202238. lajstromszámú szabadalom • Eljárás tienoimidazol-származékok és ezeket hatóanyagként tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására

13

HU 202 238 B

14

1,84 g (16,5 mmól) kálium-terc-butilátot adunk hozzá. Ezután a terc-butanolt lcdesztilláljuk, a maradékot 10 ml N,N-dimetil-acetamidban felvesszük és 20 4C hőmérsékleten 1,66 g (15 mmól) 4-fluor-2-pikolin 2 ml N.N-dimeül-acetamidban felvett elcgyét csepegtetjük hozzá. Az elegyet 4 órán keresztül 135-140 "C hőmérsékleten melegítjük, majd vízzel elegyítjük, diklór-metánnal extraháljuk. Az olajos nyersterméket etil-acetát/toluol 5 : 1 eleggyel Kiescl-gélen kromatografáljuk. Rr = 0,4.

b) 4.3 g (13,3 mmól) a) szerinti vegyülctetdiklór-metánban 20 °C hőmérsékleten kcvcrtetés közben 2,7 g (13,3 mmól) 85 tömeg%-os m-klór-perbenzocsavval oxidálunk. A szerves fázist 2 óra elteltével telített vizes nátrium-hidrogén-karbonát-oldattal kirázzuk, szárítjuk, bepároljuk és az olajos terméket kromatografáljuk.

Rf (etil-acetát/metanol = 8:1) = 0,08.

84. példa

4-(3,4-Diklór-fenoxi )-2 -pikolin-N-oxid Olvadáspont: 125-127 °C (pctrolétcrből), előállítás a 73. példával analóg módon.

85. példa

4-(3,4-Diklór-fenoxi )-2-hidroximetil-piridin Olvadáspont: 105 °C (diizopropilétcrből)

86. példa

4-(3,4-Diklór-fenoxi)-2-klórmelil-piridin-hidrokloridból

Olvadáspont: 173-175 ”C (diizopropilétcrből).

87. példa

2-[4-(3,4-Diklór-fenoxi)-2-pikolil-merkapto]-lII-tieno

[3,4-d]imidazol

Olvadáspont: 161-163 °C (etil-acetálból). Kitermelés 83%.

88. példa

2-[4-(3,4-Diklór-fenoxi)-2-pikolil-szulfinil]-l U-tieno [3,4-d] imidazol

Olvadáspont: 116 °C (bomlik, toluolból). Kitermelés: 63%.

Analóg módon állíthatók elő a következő (I) általános képletű vegyülctek

[A = (b) képletű csoport,

T = -S- csoport,

R7 =(d) általános képletű csoport]:

y= 1:

R6

R9

RIO

R11

R12

R13

H

H

Cl

Cl

H

H

H

Cl

H

cf3

H

H

y = 0:

OCH,

H

cf3

H

H

H

OCHj

H

cf3

H

cf3

H

OCH3

F

H

F

H

H

H

H

Cl

H

Cl

H

OCH3

H

Cl

H

Cl

H

och3

H

H

F

H

H

H

H

H

cf3

H

H

Farmakológiai példák In vitro vizsgálatok

A példa: H+, K+-ATP-ázt tartalmazó gyomorhólyag vizsgálata:

H\ K+-ATP-ázt tartalmazó membránhólyagot preparálunk ki sertésgyomorból (M. Ljungström és munkatársai: Biochim. Biophys. Acta 769, 209-219, 1984). Az ATP-áz-aktivitást 37 °C hőmérsékleten az ATP-ből felszabaduló szervetlen foszfát mennyiségeként mérjük. A vizsgált hatóanyagot 10 pmól/1, illetve az IC50 érték meghatározásához 0,01-100 pmól/1 koncentrációban pH=6,0 értéknél enzimtartalmú pufferben 37 'C hőmérsékleten 30 percen keresztül előinkubáljuk. Ezután a pH- = 6,0 értékű közeget Hepes/Tris puffcrral pH = 7,4 értékre állítjuk. Az enzimreakciót Tris-ATP hozzáadásával indítjuk. A teljes reakciótérfogat 1 ml, amely 20 pg vezikuláris fehérjét, 4 mmól/1 MgCl2-t, 10 mmól/1 KCl-t, 20 pg nigericint, 2 mmól/1 Tris-ATP-t, 10 mmól/1 Hepcs-t és további 2 mmól/1 Pipes-t tartalmaz a pH = 6,0 értékű előinkubáló elcgyből. 4 perc elteltével a reakciót 10 pl 50%-os triklór-ecetsav hozzáadásával leállítjuk. A denaturált fehérjét letekercseljük és a P, tartalmat D. LeBel és munkatársai módszerével (Analyt. Biochcm. 85, 86-89, 1978) meghatározzuk. Az ATP hidrolízise nem lépi túl a 15%-os szintet. A gátlást a maximális ingerlés százalékos arányában számoljuk, az IC50értéket grafikusan határozzuk meg.

B. példa 14C-amino-piridin felhalmozódása izolált nyúlgyomorm irigyben:

2-3 kg testtömegű nyulakat altatás közben megölünk és a gyomrot nagy nyomáson átöblítjük. (T. Berglindh és K. J. Öbrink: Acta physiol, scand. 96,150—150,1976). A gyomor nyálkahártyáját a test felőli oldalon lekaparjuk és ollóval feldaraboljuk. A nyálkahártyadarabokat 1 mg/ml kollagenázt tartalmazó közegben 37 °C hőmérsékleten 30-45 percen keresztül inkubáljuk. A közeg összetétele: 100,0 mmól/1 NaCl, 5,0 mmól/l KC1, 0,5 mmól/1 NaH2P04, 1,0 mmól/1 Na2HP04, 1,0 mmól/1 CaCl2, 1,5 mmól/1 MgCl2, 20,0 mmól/1 NaH-C03, 20,0 mmól/1 Hcpes, 2 mg/ml glükóz és 1 mg/ml nyúlabumin, a közeget 1 mól/1 Tris puffernd pH = 7,4 értekre állítjuk. A mirigyet műanyag szűrőn leszűrve eltávolítjuk a durva darabokat, majd háromszor leöblítjük az inkubációs közeggel. A mirigyet 2-4 mg száraz anyag/ml végső koncentrációra hígítjuk.

A gyomormirigy savtermelő képességét az AP-fclhalmozás alapján mérjük (T. Berglindh és munkatársai: Acta physiol, scand. 97,401-414,1976). l,0ml mirigyszuszpenziót kiegyensúlyozunk 1,0 ml közeggel, amely 0,1 pCi/ml 14C-AP-t tartalmaz. A műveletet 37 °C hőmérsékleten kevert vízfürdőn végezzük, a vizsgált hatóanyaggal együtt. 20 perc elteltével 1 mmól/1 dbcAMP-t adunk hozzá, majd 45 percen keresztül inkubáljuk. Ezután a mirigyet rövid centrifugálással elválasztjuk. A felülúszó alikvot részét és az emésztett mirigypellctet folyadékszcinlillációs számlálóban mérjük. Az AP-fclhalmozódást a mirigyen kívüli vízben és az inkubációs közegben mért AP-mennyiség arányából számoljuk (J. Sack és J. G. Spenney: Am. J. Physiol. 243,6313-6319, 1982.) A méréseket három párhuzamosban végezzük. Az IC50 értéket mintaanalízis alapján határozzuk meg,

5

10

15

20

25

30

35

40

45

50

55

60

65

8