202564. lajstromszámú szabadalom • Eljárás stabilizált poliizocianátok előállítására
HU 202564B mennyiségű (legfeljebb 50 ekv%-ig terjedő) „aminstabilizátorok” is alkalmazhatók, pl. két- vagy többfunkciós, kis- vagy nagymolekulájú vegyületek, amelyek alifásán kötött primer és/vagy szekunder aminocsoportokat tartalmaznak, és molekulatömegük 60-6000, előnyösen 60-3000. Ezek a kisés/vagy nagymolekulájú primer és/vagy szekunder alifás poliaminok, előnyösen diamonok. Itt az aminocsoportok az alifás maradékon (beleértve a cildoalifás, vagy az alifás részen aralifás csoportot tartalmazó maradékokat is) helyezkednek el. Ezek az alifás di- és poliaminok adott esetben az aminocsoportokon kívül még hidroxücsoportokat, tercier aminocsoportokat, étercsoportokat, tioétercsoportokat, uretáncsoportokat, karbamidcsoportokat, karboxilcsoportokat vagy karbonsav-alkilésztercsoportokat is tartalmazhatnak. Ko-stabüizátorként alkalmas di- és poliaminok például az etilén-diamin, 1,2- és 1,3-propán-diamin, 1,4-bután-diamin, 1,6-hexán-diamin, neopentán-diamin, 2,2,4- és 2,4,4-trimetil-l,6-diaminohexán, 2,5-diamino-2,5-dimetil-hexán, 1,10-dekán-diamin, 1,11-undekán-diamin, 1,12-dodekándiamin, bisz-amino-metil-hexahidro-4,7-metanoindán (TCD-diamin), 1,3-ciklohexán-diamin, 1,4- ciklohexán-diamin, l-amino-3,3,5-trimetil-5-amino-metü-ciklohexán (isophorondiamin), 2,4- és/vagy 2,6-hexahidro-toluilén-diamin, 2,4’és/vagy 4,4’-diamino-diciklohexil-metán, m- vagy p-xililén-diamin, bisz(3-amino-propil)-metü-amin, N,N’-bisz(3-amino-propil)-piperazin, 1 -amino-2- amino-metü-3,3,5-(3,5,5)-trimetü-ciklopentán, 2,2-dialkil-pentán-l,5-diaminok vagy triaminok, mint pl. 1,5,11-triamino-undekán, 4-amino-metU- 1,8-diamino-oktán, lizin-metü-észter, a 2 614 244. sz. NSZK közrebocsátási irat szerinti cikloalifás triaminok, 4,7-dioxadekán-l,10-diamin, 2,4- és 2,6- diamino-3,5-dietü-l-metü-ciklohexán és ezek elegye, alküezett diamino-diciklohexü-metánok, pl. 3,3’-dimetil-4,4’-diamino-diciklohexü-metán vagy 3.5- d iizopropü-3 '5 ’-dietil-4,4 ’-diamino-dicildohe xil-metán, perhidráit diamino-naftalinok, perhidráit diamino-antracének vagy magasabb rendű aminok, mint pl. dietüén-triamin, trietilén-tetramin, pentaetüén-hexamin, dipropilén-triamin, tripropilén-tetramin, vagy N,N’-dimetü-etilén-diamin, 2.5- dimetil-piperazin, 2-metil-piperazin, piperazin-(hidrát) és 2-hidroxi-etil-piperazin. Ezeknek a kismolekulájú alifás diaminokon kívül vagy ezekkel elegyítve lehet még nagymolekulájú alifás di- és poliaminokat is használni, amelyek a 634 741. számú belga vagy a 3 654 370. számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban ismertetett módszerrel, polioxi-alkilén-glikolok ammóniával végzett reduktív aminezésével állíthatók elő. További nagymolekulájú polioxi-alküén-poliaminok nyerhetők a .Jeffamine Polyoxypropylene Amines” címú Texaco Chemical Co. 1978-as kiadványában ismertetett módszer szerint, továbbá ciánetilezett polioxipropilén-glikolok hidrogénezésével (1 193 671. számú NSZK közrebocsátási irat), polipropilén-glikol-szulfonsav-észterek aminezésével (3 236 895. számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás), polioxi-alkilén-glikol epiklórhidrinnel végzett kezelésével (1 466 708. számú 13 francia szabadalmi leírás) vagy NCO-prepolimerek hidroxilcsoportot tartalmazó enaminjainak, aldiminjeinek vagy ketiminjeinek átalakításával, majd hidrolízisével (2 546 536. számú NSZK közrebocsátási irat). Alkalmas nagymolekulájú alifás di- és poliaminok még a 29 48 419 és a 3 039 600. számú NSZK közrebocsátási irat szerint alifás diizocianátokból felépített NCO-prepolimerekből bázisos hidrolízissel a karbamátfokozaton keresztül nyerhető poliaminok is. Ezeknek a nagymolekulájú poliaminoknak a molekulatömege 400 és 6000 között, előnyösen 400 és 3000 között, különösen előnyösen 1000 és 3000 között van. Az üyen nagymolekulájú poliaminok felépítésük következtében különösen előnyösek nem-törékeny, „elasztikus” polikarbamid-burok kialakítására. Ezért ezeket a poliizocianát-részecskék stabilizálása céljából előnyösen „amidm-vegyületekkel” és adott esetben kismolekulájú di- és poliaminokkal keverve alkalmazzuk. A fenti poliizocianátokhoz ko-stabilizátorként azonban hidrazin, alkil-hidrazinok, valamint N,N’dialkü-hidrazinok, előnyösen 1-6 szénatomos, további klór- vagy hidroxücsoport szubsztituenst is tartalmazó alkilcsoportot tartalmazó N,N’-dialkühidrazinok, melyeknek molekulatömege előnyösen 32-198, és/vagy két vagy többfunkciós, kis- vagy nagymolekulájú, -CO-NH-NH2 végcsoportokat tartalmazó vegyületek, melyeknek molekulatömege 90 és 6000 között, előnyösen 90 és 3000 között van, szintén használhatók. Ilyen például a hidrazin, legtöbbször hidrazin-hidrát formájában, alkilcsoportokkal helyettesített hidrazin, pl. metil-hidrazin, etü-hidrazin, hidroxi-etü-hidrazin, vagy N,N’-di- > metil-hidrazin. További alkalmas ko-stabilizátorok a hidrazid-végcsoportot tartalmazó vegyületek, pl. di- vagy polihidrazidok, mint pl. karbodihidrazid, hidralörüsav-hidrazid, adipinsav-dihidrazid, tereftálsav-dihidrazid, izoftálsav-hidrazid vagy hidrazid- és szemikarbazid-, karbazinészter- vagy aminocsoportokat tartalmazó vegyületek, pl. ß-szemikarbazido-propionsav-hidrazid, 2-szemikarbazido-etilén-karbazinészter, amino-ecetsav-hidrazid, ß-amino-propionsav-hidrazid vagy biszkarbazinészter vagy biszszemikarbazidok, pl. etilén-biszkarbazinészter, ill. etilén-bisz-szemikarbazid vagy izofon-bisz-szemikarbazid. Előnyösek a hidrazin és a kismolekulájú, -CO-NH-NH2 csoportokat tartalmazó, 32-399 móltömegű vegyületek. Különösen előnyös a hidrazin-hidrát és a ß-szemikarbazidopropionsav-hidrazid, valamint az alkilén-bisz-szemikarbazidok. Az amidin-stabilizátorokat a poliizocianátokban levő NCO ekvivalensekre számítva 0,1-25 amidincsopor t-ekvivalens, előnyösen 0,1-8 ekvivalens, különösen előnyösen 0,3-3 ekvivalens mennyiségben alkalmazzuk. A poliadduktummal való bevonás ennél még magasabb, pl. 30 ekvivalens% pro NCO mennyiséggel is végezhető, de a reaktív izocianátcsoportok aránya a stabilizált izocianátok használatakor a poliuretán-egyalkotós-reakciórendszereknél igen lecsökken és gyakorlatilag nem használható, mivel túl nagy mennyiségű amidinstabilizátort kell felszabadítani, vagy a reaktív elegyben átalakítani. A bevonást a poliizocianát olvadáspontja alatti 14 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 8
