202229. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új pirazolil- és indazolil-piridin-amin-származékok és ilyen vegyületeket tartalmazó gyógyászati készítmények előállítására
3 HU 202 229 B 4 rcssziós analízist alkalmazunk 95%-os megbízhatósági intervallumokkal. Néhány találmány szerinti vegyülettel kapott eredményt ismertetünk az 1. táblázatban a Desipramine-nal (ismert vegyület) kapott eredményekkel együtt 1. táblázat Antidepresszáns aktivitás Kísérleti vegyület EDso (mg/kg, p.o.) N-(4-piridinil)-1 H-indazol-1 -amin-maleát N-(propil)-N-(4-piridinil)-1 H-indazol-1 -2,7-amin-maleát 8,5 Desipramine (referenciavegyület) 2,3 A találmány szerinti elárással előállítható vegyületek felhasználhatók fájdalomcsillapítóként emlősök fájdalmának enyhítésére. A vegyületek hatékonyságát egereken, a 2-fenil-l,4-benzokinonnal kiváltott rángási tesztben, azaz a Proc. Soc. Exptl. Bioi. Med., 95.729. (1957) szakirodalmi helyen ismertetett, fájdalomcsillapító hatást vizsgáló szabványos tesztben és az úgynevezett módosított Haffncr-féle, fájdalomcsillapító hatás vizsgálatára szolgáló tesztben állapíthatjuk meg. Az utóbbi tesztet tehát a fájdalomcsillapító hatás kiértékelésére használjuk úgy, hogy mérjük egerek érzékenységében a kísérleti vegyület átal kiváltott változást nyomás okozta stresszel szemben úgy, hogy az egerek farkára 63,5 mm hosszú ércsipeszt helyezünk. A módszer a HaiTner által a Dtsch. Med. Wschr. 55.731 (1929) szakirodalmi helyen leírt teszt egy módosított változata és a következőképpen hajtjuk végre. A kísérlethez 18—30 g tömegű hím egereket használunk, amelyek a Charles River, CD-I törzsbe tartoznak. Az egér farkának tövénél, mintegy 17,7 mm-rc a testtől elhelyezünk egy ércsipeszt fájdalom kiváltása céljából. Az állatok gyorsan válaszolnak erre a fájdalmas ingerre úgy, hogy harapdálják a csipeszt vagy a csipesz környékét. Ez a reakcióidő, azaz az inger kiváltása és a válasz közötti idő feljegyzésre kerül stopperórával 0,1 másodperc pontossággal. A kísérlet megkezdése előtt táplálékot és vizet tetszés szerint fogyasztható állatnak szubkután 10 ml/kg dózisban beadunk egy előzetes tesztelő dózist 25 mg/kg nagyságrendben. A hatóanyag beadását megelőző 18-24 órában a kísérteti vegyületet orálisan kapó állatokat éheztetjük. A vizsgálandó vegyületet desztillált vízben oldjuk, és ha oldhatatlan, egy csepp felületaktív anyagot adagolunk. 28 állatnak (csoportonként 7 állat) a tesztelés előtt 15, 30,45 és 60 perccel adjuk be a kísérleti vegyületet. Az úgynevezett alapidőt (CO) úgy határozzuk meg, hogy mindegyik időpcriódusnál a kontroll egereknél a kombinált válasz látenciákat figyelembe vesszük, vagyis az áglaghoz (x) hozzáadunk háromszoros standard deviációt (SD). így tehát a következő egyenlet alapján számolunk: CO = x + SD (másodpercek) Az ezután következő, kísérleti vegyületekkel végzett tesztekben ugyanazon időszakasznál a CO értékét meghaladó bármely reakcióidő meghaladja a normál Gausseloszlás 99%-át és ezt a fájdalomcsillapító aktivitás vonatkozásában pozitív válasznak tekintjük. A kísérleti vegyület beadása utáni legnagyobb fájdalomcsillapító hatás időtartamát tehát egy időbeli válasz jelzi. Az ED» értőkét a hatóanyag aktivitásának csúcsideje alapján számítjuk ki. Legalább három dóziscsoportot használunk. Az EDjo-értékeket számítógépes analízis alapján számítjuk ki. 2. táblázat Fájdalomcsillapító hatás Kísérleti Rángási Módosított vegyület teszt Haffher-teszt (a rángás %-os (ED^, gátlása) mg/kg, s.c.) N-(4-piridinil)-lH-indazol-l-amin-malcál 50% (0,7 mg/kg, s.c.) 10,4 N-(propil)-N-(4--piridinil)-1 H-inda--zol-l-amin-maleát 62% (20 mg/kg, s.c.) Pentazocin (referenciavegyülct) 50% (1,3 mg/kg, s.c.) 3,9 A találmány szerinti eljárással előállított vegyülete- - két tartalmazó gyógyászati készítmények tetszőleges formájúak lehetnek, így orális beadásra például kapszulákat vagy tablettákat, parenterális beadásra például steril oldatokat vagy szuszpenziókat és egyes esetekben intravénás beadásra steril oldatokat használhatunk. Bár maguk is hatásosak, a szabad bázis formájú végtermékeket célszerű gyógyászatiig elfogadható savaddíciós sóvá alakítani és ilyen formában gyógyászati készítményben hasznosítani, illetve beadni a stabilitás, a kristályosítás könnyűsége és a megnövelt oldékonyság figyelembevételével. A gyógyászatilag elfogadható savaddíciós sók előállításához használható savak közé tartoznak szerveden savak, például a hidrogén-klorid, hidrogén-bromid, kénsav, salétromsav, foszforsav és a perklórsav, továbbá szerves savak, például a borkősav, citromsav, ecetsav, borostyánkősav, maleinsav, fumársav és az oxálsav. Az orális beadásra alkalmas gyógyászaü készítmények a találmány szerinti eljárással előállított hatóanyagon kívül közömbös hígítóanyagot vagy emészthető hordozóanyagot tartalmazhatnak, illetve zsclalinkapszulákba lehetnek zárva vagy tablettákká lehetnek sajtolva. Az orális gyógyászati beadás céljából a hatóanyagok különböző segédanyagokkal például tablettákká, kapszulákká, pilulákká, clixírekké, szuszpenziókká, szirupokká, ostyás készítményekké vagy rágógumikká alakíthatók. Ezek a készítmények legalább 0,5 tömeg% hatóanyagot tartalmaznak, de a hatóanyag konkrét mennyisége az adott készítmény konkrét formájától függ és például célszerűen 4 tömeg% és 70 tömcg% között változhat dózisegységenként. Az ilyen készítményekben a hatóanyag mennyiségét értelemszerűen úgy választjuk meg, hogy a megfelelő mennyiség jusson a beadáskor a szervezetbe. Előnyösek azok az orálisan beadható készítmények, amelyek dózisegységenként 1- 300 mg hatóanyagot tartalmaznak. A tabletták, pilulák és kapszulák segédanyagként tartalmazhatnak például kötőanyagot, így például mikrokristályos cellulózt, tragantgyantát vagy zselatint; 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
