202553. lajstromszámú szabadalom • Eljárás diamino-monokarbonsavból álló izopolipeptidek és az ezeket tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására, valamint poliizolizint tartalmazó növényvédőszer
HU 202553B megismételtük még három egymást követő napon. Az inokulációt követő két hét múlva bíráltuk a szisztematikus fertőzés tüneteinek erősségét és mintát szedtünk a fertőzött növény összes levélemeletéről, azaz a különböző magasságokban lévő, és ennek megfelelően különböző korú levelekből. A vírustartalom meghatározása 1 g fagyasztott minta alapján történt. A levélmintákat dörzsmozsárban homogenizáltuk 4 ml pH- 7,2 Sörensen foszfát pufferben, majd Eppendorf csövekben centrifugáltuk 5 percig (kb. 10.000ford/perc).Afelülúszó 15 (jd-ét használtuk fel kvantitatívvírusmeghatározásra. Avírustartalom meghatározása rocket immunoelektroforézissel történt vírus specifikus qntigén (anti -TMV Cl) segítségével (1 pl IgG/cm2). A futtató oldat 0,2 M Na-barbiturát-barbitursav puffer volt. A víruskoncentrációt a standard kalibrációs görbe alapján számítottuk ki a precipitációs ívek magasságából. Az eredményeket a 8. táblázat mutatja be. Látható, hogy az SZTP-14 jelű anyag már 2 mg/1 koncentrációban hatásos. 8. táblázat Az SZTP-14 jelű anyag vírusgátló hatása 23 SZTP-14 Vírustartalom koncentráció 200 mg/1 ll,00mg/ml 20 mg/1 24,66 mg/ml 2 mg/1 29,30 mg/ml 0 (Kontroü) 51,33 mg/ml A biológiai vizsgálatok eredményeit összefoglalva megállapíthatjuk, hogy a találmány szerinti eljárással előállított poliizo-L-lizinek igen előnyös sejtproliferációt gátló hatással rendelkeznek, és toxicitásuk messze elmarad az ismert citosztatikumokétól. A sejtproliferációt gátló hatás függ a peptid molekulatömegétől, kiemelkedő hatást mutat a 12.700 ± 200 molekulatömegű, SZTP-14 jelű termék. Új és meglepő hatásnak tekinthető, hogy az SZTP-14 jelzésű anyag in vitro körülmények között magasabb dózisban (100 pg/ml) alkalmazva a sejtek proliferációjának teljes gátlását okozza. Ugyancsak új és meglepő adat, hogy az SZTP-14 in vivo is teljes sejtproliferáció-gátlást eredményez több modellben. Új és nem várt adat továbbá, hogy az SZTP-14 in vivo a daganat áttét képződésre is gátló hatással rendelkezik. Ilyen jellegű hatást a kémiaUag bizonyos mértékben rokon klavicepaminokról nem közöltek. A találmány szerint előállított poliizo-L-lizinek alapvetően abban különböznek a klavicepaminoktól, hogy kizárólag lizinmolekulákból állnak, amelyek e-kötésben vannak, és a polimerek molekulatömege meghatározott, szűk tartományban van. Ezzel szemben a klavicepaminok más aminosavakat is tartalmaznak, és tág határok közötti molekula tömegű frakciókból tevődnek össze. Új felismerés, hogy a klavicepaminokban található egyéb aminosavak nem szükségesek a hatás kifejtéséhez, sőt a tiszta és / adott molekulatömegű poliizo-L-lizinek közül az SZTP-14-nek a biológiai hatása mennyiségileg és minőségileg is meghaladja a klavicepaminok biológiai hatását. Ami az SZTP-14 jelű anyag vírusgátló hatását ületi, az a dohány mozaikvírussal szemben tapasztalt direkt vírusgátló hatás. Ez különbözik a korábban indiai szerzők által leírt, más eljárással előállított poliizolizinek vírusellenes hatásától. Mathur és munkatársai az Indian J. Exp. Bioi. 20, 227-229 (1982) közleményük szerint ugyanis megállapították, hogy a poliizolizinek nem fejtettek ki direkt antivirális hatást, hanem interferon hatású antivirális faktort indukáltak, így fejtették ki — indirekt módon — hatásukat. A fenti biológiai vizsgálatokban észlelt direkt hatás tehát új és meglepő, és az SZTP- 14 növényvédőszerként való alkalmazása szempontjából döntő jelentőségű. A találmány szerinti eljárással előállított poliizo- L-ormitinnak ugyancsak nem várt, sejtproliferációgátló hatását tapasztaltuk. A találmány szerinti izopolipeptideket mind szabad bázis, mind gyógyszerészetüeg elfogadható nem toxikus sók formájában alkalmazhatjuk gyógyszerek hatóanyagaiként úgy, hogy azokat a gyógyszerészeiben elfogadott segédanyagokkal elegyítve a szokásos módon gyógyszerkészítménnyé alakítjuk. Alkalmazhatjuk továbbá a találmány szerinti vegyületeket mind szabad bázis, mind pedig sók formájában növények vírusfertőzésének megelőzésére, ületve gátlására úgy, hogy a növényvédelemben szokásos segédanyagokkal együtt ismert módon készítménnyé alakítjuk azokat. Gyógyszerészetüeg elfogadható sók lehetnek például a savaddíciós sók, úgymint hidroklorid, hidrobromid, hidrojodid, szulfát, foszfát, nitrát, oxalát, fumarát, glükonát, tartarát, maleát, acetát, citrát, benzoát, aszkorbát, laktát, alginát és hasonlók. A találmány szerinti vegyületeket hatóanyagként tartalmazó gyógyszerkészítmények lehetnek injekciós oldatok, tabletták, drazsék, kúpok, szuszpenziók, ivóoldatok, porkeverékek stb. kA találmány szerinti vegyületek gyógyszerként való hatékony mennyisége függ az adagolási módtól és a beteg állapotától. Általában 0,02-20 mg/testsúly kg napi dózist alkalmazunk, amelyet előnyösen osztott dózisban, napi 2-4 alkalommal viszünk be. A dózisok orális adagolás esetén magasabbak. Előnyös gyógyszerformák az injekciós oldatok, amelyeket intravénásán, szubkután vagy intramuszkulárisan adhatunk be. Injekciók készítéséhez izotóniás sóoldatot, kívánt esetben foszfát puffert, aszkorbinsav stabilizátort és hasonlókat használunk. A hatóanyagokat orálisan is adagolhatjuk, szilárd vagy folyadék gyógyszerkészítmény formájában. Ha folyékony formát akarunk alkalmazni, a gyógyszerészetüeg elfogadható hígító részeként édesítő és/vagy ízesítő anyagot használhatunk. Előnyös szüárd alakú orális adagolási egységek például a tabletták, drazsék és kapszulák. Ezek készítéséhez a hatóanyagot a szokásos gyógyszerészeti vivőanyagokkal összekeverjük, és az elegyet tablettákká préseljük, drazsírozzuk vagy kapszulákba töltjük. Vivőanyagokként a szokásos töltő- és adalékanya24 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 13
