202300. lajstromszámú szabadalom • Létesítmény szennyvíz elvezetésére
5 HU 202300 A 6 kibocsátó objektumokat (például családi házak, társasházak, kommunális épületek stb.), az azokból kilépő gravitációs 11 bekötőcsatornákat, a minden egyes 15 szennyvizkibocsátó objektumhoz külön-külön hozzárendelt I gyűjtőaknákat, és az azokból kilépő, és a túlnyomás alatti 14 mellék-gyüjtöcsatornákba torkolló, ugyancsak túlnyomás alatti 12 betáplálócsatornákat is. A 3. ábrán a 2. ábrán bejelölt Y-Y vonal mentén vett függőleges, nagyobb méretarányú metszetben tüntettük fel a 15 szennyvizkibocsátó objektumok és egy 14 mellék-gyűjtőcsatorna kapcsolaténak kialakítási módját. A 15 szennyvizkibocsátó objektumokból kilépő gravitációs 11 bekötőcsatornák még az adott ingatlanon, vagyis a 22 kerítéseken belül telepitett 1 gyűjtőaknába torkollnak, amelyek a találmány értelmében külön-külön önálló szennyvizbeemelő egységként vannak kialakítva. Egy ilyen szennyvizbeemelő egységként kialakított 1 gyűjtőaknát a 8. ábrán nagyobb méretarányú függőleges metszetben mutatunk be. Az önmagában ismert, például betonból vagy vasbetonból készült aknatest 26 fedele leemelhető és viszszahelyezhető. (A 3. ábrán a terepszintet t hivatkozási betűvel jelöltük.) A gravitációs II bekötőcsatorna az aknatest oldalfalán át torkollik annak a belső terébe mégpedig a (nem ábrázolt) szint vízszintszabályozással beállított Vaax maximális folyadékszint felett, és a túlnyomás alatti 12 betáplálócsatorna ugyanacsak a maximális folyadékszint felett lép ki az oldalfalon át az 1 gyűjtőaknából, amelyben a fenéken kisteljesítményű, 1-1,5 bar-os emelómagasságú 23 szivattyú van elhelyezve. A 23 szivattyú nyomóoldalától kiinduló flexibilis 25 nyomócsöve a túlnyomás alatti 12 betáplálócsatornának az 1 gyűjtőaknába nyúló végéhez van csatlakoztatva, mig a 23 szivattyú szivóoldala magával az aknatérrel áll kapcsolatban. A 23 szivattyúk önműködő, a vízszintváltozással vezérelt be- és kikapcsoló szerkezettel vannak ellátva, és a nyomóoldalukon visszacsapó szelepet tartalmaznak. Visszatérve a 3. ábrához: az 1 gyűjtőaknákból kilépő 12 bekötőcsatornák a 26 közút alatt húzódó 14 mellék-gyűjtőcsatornára vannak csatlakoztatva, és 24 zérószerelvényt tartalmaznak. A 4. ábrán a találmány szerinti létesítmény egy részét még nagyobb méretarányú felülnézetben tüntettük fel. (Itt a gyűjtőaknákat - később ismertetésre kerülő okból - li ...lio hivatkozási számokkal jelöltük.) Ez a részlet egyetlen 14 mellék-gyűjtőcsatornát tartalmaz, amely közvetlenül torkollik a gravitációs 16 fő-gyűjtőcsatornába, és amelynek a végpontjára 18 öblitőakna van telepítve. Megjegyezzük, hogy a 18 öbli tőaknák ban (lásd az 1. és 2. ábrát is) nincs telepített, állandóan ott levő szivattyú, hanem amikor a 14 mellék-gyűjtőcsatorna átóblítése - időszakosan - szükségessé válik, a 18 öblitőaknát (végaknát) vízzel feltöltjük, a 18 öblítóaknába szivattyút helyezünk, annak segítségével az öblítővizet a gravitációs 16 fő-gyűjtőcsatorna felé áramoltatjuk, ily módon a 14 mellék-gyűjtővezetéket átöblítjük, majd a mobil szivattyút a 18 öblitőaknából eltávolítjuk. A 4. ábrán az lx és Is, az U és 1?, valamint az I9 és lio gyűjtőaknák - amelyek egymással közvetlenül szomszédos 15 szennyvizkibocsátó objektumokhoz tartoznak - 13 átkötóvezetékek - túlfolyóvezetékek - révén össze vannak kötve egymással; ilyenkor az egyik 14; 17, illetve I9 gyűjtőakna 12 betápláló csatornája kapcsolódik a 14 mellék-gyűjtőcsatornához, a másik Is; Is, illetve lio aknáé az említett 12 gyűjtőcsatornákba torkollhat. Ennek a megoldásnak köszönhetően - ami elsősorban akkor racionális, ha két 1 gyűjtőakna egymás közelében van - az egyik aknában levő szivattyú meghibásodása esetén ebből az aknából a túlfolyó 13 átkötővezetéken át a másik gyűjtőaknába áramlik át a felgyülemlő szennyvíz, és ez utóbbinak a szivattyújával kerül a túlnyomás alatti rendszerbe. Ez azt jelenti, hogy a szomszédos gyűjtőaknák szivattyúi lOOX-os tartalékot képeznek egymás részére. Amint az 5. és 6. ábrán látható, a 4. ábra szerinti létesítmény-résznek megfelelő li ...lio gyűjtőaknák - vagyis önálló beemelő egységek - túlnyomás alatti 12 betáplálócsatornái (nyomócsövei) részben különböző hosszúságúak, és - ugyancsak részben - eltérőek a Hgeod geodétikus szintkülönbségek, valamint a H»an manoroetrikus magasságok is. Minden li ...lio gyűjtőaknában azonos típusú, azonos teljesítményű és azonos jelleggörbéjű szivattyúkat helyezünk el; célszerű például az Ipari Műszergyár, Iklad .FIMID" típusú merülőszivattyúinak az alkalmazása. A 6. ábrából kitünően a legnagyobb H»»n-érték az I3 gyűjtőaknánál, mig a legkisebb az Is, lxo, Is és li gyűjtőaknáknál adódik. A többi gyűjtőakna szivattyúi a 7. ábra szerinti két érték közötti munkaponton üzemel; Q értéke 2,1 - 2,4 1/s, a Hau> értéke pedig 4,4 - - 2,7 m között van. A szállított szennyvízmennyiség a tiz li-lio gyűjtőakna 33%-os egyidejűségénél 7,5 lit/s, 50%-os egyidejűségénél 11,3 lit/s 66%-os egyidejűségénél 14,9 lit/s. A gyakorlatban előállhat olyan eset is, amikor egy, az 5. ábra szerintihez hasonló létesítményrész egyrészt a 14 mellék-gyűjtőcsatorna hossza, vagy a geodetikus szintkülönbség, vagy ezek együttes hatása, másrészt a beemelő szivattyúk behatárolt paraméterei miatt nem tud közvetlenül kapcsolódni a gravitációs 16 fő-gyűjtőcsatornához. Ebben az esetben (nem ábrázolt) közbenső átemelőt alkalmazunk, amelynek nagyobb teljesítményét úgy biztosítjuk, hogy a fentiekkel 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 5
