202300. lajstromszámú szabadalom • Létesítmény szennyvíz elvezetésére
7 HU 202300 A 8 azonos típusú szivattyúkból többet sorba kapcsolunk. A gravitációs 16 fő-gyűjtőcsatorna kiépítése viszonylag kedvező magassági vonalvezetéssel oldható meg, mivel a mélységét befolyásoló, rá csatlakozó 14 mellék-gyűjtőcsatornák mér nyomóvezetékek, tehát a szokásosnál lényegesen rövidebb szakaszon kell csak a költségesebb gravitációs csatornát kiépíteni (ha még nincs kiépítve). A nyomóvezeték - vagyis 14 mellék-gyűjtőcsatorna - magassági vonalvezetésénél előfordulhat, hogy magas pontok alakulnak ki. A szennyvíz jellege miatt a vízellátásnál alkalmazott légtelenítők itt nem megfelelőek, ezért a légtelenítést úgy oldjuk meg, hogy a magas ponton leágazást készítünk, és ezt a legközelebbi gyűjtőaknába kötjük be. A magas pontot célszerű úgy meghatározni, hogy lehetőleg egy bekötéshez kerüljön. A légtelenités az elzáró szerkezet nyitásával megoldható. A túlnyomás alatt álló 14 mellék-gyűjtővezeték lehetséges maximális hosszát - adott vízszállítás és csőméret esetén - a 14 mellék-gyűjtövezeték rendszerébe tartozó kisteljesítményű 23 szivattyúk (3, 4. és 8. ábra) egymásra dolgozása határozza meg. Az ismert körvezetékes rendszer, illetve különböző jelleggörbéjű szivattyúk alkalmazása esetén a rendszer hidraulikailag .rendezetlen', pontosan nem számítható. A találmányunk szerint azonban a célszerűen azonos jelleggörbéjű 23 szivattyúk, valamint a hozzájuk tartozó túlnyomás alatti 14 mellék-gyűjtőcsatorna önálló, nyomás alatti rendszert - egységet - alkot. Egy település szennyvízelvezető rendszere ilyen egységekből teljes egészében felépíthető (1. ábra), és az igényeknek megfelelően bővíthető. A találmány szerinti létesítmény oly módon működik, hogy az egyes 15 szennyvizkibocsátó objektumokból kilépő szennyvíz a hozzá tartozó 1 gyűjtőaknába folyik a gravitációs 11 bekötővezetéken keresztül. Amikor a szennyvízszint az adott 1 gyűjtőaknában eléri a 8. ábrán bejelölt v«a* maximális vízszintet, az ott levő, és mindaddig a túlnyomás alatti, az ebből az 1 gyűjtőaknából kilépő 12 betáplálócsatornába, azon át pedig a 14 mellék-gyűjtőcsatornába nyomja a szennyvizet, amíg annak vizszintje az 1 gyűjtőaknában a Viin minimális vízszintet el nem éri; ekkor a szivattyú leáll, és a fent leirt folyamat ismétlődik. Ugyanez a folyamat zajlik egy-egy 14 mellék-gyűjtőcsatornához tartozó valamennyi 1 gyűjtőaknával kapcsolatban. A rendszer úgy méretezhető, hogy ha egyidejűleg minimális számú 23 szivattyú működik csak, a 14 mellék-gyűjtőcsatorna akkor is telt szelvénnyel fogja a gravitációs 16 fő-gyűjtócsatorna felé szállítani a szennyvizet. A találmányhoz fűződő előnyös hatások a következőkben foglalhatók össze; megtartva a túlnyomás alatti vezetékekkel rendelkező rendszereknek azt az előnyét, hogy a csatornák nagy részét minimális mélységben lehet lefektetni, igy a földmunka-, illetve műtárgyköltségek is minimálisak lehetnek, a találmány kiküszöböli a drága, nagynyomású, és nagy energiafogyasztású szivattyúk alkalmazásának a szükségességét, igy mind a beruházás, mind az üzemeltetés vonatkozásában jelentős megtakarítás jelentkezik. További előnyt jelent, hogy fö-gyűjtócsatornaként az igen gyakran meglevő, nagyátmérőjű gravitációs csatornák használhatók fel, de ha kell is új gravitációs fö-gyűjtócsatornát létesíteni, vagy a meglevőt ki kell egészíteni, ennek viszonylagos rövidsége miatt a nagyobb mélység miatti nagyobb földmunka-költségek az egyéb megtakarítások miatt nem számottevők. Tovább csökkenti ugyanis a létesítmény költségeit, hogy a túlnyomás alatti mellék-gyűjtővezetékek közvetlenül csatlakoztathatók a gravitációs fö-gyűtőcsatornába, vagyis itt átmeneti műtárgyra nincs szükség. Nem kell a rendszernek járulékos nyomásbiztosító eszközöket, például állványcsöveket sem tartalmaznia. Az állandó betáplálás miatt telt szelvénnyel üzemelő mellék-gyűjtővezetékekben a szennyvízelvezetés maximális biztonsággal következik be, az áramlás minden körülmények között egyirányú, és igen előnyös tényező, hogy minimális átmérőjű vezetékek alkalmazhatók, hiszen ez is komoly költségcsökkentő tényező. Jelentős előny a végaknás öblítés lehetősége is, így a hálózat szakaszos lezárására, tartálykocsik alkalmazására nincs szükség. A létesítmény, mint hidraulikai rendszer .tiszta', mivel minden egységének csak egy .strangja' van (a mellék-gyűjtőcsatorna). Az egyes beemelő szivattyúk munkapontja pontosan meghatározható. A rendszerbe olcsó anyagok építhetők be. Az öblítés mellett a légtelenités is leegyszerűsödik. Mivel csak egyfajta szivatytyút tartalmaz a rendszer, és a szerelvények is egységesek, a szervizelés is könnyebb. Az üzemelés biztonságát tovább fokozza, hogy néhány szivattyú esetleges meghibásodása nem teszi működésképtelenné magát a rendszert. A találmány természetesen nem korlátozódik a létesítmény fentiekben részletezett konkrét kiviteli alakjára, hanem az igénypontok által definiált oltalmi körön belül sokféle módon megvalósítható. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 6
