények között (110-140 ’C) csak nem kielégítő térhálósodás következik be, ha egyáltalán bekövetkezik. Célszerű tehát, ha a receptúra összeállításánál először az amidin-stabüizátor optimális mennyiségét határozzuk meg, amelynél a kielégítő tárolási stabilitást (pl. 50 °C-on 14 napig) és a kikeményítési hőmérsékletet és időt határozzuk meg. A szilárd poliizocianátok poliadduktumokkal végzett amidinstabilizálása a találmány szerinti eljárásban olyan folyékony közegben történik, amely a szilárd poliizocianátot nem oldja. A folyékony közeg 62-6000 mól tömegű kismolekulájú és/vagy előnyösen nagymolekulájú mono és/vagy (előnyösen) moliolokból és/vagy aromás poliaminokból és/vagy 400-6000 molekulatömegű nagymolekulájú aromás (és utólagos szuszpendáláskor vagy korlátozott mennyiségben mennyiségben nagymolekulájú alifás) poliaminokból áll. Előnyösen azonban 400-6000, előnyös 400-3000, még előnyösebben 1000-3000 móltömegű nagymolekulájú poliolokat és/vagy különösen aromás, nagymolekulájú poliolok és/vagy aromás kismolekulájú poliaminok adagolása mellett. Folyékony közegként alkalmazott monoalkoholok, például a hosszúszénláncú alkoholok, mint pl. izohexadekanol, továbbá az egyértékű alkoholok propoxilezett 400-6000 móltömegű termékei, pl. az n-butanol propoxilezett termékei. Ezek a monoalkoholok azonban kevésbé előnyösek, mert a poliuretán szintézisénél a poliizocianát szuszpendálószereként nem alkalmazhatók, mert bomlást okoznak. Ezért ezeket először egy külön lépésben el kell távolítani, mielőtt a polimerrel bevont poliizocianátot a poliuretánképző rendszerhez hozzáadjuk. Alkalmas kismolekulájú poliolok, például a butándiol-l,4-dekán-diol-l,10, neopentü-glikol, tetra(hidroxi-propil)-etilén-diamin vagy ricinusolaj. Nagymolekulájú poliolok A találmány szerinti eljáráshoz alkalmasak a nagymolekulájú poliolok, például polioxi-alkilén-15 poliolok, pl. polioxi-tetrametilén-glikolok vagy etoxilezett és/vagy propoxilezett kismolekulájú di- és poliolok vagy di- és poliaminok, pl. propoxilezett trimetü-propán, propoxüezett etilén-diamin vagy lineáris vagy elágazó polipropilén-glikol-éter, amely részlegesen statisztikus blokkformában vagy láncvég formában oxietüén-csoportokat tartalmazhatnak és molekulasúlyuk 400 és 6000 között lehet. A találmány szerinti eljárás egyik foganatosítási módja szerint például két- vagy több funkciós csoportot tartalmazó nagymolekulájú poliolokat, és adott esetben adalékként kismolekulájú poliolokat használunk folyékony közegként a stabüizált poliizocianátok szuszpendálására, amelyeket a poliuretán felépítésekor direkt hidroxilcsoportokat hordó reakciópartnerként alkalmazunk. így tehát a szokásosan a poliuretánok szintézisénél használt láncvégi hidroxilcsoportokat tartalmazó nagymolekulájú vegyületek (B) mint pl. poliéter, poliacetál, politio-éterek és poliészterek használhatók, amelyek a 2 920 501. számú NSZK közrebocsátási iratban példaként vannak elsorolva. A stabilizált poliizocianátok poliolokkal készült szuszpenziójának egyalkotós poliuretán rendszerekhez való közvetlen használatakor a nagymolekulájú B) poliolok megfelelő mennyiségű olyan kismolekulájú poliolokat is, előnyösen diolokat és/vagy különösen aromás poliaminokat, előnyösen diaminokat is tartalmazhatnak C) lánchosszabbítóként, amelyeknek a molekulatömege 60 és 399 között van. Ezeket a lánchosszabbítókat azonban gyakran csak a bevonatképző reakció után adjuk a polikarbamiddal bevont poliizocianátok szuszpenziójához. Különösen előnyös, ha a rendszerhez kismolekulájú aromás poliaminokat (C lánchosszabbítóként) adunk, amennyiben megfelelő egyalkotós PU reaktív rendszert készítünk. Előnyös, ha a komponenseket olyan mennyiségben alkalmazzuk, ami az egyalkotós PU reaktív rendszer receptúrájának felel meg. Nagymolekulájú B) polihidroxi-vegyületekként, amelyek mind a poliizocianátok szuszpendálószereként, mind a poliuretán előállításhoz további reaktív komponensként kerülhetnek alkalmazásra, kétvagy többértékű, 2-8, előnyösen 2-4 hidroxilcsoportot tartalmazó 400-6000 móltömegű polihidroxi-vegyületek alkalmasak. Ilyenek a legalább két hidroxücsoportot tartalmazó poliészterek, poliéterek, politioéterek, poliacetálok, polikarbonátok, polilaktonok vagy poliészter-amidok, valamint a polibutadién-származékok vagy ezek elegye, ahogyan ez a homogén, adott esetben sejtes szerkezetű vagy habformájú poliuretánok előállításánál önmagában ismert. Különösen előnyösek a poliéterek és a poliészterek. Ilyen célra alkalmasak azok a poliéterek, amelyeket önmagában ismert módon, például tetrahidrofurán vagy epoxidok, például etilénoxid, propilénoxid, butüénoxid, sztirüoxid vagy epiklórhidrin polimerizációjával, illetve ezen epoxivegyületek, előnyösen az etilénoxid vagy propilénoxid, adott esetben egymással elegyítve vagy egymás után olyan kiindulási anyagokra addícionálunk, amelyek reaktív hidrogénatomot tartalmaznak, mint pl. a víz, többértékű alkoholok, ammónia vagy többértékű ami16 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 9
