202275. lajstromszámú szabadalom • Eljárás funkciónális humán VIII. faktor előállítására

HU 202275 A szintézis egy fajlagos primer jenek alkalmazá­séval helyettesítjük. A 4. számú, 16-mer prí­mért: S'-TATTGCTGCAGTCGAG, szintetizáljuk, hogy üzenetérzékeny szekvenciát képviseljen egy PstI helyen, körülbelül 400 bázispár tá­volságra az A. exon 3’ végétől felfelé (9. ábra). Az mRNS-t reverz átírásnak vetjük alá oligo (dT) beindítással, hozzáadjuk a 4. szá­mú prímért DNS polimerázzal együtt a máso­dik szál szintéziséhez, majd az EcoRI-hez adaptált cDNS-t a lambda GT10-be ligáljuk, amint ezt fentebb leírtuk. Három millió tar­foltot vetünk alá szűrővizsgálatnak egy 419 bázispárból álló Pstl/HincII töredék segítsé­gé vei, amely p3.12-n helyezkedik el. Ez a tö­redék a 4. számú primertöl lefelé (.downst­ream') van. A kinyert négy klónból DNS-t állítunk elő. Ezeket emésztjük és feltérké­pezzük restrikciós enzimekkel, és folthibridi­zációt végzünk velük további olyan, lefelé levő genomikus töredékek segítségével, ame­lyeket éppen korábban azonosítottuk mint exonokat, SV40 exon-kifejezö plazmidok alkal­mazásával, amiért fentebb leírtuk. A négy rekombináns közül három hibridizál. A leg­hosszabb, a lambda 10.44, közelítőleg 1800 bázispárból áll. A lambda 10.44 DNS szekven­ciája azt mutatja, hogy a második szál szintézise valóban a 4. számú prímeméi kezdődik. Ez az összes exon-szekvenciát tartalmazza, amely az S36 SV40 exon kifejező kiónban megtalálható, és még továbbiakat is magában foglal. A lambda 10.44 nyitott leolvasó kerete azonban a cDNS végéig folytatódik. Sem lefordíthatatlan 3’ tartományt, sem poli(A) farkat nem találtunk. Feltehetően a második szál szintézise nem fejeződik be teljességig. Annak érdekében, hogy megtaláljuk a teljes 3’ végződést tartalmazó kiónokat, is­mételt szűrővizsgálatnak vetjük alá ugyan­ezeket a szűrőket a lambda 10.44-ből szárma­zó jelzett DNS-sel. 24 további kiónt nyerünk ki és térképezünk fel. A két leghosszabb klón (lambda 10.3 és lambda 10.9.2) szekven­ciáját meghatározzuk. Ezek lényegében azo­nos szekvenciákat tartalmaznak, amelyek át­fedi a lambda 10.44 kiónt, és körülbelül 1900 bázispárral többet tartalmaznak a 3’ felé. 51 bázispárral lambda 10.44 terminális végén túl a DNS szekvencia egy TGA leforditás-megálli­­tó kodont mutat, amely után egy 1805 bázis­párból álló, látszólag leforditatlan 3’ tarto­mány következik. Ezt a tartományt a követ­kezők jellemzik: mind a három leolvasóke­retben elosztott megállító kodonok és egy poli(A) jel szekvencia, AATAAA [Proudfoot és munkatársai, Nature, 252, 359 (1976)], majd 15 bázis következik lefelé egy poli(A) kinyú­lással a cDNS végénél (a lambda 10.3 klón 8 A-t tartalmaz, amelyet az EcoRI adapter kö­vet ezen a ponton, mig a lambda 10.9.2 klón több, mint 100 A-t tartalmaz a 3’ végénél). 5 J d. A Leljen cOAS szekvencia Az egymástól átfedő kiónok teljes szekvenciáját a 10. ábrán mutatjuk be. Ez egy folytonos nyitott leolvasókeretböl áll, amely 2351 aminosavat kódol. 19 aminosavból álló terminális jelpeptidet tételezve fel, az .érett'fehérje 2332 aminosavat tartalmaz. En­nek a fehérjének a számított molekulatömege körülbelül 267.000 dalton. Figyelembe véve a lehetséges glikozilezódést, ez megközelíti a természetes fehérje molekulatömegét, amint azt nátrium-dodecil-szulfátos poliakrilamidgél elektroforézissel meghatározzuk. A .teljes" cDNS hosszúsága, amely kö­rülbelül 9000 bázispár a 3’ poli(A) hosszúsá­gától függően, megegyezik az mRNS Nor­­thern-féle folthibridizációval meghatározott hosszúságával. Az amino végcsoportot kódoló 5’ tartomány lényegében megfelel a Vili. faktor 210 kD molekulatömegű származéka peptidszekvenciájának, s a karboxil végcso­portot kódoló 3’ tartomány gyakorlatilag megfelel a 80 kD molekulatömegü fehérje peptid szekvenciájának. 8. A rekombináns Vili. faktor kifejezé­se a. A teljes bosszúságú klón összeállítá­sa Annak érdekében, hogy kifejezzük a rekombináns Vili. faktort, a teljes 7 kb nagyságú fehérjekódoló tartományt összeál­lítjuk több különálló cDNS- és genomikus kiónból. Az alábbiakban és a 11. ábrán is­mertetjük három közbülső plazmid szerkeze­tét. Ezek a gén 5’, középső és 3’ tartomá­nyát tartalmazzák. A közbülső plazmidokat egy kifejező plazmidban egyesitjük egy SV 40 korai promotor után. Ez a plazmid viszont kiindulási pontul szolgál olyan különféle szerkezetek kialakításához, amelyek módosí­tott terminálisszekvenciákat, eltérő promoto­­rokat és kiválasztható jelzőket (markereket) tartalmaznak különféle emlős sejtek transz­­formálásához. Az 5’ kódoló tartományt olyan módon állítjuk össze egy pBR322 származékban, hogy egy Claí restrikciós helyet helyezünk el a VIII. faktor jel szekvenciájának ATG start kódonja elé. Mivel más Claí hely nem található a génben, ez alkalmas helyet képez a kifejező plazmid finomításához. Az alkalmas Claí és SacI helyeket tartalmazó pT24-10 plazmidot [Capon és munkatársai, Nature, 301, 33 (1983)] HindlII enzimmel ha­sítjuk, DNS polimerázzal betöltjük, és SacI enzimmel elhasitjuk. Egy 77 bázispárból álló AluI/SacI töredéket nyerünk ki a VIII. fak­tor lambda cDNS kiónja 5’ tartományából, és ebbe a vektorba ligáljuk. Ilyen módon a pF8Cla-Sac jelölésű közbülső plazmidot kap­juk. (Az Alul hely a VIII. faktor 5’ lefordi-52 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 G5 28

Next

/
Thumbnails
Contents