202271. lajstromszámú szabadalom • Eljárás vegetatív mikrobasejtek tartós tenyészetének előállítására

1 HU 202271 B A találmány tárgya új eljárás vegetatív mik­­róbasejtek ÍO^IO12, előnyösen 107-10u sejt/cm3 koncentrációjú tartós tenyészetének előállítására, amely +5 és +25 °C közötti hő­mérsékleten 40 napnál hosszabb ideig eltart­ható aktív állapotban. Ismeretes, hogy a mikrobák vegetatív sejtjei megfelelő összetételű tápkózegben ak­tívan szaporodnak, majd a szaporodási se­besség csökken, végül a szaporodás megáll. Ezt követően a környezeti tényezők, például a tápanyagkomponensek arányainak megvál­tozása, az anyagcseretermékek felhalmozódása stb. hatására a sejtek előbb reverzibilisen, később irreverzibilisen károsodnak, aktivitá­suk csökken, majd bekövetkezik az autolizis, melynek során a sejtek enzimjei a sejtállo­mányt lebontják, és igy a sejtek elpusztul­nak. Mikróbasejtek eltarthatóságának növelé­sére számos eljárást dolgoztak ki aszerint, hogy a tárolás rövidebb vagy hosszabb időt igényel, és milyen céllal (törzsfenntartás, ipari felhasználás stb.) történik. A gyakorlatban is alkalmazott eljárások hőelvonással (hűtés, fagyasztva tárolás, mélyhőmérsékletű tárolás folyékony nitrogén­ben) vagy vízelvonással (fagyasztva szárítás, alacsony hőmérsékletű vákuumszáritás, flui­­dizációs szárítás) igyekeznek az autolizist le­állítani vagy sebességét csökkenteni. A mikróbák viselkedése hő- és vízelvo­nással szemben igen különböző, és nagy mértékben függ a sejtek előéletétől (szaporo­dási körülményeitől), a tenyészet korától, fi­ziológiás állapotától vagy attól, hogy a mik­roba spóraképző-e vagy sem. A tartósítási eljárások kivitelezésénél e tényezők együttes hatása jelentkezik és befolyásolja az ered­ményt. [Packer E.L. et al. (1965) J. BacterioL 89, 718-724. p.]. Ennek tulajdonítható az a sok, egymásnak ellentmondó közlés, nem re­produkálható eredmény, amely a mikróbák tartós tenyészeteinek előállításával foglalko­zó, igen kiterjedt szakirodalomban található [Hill L.R. (1981) Essays in Appl. Microbiol. Ed. Norris J.R. and M.H. Richmond, John Wi­ley and Sons Ltd.]. ' A modern biotechnológiai iparok a fer­mentációs folyamatokhoz nagy mennyiségben igényelnek nagy aktivitású oltókultúrákat. Ezeket az oltókultúrákat az erre a célra lé­tesített laboratóriumokban és üzemekben ál­lítják elő és bocsátják a felhasználók rendel­kezésére. Az igények kielégítésére a legal­kalmasabbak a vegetatív sejttenyészetek, amelyek közvetlenül használhatók fel a fer­mentációs folyamatok megindításához. A vege­tatív sejttenyészetek azonban a hűtőtárolás körülményei között nem tarthatók el bizton­sággal 1-2 hétnél tovább anélkül, hogy szá­mottevő sejtpusztulással és aktivitáscsökke­néssel ne kellene számolni. Ez a károsodási folyamat nagyobb hőmérsékleten gyorsabban megy végbe [Strange R.E. et al. (1961) J. Gen Microbiol. 25. 61-67. p.]. A szakirodalomban az eltarthatóság mér­tékéül a sejtek túlélésére vonatkozó adatokat szokták megadni, holott legalább ennyire fontos a sejtek aktivitásának (enzimaktivitá­sának) alakulása a tárolás Borán, mely utób­bival kapcsolatban csak igen elvétve találha­tók adatok a szakirodalomban. (Heckly R.J. (1978) Adv. in Appl. Microbiol. 24. 1-53. p.J. Az ismert nehézségek okozzák, hogy tartós tenyészetként a jelenlegi gyakorlatban általában fagyasztva szárított (liofilezett) vagy szárított tenyészeteket állítanak elő (Muggleton P.W. (1963) Prog. Indust. Micro­biol. 4. 191-214. p.]. Ezeknek a készít­ményeknek a felhasználása azzal a hátránnyal jár, hogy a száraz sejteket előbb rehidratálni, majd tápanyagba oltva aktiválni kell, és csak ezt követően lehet a tenyészetet oltókultúraként a fermentáció megindításához felhasználni. Ilyen esetekben szemben a vegetatív sejttenyészetek alkalmazásával, ahol a tenyészet közvetlenül felhasználható - a fermentációs üzemeknek a szükséges rehidratálási és aktiválási műveletek elvégzésére is be kell rendezkedniük [Annear D.I. (1964) Aust. J. Exp. Bioi. Med. Sei. 42. 717-722. p.J, ami kü­lön technológiai időt is igényel. A találmány célja, hogy olyan eljárást biztosítson, amellyel egyszerű módon lehet előállítani a tárolás és a szállítás körülményei között, mintegy +5 és +25 °C közötti hőmér­sékleten legalább 40 napig megbízhatóan el­tartható vegetatív mikróbasejt-tenyészetet, amelyben a tárolás során a lehető legcseké­lyebb sejtpusztulás következik be, és amely­nek biológiai aktivitása a lehető legnagyobb mértékben megmarad. Vizsgálataink során azt találtuk, hogy a fenti célt elérhetjük, ha a mikróbatenyész­­téshez inokulumként használt vegetatív mik­­róbaszuszpenziót előzetesen káliumionokat tartalmazó neutrális sóoldattal kezeljük hűtés közben, majd a káliumionok kimosása után a sejttömeghez ionaktiv (liofil) makromolekulá­kat adagolunk, és az így kapott inokulum él­­szaporításával végezzük a tenyésztést. E felismerés alapján a találmány szerint oly módon állítjuk elő vegetatív mikróbasej­tek 10®-1012, előnyösen 107-10u sejt/cm3 koncentrációjú tartós tenyészeteit, hogy egy vagy több mikróbatórzs vegetatív sejtjeinek szuszpenzióját sejtszám/cm3.10*7 mekv./liter káliumot tartalmazó neutrális vizoldható káli­­umvegyülettel kezeljük 5-15 °C hőmérsékle­ten 12-24 óra hosszat, azután a káliumve­­gyületet kimossuk, a szuszpenzióhoz annak tömegére számítva 0,1-50% előnyösen 0,2-40% 10-1000 um, előnyösen 20-500 pm szemcse­­nagyságú ionaktív atoxikus makromolekulás anyagot, előnyösen poliszacharidokat, fehér­jéket, glikol-poiimereket, kovasav-vegyülete­­ket vagy ilyeneket tartalmazó természetes vagy szintetikus anyagokat adunk, és az igy kapott inokulumot tápközegre oltva a sejte-2 3 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Thumbnails
Contents