202209. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 5-karbamoil-5H-dibenz (b,f) azepin előállítására

1 HU 202 209 B 2 A találmány tárgya új eljárás 5-karbamoil-5H-di­­benz[b,f]azepin előállítására, melyet az jellemez, hogy 5H-dibenz[b,f]azepint (iminostilbént) ciánsavval rea­­gáltatunk. A gyógyszerhatóanyagként Carbamazepinként is­mert 5-karbamoil-5H-dibenz[b,f]azepint a 2 948 718 sz. amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás szerint általában iminostilbén foszgénnel 5-klór-karbo­­nil-5H-dibenz(b,f]azepinné, majd ennek ammóniával végzett reagáltatása útján állítják elő. Egy, a 2 307 174 sz. német szövetségi köztársaságbeli szabadalmi leírás szerinti újabb eljárás szerint az iminostilbént valamely acil-izocianáttal reagáltatják, és a képződött 5-(N-acil)­­-karbanoil-5H-dibenz[b,f]az.epint bázikus hidrolízisnek vetik alá. Az ismert eljárásoknak határozott hátrányaik vannak. így az, hogy mindig két külön reakciólépést kell végrehajtani, melyek során az eljárás első, ameri­kai egyesült államokbeli szabadalmi leírás szerinti lé­pésnél az igen mérgező foszgén ekvimoláris mennyisé­gének használata nem kerülhető el. Ennek megfelelően a cél eddig megoldatlan feladat megoldására olyan eljárás kidolgozása volt, amely egy lépésben, közvetlenül vezet Carbamazepin előállításá­hoz. A találmány szerinti megoldás annyiban meglepő, minthogy ismeretes, hogy az iminostilbén alkil-izocia­­nátokkal nem reagál a megfelelő 5-(N-alkil)-karbamo­­il-5H-dibenz[b,f]azepinekké (mint ez a 2 307 174 sz. német szövetségi köztársaságbeli szabadalmi leírásból ismert) és az N,N-diaril-aminok reagáltatása nátrium­­-cianáttal és trifluor-ecetsavval benzolban, nem alkal­mazható N,N-(benzo-butadienilén)- és N,N-(dibcnzo­­-butadienilén)-aminok, mint indol, illetve karbazol ese­tében (Chem. and. Ind., 1965 évf. 1428-9. oldal). Az 5-karbamoilcsoport találmány szerinti bevezeté­sére használt ciánsavat általában cianursav pirolízise, formamid oxigénnel, ezüst- vagy rézkontakt-katalizáto­­ron végzett oxidálása vagy valamely sójának, előnyö­sen nátrium- vagy kálium-cianátnak savval végzett ke­zelése útján állítjuk elő. A ciánsav szabad alakjában nem stabilis. Sokféle polimerizációs és ön-konden­zációs reakciót szenved, és emellett könnyen addicio­­nál vizet, alkoholokat, aminokat és hasonló vegyölete­ket. Alkalmas szerves oldószerekkel képezett oldalai azonban a találmány céljaira kielégítő módon eltartha­tok. A találmány szerinti eljárást ezért előnyösen szerves oldószeres oldalban, vagyis valamely szerves oldószer­ben vagy oldószerelegyben végezzük, amikor is a cián­savat gáz alakban, előnyösen valamely közömbös gáz­zal, mint nitrogénnel vagy argonnal hígított formában vezetjük a reakcióelegybe vagy valamely sójának - előnyösen nátrium- vagy kálium-cianátnak savval vég­zett kezelése útján tesszük szabaddá. Szerves oldószerként olyan oldószerek alkalmasak, amelyek ciánsavval nem, vagy csak olyan lassan rea­gálnak, hogy a találmány szerinti reakciót nem kívánt közbenső termékek képződése nem zavarja. Alkalmas szerves oldószerek például az aromás, illetve arilalifás szénhidrogének, mint a benzol és toluol, a halogénezett alifás szénhidrogének, mint az 1,2-diklór-etán, az alifás karbonsavak és ezek alifás észterei, mint a rövidszén­­láncú alkánkarbonsavak, például az ecetsav vagy (rö­­vidszénláncú)alkánkarbonsav-(rövidszénláncú)alkil­­-észterek, például az ecetsav-etilészter, továbbá alifás éterek, mint a dietil-éter, a dioxán, a tetrahidrofurán és hasonlók, valamint ezek elegyei. Minthogy a ciánsav vízzel, alkoholokkal, aminokkal és hasonló vegyületekkel nem kívánt reakcióba lép, a találmányi eljárás szerinti reakciót előnyösen messze­menően víz-, alkohol- és aminmentes szerves oldatban és vízgőz kizárása mellett hajtjuk végre. A reakcióelcgy feldolgozása és a képződött addíciós termék elkülöníté­se során ezekre az elővigyázatos körülményekre azon­ban egyáltalán nincs szükség. A találmány szerinti reakcióhoz a használt iminostil­­bénhez legalább ekvimoláris mennyiségű ciánsav szük­séges. A jobb kitermelés érdekében azonban előnyösen kb. 1,05 - kb. 2,5 mól, még előnyösebben kb. 1,25— 2,25 mól, például kb. 1,3-2,0 mól ciánsavat haszná­lunk, vagyis kb. 5-150%-os, előnyösen kb. 25-125%­­os, például kb. 30-100%-os ciánsav-felesleget haszná­lunk. A ciánsavnak sóiból történő felszabadítására - ami a találmány szerinti eljárás egy különösen előnyös foga­­natosítási módjának részét képezi - az összes olyan protonsav alkalmas, amelynek saverőssége elegendő a ciánsavnak sóiból történő felszabadítására. Ilyen savak például az ásványi savak, például a hidrogén-klorid vagy a kénsav, a szerves szulfonsavak, mint az 1-7 szénatomos alkánszulfonsavak vagy az adott esetben halogénatommal vagy 1-4 szénatomos alkilcsoporttal szubsztituált benzolszulfonsavak, például a metán-, elán-, benzol-, p-toluol- vagy p-bróm-benzolszulfonsav vagy az olyan szerves karbonsavak, melyeknek sav­­erőssége a használt oldószerben legalább a hangyasav erősségének felel meg, mint a 2-mono, 2,2-di- vagy 2,2,2-trihalogénezett-(l-4 szénatomos)alkánsavak, például a triklór-ccetsav. Az iminostilbén reakciója ciánsavval spontán, és enyhén exoterm módon játszódik le. A reakciókörül­mények nem kritikusak. A reakció például kb. 0 ’C-tól kb. 120 °C-ig terjedő hőmérsékleten, és homogén vagy előnyösen heterogén módon végezhető. A kitermelést és a reakcióidőt enyhe melegítés és/vagy savas szer jelenléte javítja. Ezért a reakciót előnyösen szobahő­mérséklettől, vagyis kb. 20 °C-tól kb. 100 *C-ig terjedő hőmérsékleten, valamint savas szer jelenlétében hajtjuk végre. Mivel a savas szer a reakcióban csak katalitiku­sán vesz részt, ezért elvileg katalitikus savmennyiségek is elegendők. Általában kb. 0,01 - kb. 0,15 ekvivalens mennyiségű, például kb. 0,04 - kb. 0,05 ekvivalens mennyiségű savas szer tökéletesen elegendő egy mól iminostilbénre számítva. Több bázisú, világosan külön­böző savassági fokú savak heterogén reakcióban törté­nő használata esetén kell csak arra figyelni, hogy ebben az esetben savanyú sók csapódhatnak ki, aminek követ­keztében a felhasznált sav egy része blókkolódik. Kén­sav használata esetén ezért például 1 mól iminostilbén­­hez 1,5 mólekvivalensig terjedő, például kb. 1,05-től kb. 1,4 mólekvivalensig terjedő mennyiségű, kb. 0,525 - kb. 0,7 mól savat, vagyis 5%-tól 40%-ig terjedő mennyiségű sav felesleget kell használni annál az eljá­rásváltozatnál, amelynél a ciánsavat valamely sójából tesszük szabaddá, és a reakciót heterogén módon hajt­juk végre. A savas katalizátor magától értetődően az iminostilbén savaddíciós sója alakjában is jelen lehet vagy ilyen alakban is hozzáadható a reakcióelegyhez. Savas szerként például az előzőekben ciánsav felsza­badítására alkalmas protonsavként felsorolt savak, to­5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Thumbnails
Contents