202536. lajstromszámú szabadalom • Eljárás cefem-származék-antibiotikumok 7-imidazolidinon-származékának előállítására

HU202536B oxazolidinonokat írnak le. Azonban egyetlen eset­ben sem számolnak be arról, hogy ilyen származé­kok alkalmasak lennének arra, hogy segítségükkel olyan cefalosporin-elegyet válasszanak szét, amely vegyületekben egy kettős kötés körül geometriai izometria létezik. Az új (V) általános képletű vegyületeket a talál­mány értelmében oly módon állítjuk elő, hogy a BMY-28100 antibiotikum szintézise során kapott nyers, általában 2-65 tömeg% (E)-izomert tartal­mazó 7-[D-2-amino-2-(4-hidroxi-fenil)-acetami­­do]-3-[(Z)-l-propenil]-cef-3-em-4-karbonsav an­tibiotikumot tartalmazó terméket egy (VI) ál talános képletű keton - ahol R és R1 jelentése egyezik a fen­tebb megadottal - jelenlétében valamilyen nátrium­sót képező reagenssel reagáltatunk, Nátriumsót ké­pező reagensként előnyösen egy, az antibiotikum­nál, illetve annak (E)-izomerjénél gyengébb sav nát­riumsóját használhatjuk. A reakciót előnyösen ol­datban hajtjuk végre, és előnyösen olyan oldószere­ket és sóképző reagenseket választunk már az eljá­rás első lépésében, amelyek rögtön a kezdetben vagy a reakció előrehaladtával oldatképződést eredmé­nyeznek. Amint kialakulnak az imidazolidinon származékok, rögtön bekövetkezik a (III) általános képletű, 7-P-2-amino-2-(4-hidroxi-fenil)-aceta­­mido]-3-[(Z)-l-propenil]-cef-3-em-4-karbonsav antibiotikum nátriumsó imidazolidinon származé­kának kiválása a reakcióelegyből, mivel ez a megfe­­leő (E)-izomer a (TV) általános képletű, 7-[D-2-ami­­no-2-(4-hidroxi-fenil)-acetamido]-3-[(E)-l-prope nil]-cef-3-em-4-karbonsav nátriumsó imidazolidi­non származékhoz képest alacsonyabb oldhatóság­gal rendelkezik. A reakció befejeződése után a (III) általános képletű 7-[D-2-amino-2-(4-hidroxi-fe­­nil)-acetamido]-3-[(Z)-l-propenil]-cef-3-em-4- karbonsav antibiotikum nátriumsó imidazolidinon származékot az elegyből szűréssel vagy centrifugá­­lással elkülönítjük. Az így kapott termék önmagá­ban is felhasználható gyógyászati célokra vagy át­alakítható magává a 7-[D-2-amino-2-(4-hidroxi­­fenil)-acetamido]-3-[(Z)-l-propenil]-cef-3-em-4 -karbonsav antibiotikummá, amely már lényegileg (E)-izomer mentes. A fentiekben ismertetett el járás végrehajtásakor sóképző reagensként előnyösen 2-etil-hexánsav­­nátriumsót használhatunk, azonban egyéb sóképző reagenseket, mint amilyen a nátrium-acetát vagy egyéb karbonsav-nátriumsó is alkalmazhatunk. A reakciót valamilyen közömbös szerves oldószer, mint amilyenek a folyékony halmazállapotú alko­holok vagy észterek, jelenlétében hajthatjuk végre, amelyek az alkalmazott ketonnal együtt, amelyek imidazolidonon képző reagensként is szolgálnak, el­őnyösen alkalmazhatók oldószerként is. Az oldódó­­dás elősegítésére minimális mennyiségű vizet is használhatunk. Oldószerként előnyösen metanol és aceton elegyét használhatjuk. A 7-p-2-amino-2- (4-hidroxi-fenil)-acetamido]-3-[(Z)-l-propenil]-c ef-3-em-4-karbonsav és a 7-p-2-amino-2-(4-hid­­roxi-fenil)-acetamido]-3-[(E)-l-propenil]-cef-3- em-4-karbonsav acetonidjai nagyon jól oldódnak metanolban és lényegileg oldhatatlanok acetonban. így a két oldószer elegyének alkalmazásával elérhe­tő a kívánt különböző oldhatóság. Olyan metanol-3 aceton oldószer elegy alkalmazása az alkalmas, amely 20-50 térfogat% metanolt tartalmaz. A (V) képletű 7-p-2-amino-2-(4-hidroxi-fenil)-aceta­­mido]-3-[(Z)-l-propenil]-cef-3-em-4-karbonsav antibiotikum nátriumsó 2,2-dimetil-imidazolidi­­non származéka szobahőmérsékleten vagy alacso­nyabb hőmérsékleten oldhatatlan a fenti oldószere­­legyben, míg a megfelelő (E)-izomer, a 7-P-2-ami­­no-2-(4-hidroxi-fenil)-acetamido]-3-[(E)-l-prope nil]-cef-3-em-4-karbonsav nátriumsó 2,2-dimetil­­imidazolidinon származéka oldható ugyanezen ol­­dószerelegyben ugyanazon a hőmérsékleten. Ez az oldhatóságbeli különbség képezi az alapját a két izo­mer elkülönítésének, mely izomerek egyébként egy­máshoz igen hasonló anyagok. A találmány szerinti eljárást szobahőmérsékle­ten hajtjuk végre, azonban előnyös bizonyos mérté­kű magasabb hőmérséklet alkalmazása, mivel a rea­gensek oldhatósága magasabb hőmérsékleten na­gyobb és a reakció lefutási sebessége is megnő. Az optimális hőmérsékletet úgy határozhatjuk meg, hogy néhány olyan kísérletet végzünk, amelyeknél figyelembevesszük azt, hogyan változik az antibio­tikum stabilitása és az antibiotikum magasabb hő­mérsékleten bekövetkező bomlásából származó veszteség, valamint az előállított termék kristály formája. A találmány szerinti eljárás előnyös kivi­telezése szerint, amikoris oldószerként metanol és aceton elegyét használjuk, az alkalmazott hőmér­séklet előnyösen 35-55 °C. A termék a legjobban kezelhető kristályos formában 40-55 °C közötti hő­mérsékleten kristályosodik. Abban az esetben, ha olyan (VI) általános képletű alkil-ketont használunk, amely nem megfelelő oldó­szere sem a 7-P-2-amino-2-(4-hidroxi-fenil)-ace­­tamido]-3-[(Z)-l-propenil]-cef-3-em-4-karbonsav antibiotikumnak, sem pedig a megfelelő (E)-izo­­merjének, azaz a 7-[D-2-amino-2-(4-hidroxi-fe­­nil)-acetamido]-3-[(E)-l-propenil]-cef-3-em-4- karbonsavnak, akkor úgy járhatunk el, hogy a ket­ont valamilyen szerves oldószerrel készített oldat alakjában alkalmazzuk, megközelítőleg az antibio­tikum, illetve annak (E)-izomerjével kémiailag ek­vivalens mennyiségben. Ebben az esetben az oldó­szert úgy választjuk meg, hogy abban a (III) általá­nos képletű 7-P-2-amino-2-(4-hidroxi-fenil)-ace­­tamido]-3-[(Z)-l-propenil]-cef-3-em-4-karbonsav antibiotikum nátriumsó imidazolidinon származé­ka, melyet a megfelelő (VI) általános képletű keton­ból állítunk elő, oldhatatlan legyen, míg az antibioti­kum (E)-izomerje, a (VI) általános képletű 7-P-2- amino-2-(4-hidroxi-fenil)-acetamido]-3-[(E)-l-p rop-nil]-cef-3-em-4-karbonsav nátriumsó imida­zolidinon származéka oldható legyen. A laboratriu­­mi munkákban járatos kémikus számára a ketonok, sóképző reagensek és az oldószerek fenti céloknak megfelelő megválasztása nem okoz nehézséget. A találmány szerinti eljárással előállítható új va­­gyületeket a gyógyászatban szabad sav, vagy - jobb oldhatósági viszonyaikra való tekintettel - előnyö­sen valamely (VHI) általános képletű fém- vagy aminsó - ebben a képletben R és R1 jelentése egye­zik a fent megadottal, M jelentése pedig gyógyászati szempontból elfogadható fém- vagy amin-ion - alakjában alkalmazzuk a szokásos módon elkészí­4 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Thumbnails
Contents