202193. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szubsztituált amidok előállítására
1 HU 202 193 B 2 A találmány tárgya eljárás szubsztituált amidok előállítására. A találmány szerint előállítható vegyületek herbicid, illetvén fungicid hatással rendelkeznek. A 0 059 536 sz. európai szabadalmi leírás többféle eljárást ismertet az (I) általános képletű szubsztituált amidok előállítására - a képletben R1 arilcsoportot jelent, X1 oxigénatomot vagy kénatomot jelent, és R2 adott esetben szubsztituált alkü-, alkenil- vagy alkinilcsoportot képvisel, vagy X1 R2 a szénatomhoz nilrogénalomon keresztül kapcsolódó, öttagú, nitrogéntartalmú heterociklusos csoportot, például pirazol- vagy 1,2,4-triazol-csoportot jelent Ezek a vegyületek herbicid, illetve fungicid hatással rendelkeznek. Az idézett szabadalmi leírás szerint az (I) általános képletű vegyületeket többek között az (A) reakcióvázlaton bemutatott eljárással állítják elő - a képletekben R\ X1 és R2 jelentése a fenti. Az (A) rcakcióvázlaton bemutatott szintézis (i) lépésében az R'COCl általános képletű savkloridokat ismert módon amino-acctonitrillcl rcagáltalják, majd a képződött (II) általános képletű vegyületeket a (ii) lépésben jégecetcs brómoldatlal kezelik. A brómozási reakcióval egyidőben a (II) általános képletű vegyületek cianocsoportja karbamoilcsoporilá (-CONH2) hidratálódik, és (III) általános képletű vegyületek képződnek. A (iii) lépésben a (III) általános képletű brómvegyületeket a megfelelő alkoholokkal, tiolokkal vagy öttagú nitrogéntartalmú heterociklusos vcgyületckkel reagáltatják, végül a képződött (IV) általános képletű karbamoilvegyületeket a (iv) lépésben vízelvonószcrrcl kezelve (5 általános képletű cianovcgyületckké alakítják. A fent ismertetett szintézis hátránya, hogy a cianocsoport hidratálódásával képződött karbamoilcsoportot utóbb vízelvonással vissza kell alakítani cianocsoporttá. További hátrányt jelent, hogy a (II) általános képletű vegyületek brómozásához rendkívül korrozív - ecetsavból, acetil-bromidból és hidrogén-bromidból álló - rcakcióközeget kell használni, és a (III) általános képlctű bróm-amidok hozama ingadozó. A 0 144 177 sz. európai szabadalmi leírásban ismertetett módszerrel - amikor a (II) általános képletű vegyületek jégecetes oldatát adják brómhoz - ugyan javítható némileg a hozam, de az eljárás egyéb hátrányai változatlanul fennállnak. Korábban már megkíséreltek a brómozásra olyan módszert kidolgozni, ahol a reakció során a cianocsoport változatlan marad, és nem képződnek nem kívánt melléktermékek. A 2 146 983 sz. nagy-britanniai szabadalmi leírás szerint a brómozást közömbös oldószerben - elsősorban ctil-acetálban - végzik. Ezzel a módszerrel azonban a cianocsoport hidratálódása csak akkor küszöbölhető ki, ha a brómozást híg oldatban hajtják végre. További követelmény, hogy a szintézis (ii) lépésében a brómot és a (iii) lépésb«a az R2X’H általános képletű reagenst (például alkoholt) gyors ütemben kell beadagolni a reakcióelcgybe. Ez az eljárás nagyüzemi megvalósítását nehézkessé teszi, és tapasztalataink szerint ilyen körülmények között az (I) általános képletű végtermék hozama előre nem látható módon ingadozik. Kísérleteink során olyan új eljárást dolgoztunk ki az (I) általános képletű szubsztituált amidok előállítására, amellyel kiküszöbölhetjük a cianocsoport szintézis közbeni hidralálódását és a korábban ismertetett további műveleti nehézségeket. így ez az eljárás igen előnyösen alkalmazható az (I) általános képletű vegyületek nagyüzemi szintézisére. A találmány tárgya tehát eljárás az (I) általános képlelű szubsztituált amidok előállítására - a képletben R1 monohalogén-fenil-csoportot jelent, X1 oxigénatomot jelent, és R2 1-4 szénatomos alkilcsoportot jelent-, oly módon, hogy a (II) általános képletű N-(ciano-melil)-amidokat - a képletben R1 jelentése a fenti - közömbös oldószerben halogénezőszerrel, éspedig brómmal, piridinium-perbromiddal és/vagy piridinium-hidrobromid-perbromiddal reagáltatjuk, a halogénező reakciőeícgyhez a halogénezés során és/vagy után 1 mól reagáló halogénezőszerre vonatkoztatva 1,3-2,1 mólpiridint adunk, majd a kapott (V) általános képletű kvatemer sót - a képletben R1 jelentése a fenti, Hal' bromidiont jelent és Hét piridiniumcsoportot képvisel - R2X‘H általános képletű reagenssel reagáltatjuk - a képletben R2 és X1 jelentése a fenti. A találmány szerinti eljárás első lépésében halogénczőszerként előnyösen brómot használhatunk. 1 mól (II) általános képletű vegyületre vonatkoztatva 1 mól brómot kell felhasználnunk; fölöslegre nincs szükség. A „közömbös oldószer” megjelölésen olyan folyadékokat értünk, amelyek a (II) általános képletű ciano-metil-amidokat és a halogénczőszert egyaránt oldják, azonban nem reagálnak a halogénezőszerrel. Oldószerekként például észtereket (így elil-acetátot) vagy acetonitrilt használhatunk. Kiemelkedően előnyös oldószernek bizonyult a dietilén-glikol-dimetil-éter (diglime). A felhasznált oldószereknek a lehető legnagyobb mértékben vízmenteseknek kell lenniük. Ha a (II) általános képletű vegyületek halogénczéséhcz halogénczőszcrként brómot használunk, tapasztalataink szerint a reakció kis mennyiségű foszfor-trimbromid jelenlétében könnyebben zajlik le. A halogénezést előnyösen -10 °C és 50 ”C közötti hőmérsékleten, rendszerint 20-25 *C-on végezzük. A halogénezés során és/vagy után a reakcióelegyhcz 1 mól reagáló halogénezőszerre; vonatkoztatva 1,3—2,1 mól, előnyösen 2 mól piridint áÜünk. 1 mól piridin az (V) általános képletű kvatemer só képzésében vesz részt, míg a további piridin-mennyiség a halogénezés során képződő hidrogén-halogenidct közömbösíti. A piridint a halogénezés során és/vagy a halogénezés lezajlása után adjuk a reakcióclcgyhez; a (VI) állalánóS képletű halogénezett közbenső termék - a képletben R1 és Hal jelentése a fenti - elkülönítésére nincs szükség. Előnyösen úgy járunk el, hogy a (VI) általános képletű halogénezett közbenső terméket közvetlenül átalakítjuk a megfelelő (V) általános képletű kvatemer sóvá. A halogénczést és a kvatemer só-képzést lényegében egyesíthetjük; előnyösen azonban úgy járunk el, hogy a halogénezést még a piridin beadagolása előtt megindítjuk. Eljárhatunk például úgy, hogy először a szükséges halogénezőszer mennyiaógének körülbelül 5-25%-át (például 10%-át) adagoljuk be, és ezzel beindítjuk a halogénezést, majd ezután lényegében párhuzamosan adagoljuk be a halogénezőszer maradékát és a piridint. A piridint és a halogénezőszert célszerűen 2 : 1 mólaiányban adagoljuk be. A bióm beadagolás! sebeslége rendszerint 0,01 móVpcrc, míg a piridin bcox&gdási 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
