202300. lajstromszámú szabadalom • Létesítmény szennyvíz elvezetésére

5 HU 202300 A 6 kibocsátó objektumokat (például családi há­zak, társasházak, kommunális épületek stb.), az azokból kilépő gravitációs 11 bekötőcsa­tornákat, a minden egyes 15 szennyvizkibo­­csátó objektumhoz külön-külön hozzárendelt I gyűjtőaknákat, és az azokból kilépő, és a túlnyomás alatti 14 mellék-gyüjtöcsatornákba torkolló, ugyancsak túlnyomás alatti 12 be­táplálócsatornákat is. A 3. ábrán a 2. ábrán bejelölt Y-Y vonal mentén vett függőleges, nagyobb méretará­nyú metszetben tüntettük fel a 15 szenny­­vizkibocsátó objektumok és egy 14 mellék­­-gyűjtőcsatorna kapcsolaténak kialakítási módját. A 15 szennyvizkibocsátó objektumok­ból kilépő gravitációs 11 bekötőcsatornák még az adott ingatlanon, vagyis a 22 keríté­seken belül telepitett 1 gyűjtőaknába tor­kollnak, amelyek a találmány értelmében kü­lön-külön önálló szennyvizbeemelő egység­ként vannak kialakítva. Egy ilyen szennyviz­beemelő egységként kialakított 1 gyűjtőaknát a 8. ábrán nagyobb méretarányú függőleges metszetben mutatunk be. Az önmagában is­mert, például betonból vagy vasbetonból ké­szült aknatest 26 fedele leemelhető és visz­­szahelyezhető. (A 3. ábrán a terepszintet t hivatkozási betűvel jelöltük.) A gravitációs II bekötőcsatorna az aknatest oldalfalán át torkollik annak a belső terébe mégpedig a (nem ábrázolt) szint vízszintszabályozással beállított Vaax maximális folyadékszint felett, és a túlnyomás alatti 12 betáplálócsatorna ugyanacsak a maximális folyadékszint felett lép ki az oldalfalon át az 1 gyűjtőak­nából, amelyben a fenéken kisteljesítményű, 1-1,5 bar-os emelómagasságú 23 szivattyú van elhelyezve. A 23 szivattyú nyomóoldalától kiinduló flexibilis 25 nyomócsöve a túlnyomás alatti 12 betáplálócsatornának az 1 gyűjtő­aknába nyúló végéhez van csatlakoztatva, mig a 23 szivattyú szivóoldala magával az aknatérrel áll kapcsolatban. A 23 szivattyúk önműködő, a vízszintváltozással vezérelt be- és kikapcsoló szerkezettel vannak ellátva, és a nyomóoldalukon visszacsapó szelepet tar­talmaznak. Visszatérve a 3. ábrához: az 1 gyűjtő­aknákból kilépő 12 bekötőcsatornák a 26 közút alatt húzódó 14 mellék-gyűjtőcsatorná­ra vannak csatlakoztatva, és 24 zérószerel­vényt tartalmaznak. A 4. ábrán a találmány szerinti létesít­mény egy részét még nagyobb méretarányú felülnézetben tüntettük fel. (Itt a gyűjtőak­nákat - később ismertetésre kerülő okból - li ...lio hivatkozási számokkal jelöltük.) Ez a részlet egyetlen 14 mellék-gyűjtőcsatornát tartalmaz, amely közvetlenül torkollik a gra­vitációs 16 fő-gyűjtőcsatornába, és amelynek a végpontjára 18 öblitőakna van telepítve. Megjegyezzük, hogy a 18 öbli tőaknák ban (lásd az 1. és 2. ábrát is) nincs telepített, állandóan ott levő szivattyú, hanem amikor a 14 mellék-gyűjtőcsatorna átóblítése - idősza­kosan - szükségessé válik, a 18 öblitőaknát (végaknát) vízzel feltöltjük, a 18 öblítóakná­­ba szivattyút helyezünk, annak segítségével az öblítővizet a gravitációs 16 fő-gyűjtőcsa­torna felé áramoltatjuk, ily módon a 14 mel­lék-gyűjtővezetéket átöblítjük, majd a mobil szivattyút a 18 öblitőaknából eltávolítjuk. A 4. ábrán az lx és Is, az U és 1?, va­lamint az I9 és lio gyűjtőaknák - amelyek egymással közvetlenül szomszédos 15 szenny­vizkibocsátó objektumokhoz tartoznak - 13 átkötóvezetékek - túlfolyóvezetékek - révén össze vannak kötve egymással; ilyenkor az egyik 14; 17, illetve I9 gyűjtőakna 12 betáp­láló csatornája kapcsolódik a 14 mellék-gyűj­tőcsatornához, a másik Is; Is, illetve lio ak­náé az említett 12 gyűjtőcsatornákba torkoll­hat. Ennek a megoldásnak köszönhetően - ami elsősorban akkor racionális, ha két 1 gyűjtőakna egymás közelében van - az egyik aknában levő szivattyú meghibásodása esetén ebből az aknából a túlfolyó 13 átkötővezeté­ken át a másik gyűjtőaknába áramlik át a felgyülemlő szennyvíz, és ez utóbbinak a szivattyújával kerül a túlnyomás alatti rend­szerbe. Ez azt jelenti, hogy a szomszédos gyűjtőaknák szivattyúi lOOX-os tartalékot képeznek egymás részére. Amint az 5. és 6. ábrán látható, a 4. áb­ra szerinti létesítmény-résznek megfelelő li ...lio gyűjtőaknák - vagyis önálló beemelő egységek - túlnyomás alatti 12 betáplálócsa­tornái (nyomócsövei) részben különböző hosszúságúak, és - ugyancsak részben - el­térőek a Hgeod geodétikus szintkülönbségek, valamint a H»an manoroetrikus magasságok is. Minden li ...lio gyűjtőaknában azonos tí­pusú, azonos teljesítményű és azonos jelleg­­görbéjű szivattyúkat helyezünk el; célszerű például az Ipari Műszergyár, Iklad .FIMID" típusú merülőszivattyúinak az alkalmazása. A 6. ábrából kitünően a legnagyobb H»»n-érték az I3 gyűjtőaknánál, mig a legkisebb az Is, lxo, Is és li gyűjtőaknáknál adódik. A többi gyűjtőakna szivattyúi a 7. ábra szerinti két érték közötti munkaponton üzemel; Q értéke 2,1 - 2,4 1/s, a Hau> értéke pedig 4,4 - - 2,7 m között van. A szállított szennyvízmennyiség a tiz li-lio gyűjtőakna 33%-os egyidejűségénél 7,5 lit/s, 50%-os egyidejűségénél 11,3 lit/s 66%-os egyidejűségénél 14,9 lit/s. A gyakorlatban előállhat olyan eset is, ami­kor egy, az 5. ábra szerintihez hasonló léte­sítményrész egyrészt a 14 mellék-gyűjtőcsa­torna hossza, vagy a geodetikus szintkü­lönbség, vagy ezek együttes hatása, más­részt a beemelő szivattyúk behatárolt para­méterei miatt nem tud közvetlenül kapcsolód­ni a gravitációs 16 fő-gyűjtőcsatornához. Eb­ben az esetben (nem ábrázolt) közbenső át­emelőt alkalmazunk, amelynek nagyobb telje­sítményét úgy biztosítjuk, hogy a fentiekkel 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 5

Next

/
Thumbnails
Contents