202564. lajstromszámú szabadalom • Eljárás stabilizált poliizocianátok előállítására

HU 202564B reakciólépésben részben folyékony vagy könnyen oldódó izocianátokat nyerhetünk, amelyek önma­gukban poliaddícionálódnak, és a szilárd uretdion­­diizocianátoktól eltérő megjelenésű végtermékeket adnak. Ezen kívül egy mól dimer diizocianátból for­málisan három vagy négy NCO-csoport lép reakció­ba. A találmány szerinti eljárásban alkalmazott nyíltláncú, mono- vagy biciklusos amidinek, illetve guanidinek közül sokat ismertetnek a szabadalmi irodalomban, mint különösen hatékony katalizáto­rokat poliizocianátok-poliaddíciós reakcióihoz. így például az 1745 418., a 2722 514., a 2 351 844., a 2 439 550., a 2 440 271., a 2 737 670, a 30 49131., a 29 46 085., a 30 04 902. és a 30 04 902. és a 30 04 903. számú NSZK közrebocsátási irat, valamint a 39 834. számú európai szabadalmi leírás ismertet ilyen vegyületeket. Az amidin-, ületve guanidin-származékoknak ez a szabadalmi irodalomban sokszor említett kataliti­kus hatása azonban meglepő módon nem figyelhető meg, ha a találmány szerinti szüárd poliizocianáto­­kat, pl. poliolok vagy nagymolekulájú aromás polia­­minok szuszpenziójában alkalmazzuk, és ha a szi­lárd poliizocianátokat tartalmazó szuszpenzió hő­mérséklete viszonylag alacsony, pl. 60 °C alatti, el­őnyösen szobahőmérséklettől mintegy 50 °C-ig ter­jed, azaz a duzzadási hőmérséklet alatt van. Inkább az figyelhető meg, hogy ilyen körülmények között az NCO- és OH-, ületve NH2 csoportok közötti izo­­cianát-poliaddíciós reakció dezaktiválása követke­zik be. Úgy találtuk továbbá, hogy a szüárd poliizo­­cianátok reaktivitása az aktív hidrogénatomot tar­talmazó vegyületekkel szemben meglepő módon an­nál kisebb, minél több amidin van jelen a reakcióe­­legyben (v.ö. példák). Amidinek mint katalizátorok használatakor ez egyáltalán nem volt várható. A szi­lárd poliizocianátok amidinekkel történő dezakti­válása annyira jellegzetes, hogy még az izocianátok és aromásán kötött aminocsoportok között szoba­­hőmérsékleten tudvalévőén gyorsan végbemenő re­akció is teljesen háttérbe szorul a szobahőmérsékle­ten. Csak meghatározott hőmérséklet, az ún duzza­dási hőmérséklet elérésével lép fel a reakció polikar­­bamid képződése közben. Csak efölött a duzzadási hőmérséklet fölött reagálnak a komponensek az­után gyorsan poliuretánná (karbamiddá), az éppen szabaddá váló amidin katalizátor még gyorsítja ezt. A találmány szerinti eljárás eredményei ezért meglepőek, a nyüvánosságra került irodalom alap­ján nem volt várható, és szakember előre nem lát­hatta. A szakirodalomból csak az ismert, hogy reaktív hidrogénatomot nem tartalmazó biciklusos amidi­­nok monoizocianátokkal gyűrűzárás közben reagál­nak. Ezzel az addíciós reakcióval olyan heterociklu­sos vegyületek nyerhetők, amelyek farmakológiai aktivitással rendelkeznek. Az A reakcióvázlaton be­mutatott addíciós reakciót az Indian J. Chem. Sect., B 14 (1976), 10, a 763-765. oldalon említi. Hasonló reakciókat említ a Helv. Chim. Acta 56 (1973) 2, 776-794. oldalon. Ezeket az addíciós reakciókat csupán monoizocianátokkal írják le. Az, hogy aro­más szilárd poliizocianátok az említett irodalomból nem ismerhető meg. Arra sem található adat, hogy 5 az addíciós vegyületeknek milyen a termostabilitá­­sa, és hogy az addíciós vegyületek a kiindulási ve­­gyületekre hasíthatok, és a komponensek a követke­ző reakcióban felhasználhatók. Ahhoz, hogy a talál­mány szerinti felismerésnek magyarázatot adjunk, feltételezhető, hogy az addíciós reakciók az izocia­­nát részecskék felületén mennek végbe. A találmány tárgya tehát eljárás lassított reakti­­vitású, felületmódosítással stabüizált szüárd polii­zocianátok előállítására. A találmány értelmében szilárd, 30 °C-nál, el­őnyösen 80 °C-nál magasabb olvadáspontú, fino­man eloszlatott 0,5-200 pm, előnyösen 1-50 ptn szemcseméretű poliizocianátokat kis- és/vagy nagymolekulájú mono- és/vagy poliolokból és/vagy kis- és/vagy nagymolekulájú aromás poliaminokból és/vagy nagymolekulájú aromás poliaminokból és/vagy lágyítószerekből és/vagy vízből, előnyösen 400-6000 móltömegű nagymolekulájú poliolokból és/vagy nagymolekulájú aromás poliaminokból, adott esetben 60-399 móltömegű kismolekulájú poliolok, előnyösen di- és/vagy triolok és/vagy kis­molekulájú aromás poliaminokból, előnyösen dia­­minokból képzett folyékony közegben, adott eset­ben nem-poláros vagy kissé poláros oldószer, el­őnyösen alifás, cikloalifás vagy aromás szénhidro­gének, halogénezett szénhidrogének, éterek, ket­onok vagy észterek jelenlétében, a poliizocianátok olvadáspontja alatti, előnyösen 70 °C-ig terjedő, még előnyösebben 0 és 50 °C közötti hőmérsékleten NCO-csoportonként 0,1-25 ekvivalens%, előnyö­sen 0,1-12,5 ekvivalens%, különösen előnyösen 0,3-8 ekvivalens% amidincsoport mennyiségben vett nyütláncú, mono- vagy biciklusos, izocianátok­kal szemben szobahőmérsékleten reaktív hidrogén­­atomokat nem tartalmazó vegyületekkel, poliad­­dukttal bevont, stabilizált poliizocianát szuszpenzi­ót képezünk, és adott esetben a stabilizált poliizoci­anátokat a monoalkoholoktól, lágyítószerektől, víz­től és/vagy oldószertől elválasztjuk, és adott esetben poliolokban és/vagy poliaminokban szuszpendál­­juk. A „kissé poláros” oldószereken olyan oldószere­ket értünk, amelyek a találmány szerinti eljárásban alkalmazva — a nempoláros oldószerekhez hason­lóan —nem okozzák a rendszer kikeményedését. A poláros oldószerek ugyanis a poliuretán reaktív rendszereket szilárd, sejtes poliuretánná keményí­tik ki. A nyíltláncú mono- vagy biciklusos anidin, ület­ve guanidin-származékokat a továbbiakban röviden „amidin-(guanidin)-származékok”-nak, ületve „amidin-(guanidin)-maradékot tartalmazó vegyü­­leteket”-nek vagy egészen röviden „amidin-stabüi­­zátorok”-nak fogjuk jelölni. A találmány szerinti eljárásban az „amidin-sta­­bilizátorok” felerészben (a reakcióekvivalensekre számítva) „amin-stabüizátorokkal” helyettesíthe­tők, például olyanokkal, amelyek a 31 12 054. szá­mú NSZK közrebocsátási iratban ismertek, azaz el­őnyösen alifás vagy cikloalifás kismolekulájú dia­­minokkal, de nagymolekulájú, 400-10 000 móltö­megű alifás di- és poliaminokkal is, továbbá hidra­­zinnal, alldl-hidrazinnal vagy dihidrazid-származé­­kokkal, amelyeket a P 32 30 757.8. számú NSZK 6 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4

Next

/
Thumbnails
Contents