202510. lajstromszámú szabadalom • Eljárás biocid hatású hetero policiklusos vegyületek és ilyen hatóanyagot tartalmazó gyógyászati készítmények előállítására

HU 20251 OB járásának alkalmazásával [Nucleic Acids Research, á, 2697 (1954)]), s a C. Hansch és A. Leo módszeré­vel [Substituent Constants for Correlation Analysis in Chemistry and Biology, John Wiley and Sons, New York, 1979] meghatározott log P értékűk -2,0 és +2,5 között helyezkedik el. Amint azt fentebb kifejtettük, az (I) általános képletű vegyületek felhasználhatók a daganatok ke­zelésére, állatokon, az emlősöket is beleértve, külö­nösen pedig embereken. A kezelés során az (I) álta­lános képletű vegyület gyógyászatüag hatékony mennyiségét adjuk be gyógyászati készítmény for­májában naponta egy vagy több alkalommal vagy más alkalmas program szerint, orálisan, reaktáli­­san, parenterálisan vagy helyi kezelést végzünk. Az (I) általános képletű vegyület hatékony biocid hatást kifejtő mennyisége természetesen különféle tényezőktől függ, és azt végül is az orvosnak kell megállapítania. Ezek a tényezők a következők: a ke­zelést igénylő állapot, a beadás módja, a gyógyászati készítmény típusa, a kezelt egyed testsúlya, életkora és általános állapota, valamint a beadni kívánt konkrét vegyület. A célszerű dózis 0,1 -120 mg/test­­tömeg kg, előnyösen 1,5-50 mg/kg, különösen el­őnyösen 10-30 mg/kg. A teljes napi dózist beadhat­juk egyszerre vagy több részletben, például 2-6 részletben, vagymeghatározott időtartamú intravé­nás infúzióval. Például egy 75 kg tömegű emlősnél a napi dózis 8 mg és 9000 mg közötti, általában napi 2000 mg. Ha ezt több részletben adjuk be, akkor pél­dául 4 alkalommal adagolhatunk 500-500 mg (I) ál­talános képletű vegyületet gyógyászati készítmény alakjában, naponta. Jóllehet az (I) általános képletű vegyületet vagy valamely savaddíciós sóját önmagában is beadhat­juk, előnyösebb ha a hatóanyagot gyógyászati ké­szítmény alakjában alkalmazzuk. A találmány sze­rint előállított gyógyászati készítmények ható­anyagként egy (I) általános képletű vegyületet vagy ennek valamely savaddíciós sóját tartalmazzák, egy vagy több gyógyászatilag elfogadható vivőanyag és adott esetben más gyógyhatású anyagok mellett. Az alkalmazott egy vagy több vivőanyagnak olyan érte­lemben kell gyógyászatilag elfogadhatónak lennie, hogy összeférhető legyen a készítményben jelenlevő többi alkotórésszel, és ne legyen káros a kezelt egyedre. A gyógyászati készítményt úgy állítjuk elő, hogy az (I) általános képletű vegyületet vagy gyógyászati­lag elfogadható savaddíciós sóját gyógyászatilag el­fogadható vivőanyaggal/anyagokkal összekeverjük, és a keveréket önmagában ismert módon gyógyá­szati készítménnyé alakítjuk. Jóllehet az (I) általános képletű vegyületek daga­natellenes hatása valószínűleg a szabad bázishoz kötődik, gyakran célszerűbb az (I) általános képletű vegyület valamely savaddíciós sójának a beadása. A találmány szerint orálisan, rektálisan vagy pa­renterálisan beadható gyógyászati készítményt állí­tunk általában elő. A parenterálisan beadható ké­szítmény magába foglalja a szubkután, intramusz­­kulárisan vagy intravénásán beadható készítmé­nyeket is. Előnyösen orálisan vagy parenterálisan beadható gyógyászati készítményeket állítunk elő. A gyógyászati készítményeket célszerűen egy­7 ségnyi dózist tartalmazó formává alakítjuk. Előállí­tásuk bármüyen, a gyógyszerkészítésnél ismert módszerrel történhet. Mindegyik ismert módszer­nél a hatóanyagot egy vagy több vivőanyaggal ele­gyítjük. Általában úgy járunk el, hogy a hatóanya­got folyékony vivőanyaggal és/vagy finom eloszlású szüárd vivőanyaggal elegyítjük, és a homogén ele­­gyet kívánt esetben a megfelelő készítményformává alakítjuk. Az orálisan beadható gyógyászati készítmények állhatnak egymástól elkülönülő egységekből, ame­lyek meghatározott mennyiségű hatóanyagot tar­talmaznak. Ilyenek például a kapszulák, tabletták, drazsék stb. Az orálisan beadható készítmény lehet még por, granulátum vagy vizes vagy nemvizes fo­lyadékkal készült szuszpenzió, például szirup, elixir vagy emulzió. A tabletta sajtolással vagy öntéssel készülhet, adott esetben egy vagy több segédanyag felhaszná­lásával. Sajtolás alkalmazásakor a „szabadon folyó” alakban lévő hatóanyagot, például port vagy granu­látumot adott esetben kötőanyaggal, kenőanyaggal, közömbös hígítószerrel, felületaktív anyaggal vagy diszpergálószerrel keverjük össze, és alkalmas gép segítségével sajtoljuk. Öntés alkalmazása esetén az elporított hatóanyag és az alkalmas vivőanyag keve­rékét alkalmas gépen öntésnek vetjük alá. Szirup készítéséhez a hatóanyagot tömény vizes cukoroldathoz, például szacharóz-oldathoz adjuk. Emellett az oldathoz egyéb segédanyagokat is adha­tunk, például ízesítőszereket, a cukor kris­tályosodását késleltető szert vagy valamelyik más alkotórész oldhatóságát növelő szert, így egy többá­­zisú alkoholt, például glicerint vagy szorbitot. A rektálisan beadható készítmény például kúp lehet, amely egy szokásos vivőanyagot, így kakaóva­jat tartalmaz. A parenterálisan beadható gyógyászati készít­mények célszerűen steril, vizes, a kezelt egyed véré­vel izotóniás közegben tartalmazzák a hatóanyagot. Ezek a gyógyászati készítmények előnyösen az (I) általános képletű vegyület gyógyászatilag és farma­­kológiaüag elfogadható savaddíciós sójának olyan oldatából állnak, amely izotóniás a kezelt egyed vé­rével. így a célszerű, parenterálisan beadható gyó­gyászati készítmény desztillált vizet, desztillált víz­zel készült 5%-os dextróz-oldatot vagy fiziológiás sóoldatot tartalmaz oldószerként, s a hatóanyag az (I) általános képletű vegyület olyan gyógyászatilag és farmakológiailag elfogadható savaddíciós sója, amely megfelelően oldódik ezekben az oldószerek­ben. Ilyen savaddíciós só például a hidroklorid, ize­­tionát és a metán-szulfonát, előnyösen ez utóbbi. A gyógyászati készítmény tömény oldat vagy szi­lárd anyag is lehet, amely az (I) általános képletű ve­gyületet tartalmazza, és a megfelelő oldószerrel tör­ténő hígítással párénterális beadásra alkalmas olda­tot szolgáltat. A találmány szerint előállított gyógyászati ké­szítmények a fentebb említett alkotórészeken kívül egy vagy több segédanyagot is tartalmazhatnak, pél­dául hígítószereket, puffer anyagokat, ízesítőszere­ket, kötőanyagokat, felületaktív anyagokat, sűrítő­szereket, kenőanyagokat, tartósítószereket (az anti­­oxidánsokat is ideértve) stb. 8 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 5

Next

/
Thumbnails
Contents