202511. lajstromszámú szabadalom • Eljárás mevinsav és analógjai laktonizálására

HU 202511B A találmány tárgya új eljárás mevinsav és ana­lógjai laktonizálására. Ismeretes, hogy a hiperkoleszterolémia egyike az elsődleges rizikófaktoroknak az ischémiás kardio­­vaszkuláris megbetegedések, például az arterioszk­­lerózis, azaz az érelmeszesedés esetében. Ennek az állapotnak a kezelésére korábban például epesav­­szekvesztránsokat alkalmaztak, ezek azonban csak mérsékelten hatékonyak, ugyanakkor nagy meny­­nyiségekben, azaz egyszeri beadáskor több gramm mennyiségben kell bevenni ezeket a vegyületeket, ráadásul fogyasztásuk nem túlságosan kellemes. A ma már kereskedelmi forgalomban kapható, Mevacor márkanevű, a 4 231 938. számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásból ismert hatóanyag (lovastatin) egyike azoknak a rendkívül hatékony antihiperkoleszterolémiás ágenseknek, amelyek a koleszterin bioszintézisét úgy korlátoz­zák, hogy gátolják a HMG-CoA reduktáz enzim ha­tását. A természetes fermentációs termékeken, azaz a mevastatinon és a lovastatinon túlmenően ezek számos félszintetikus és teljesen szintetikus analóg­ja ismert. A természetben előforduló vegyületek és ezek félszintetikus analógjai a (2) vagy (3) általános kép­lettel jellemezhetők. Ezekben a képletekben Z jelentése hidrogénatom vagy adott esetben fe­­nil-, dimetil-amino- vagy acetil-aminocsoporttal szubjztituált, 1-5 szénatomos alkilcsoport, és R jeletnése (4) általános képletű csoport, az utóbbiban pedig Q jelentése (5) vagy (6) általános képletű csopot, R3 hidrogénatomot vagy hidroxü­­csoportot jelent, Rz jelentése hidrogénatom vagy metilcsoport, míg a, b, c és d adott esetben jelenlévő kettőskötésekre utal, különösen ha b és d kettőskö­tést jelent, vagy pedig a, b, c és d egyaránt egyszeres kötéseket jelentenek, azzal a megkötéssel, hogy ha a jelentése kettőskötés, akkor Q jelentése C-vagyp-. CH3 YT Ilyen analógok ismertek a 4 346 227. számú ame­rikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásból, pél­dául a Q helyén HCO-CH csoportot hordozó pra­vastatin. A természetben előforduló vegyületek és félszin­tetikus analógjaik előállítása során a lakton és a di­­hidroxi-sav formák elegye képződik. A Mevacor márkanevű anyagot (amelynél Q jelentése CH3- CH) lakton formájában hozzák kereskedelmi forga­lomba, ezért igen nagy jelentőséggel bír nagy hoza­mú eljárás alkalmazása a szabad sav vagy ennek va­lamelyik sója laktonizálására. Korábban a szabad savat vagy ammóniumsóját úgy laktonizálták, hogy ezeket az anyagokat hevítésnek vetették alá egy kö­zömbös szerves oldószerben, például toluolban, etil­­acetátban vagy izopropil-acetátban, vagy pedig a forrásponthoz közeli hőmérsékleten visszafolyató hűtő alkalmazásával végeztek hevítést. A Iaktonizá­­lást sav jelenléte katalizálja. A szükséges savasságot vagy magának az átalakítandó anyagnak a saját sa­vassága biztosítja, vagy pedig egy erősebb savat adagolnak, hogy a laktonizálás alacsonyabb hőmér­sékleten végbemenjen. A laktonizálás egyensúlyi folyamat, és így a lak­ton termék minél nagyobb hozammal való előállítá­1 sa céljából valamilyen módn az egyensúlyt el kell tolni a lakton képződés irányában a következő egyenlet értelmében: dihidro-sav (vagy NH4+-só) ==s lakton + H2O (+NH3) Az eddig ismert eljárásoknál a laktonizálást úgy tolták el csaknem a befejeződésig, hogy a reakció melléktermékeit (víz, ammónia) eltávolították a re­­akcióelegyből azeotróp desztillálás és/vagy nitrogén gáz átáramol tatása útján. A víz, illetve — ammóni­­umsó használata esetén — ammónia eltávolítása az egyensúlyt a laktonképződés irányába tolja el. A laktonizálásra korábban ismert módszerek azonban számos hátránnyal bírnak. Jellegzetesen a kiindulási anyagként használt hidroxi-sav savas ka­talizátorként hat és így amikor a hidroxi-sav mennyisége fogy, akkor a reakciósebesség csökken, miáltal hosszú reakcióidőkre van szükség, ugyanak­kor nagy mennyiségű melléktermék képződik. Hyen reakciókörülmények között a termékként képződő 3-hidroxi-lakton hosszabb időn át ki van téve sza­bad sav hatásának, aminek következtében megnö­vekedett mennyiségben egy (1) általános képletű dimer képződik a 3-hidroxi-lakton 3-hidroxil-cso­­portjának és a szabad savnak az észtereződési reak­ciója útján. A fenti dimer szennyeződést igen nehéz elkülöní­teni az előállítani kívánt lakton terméktől még gon­dosan végrehajtott átkristályosítási módszerekkel is. A dimer jelenléte természetesen csökkenti az ősszhozamot és a lakton termék tisztaságát. Adimer képződésének minimalizálására tett törekvések so­rán a laktonizálási reakciónál nagy hígítást alkal­maztak, ez a módszer azonban megint csak csökken­ti az eljárás hatékonyságát. Az ismert módon végrehajtott laktonizálás során egy második szennyeződés is jelentkezik, éspedig a laktongyűrű 3-helyzetű hidroxilcsoportjának de­­hidratálódása következtében képződött termék. Ez a szennyeződés ugyancsak nem eléggé hatékony módon távolítható el az átkristályosítás során, to­vább csökkentve az eljárás hozamát. Célul tűztük ki a fenti hátrányoktól mentes eljá­rás kidolgozását. Felismertük, hogy ez a célkitűzés biztosítható és a következőkben ismertetett talál­mány szerinti új eljárással lehetővé válik a laktoni­zálás során fellépő egyensúly eltolása azáltal, hogy a reakcióelegyből a termékként képződő laktont fo­lyamatosan és szelektíven eltávolítjuk. Hogy ez le­hetővé váljon, meg kellett találni azt a reakcióköze­get, amelyben a lakton termék kevésbé oldható, mint a laktonná át nem alakult kiindulási anyag, to­vábbá olyan szelektív kristályosítási módszert kel­lett találni, amely alkalmas a lakton elkülönítésére anélkül, hogy az eljárás során képződő szennyező­dések vagy a kiindulási anyag átkerülne a termékbe. A találmány értelmében közelebbről úgy járunk el, hogy a mevinsavat vagy valamelyik analógját szabad hidroxi-sav vagy ammonium- vagy fémsó származéka formájában ecetsavas közegben vagy más olyan, vízzel elegyedő szerves oldószerben ke­zeljük, amely kielégítő szolubilitási különbséget mutat a hidroxi-sav és a lakton között. A kezelést 2 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Thumbnails
Contents