202161. lajstromszámú szabadalom • Eljárás klórgáz előállítására

HU202161 B felfelé áramlani és v) a reaktor hőmérsékletét 350-450 *C értéken, nyomását legalább légköri nyomáson tartjuk; vi) és kívánt esetben az első és/vagy második be­táplált gázzal együtt nitrogén- és/vagy szén-dioxid­­gázt vezetünk be. A találmány szerinti eljárásban fluidizált-ágyas szemcsés króm-oxid-katalizátort alkalmazunk. Az eljárás ennek következtében lényegében mentes a helyi hőmérséklet-növekedéstől, amely rögzített­ágyas reaktor esetén a reakcióhő következtében a katalizátor-rétegben észlelhető. Ennek következté­ben kevesebb króm párolog el. Arra is van lehetőség, Jbogy az elpárolgott króm pótlására, vagy a folyama­tos működtetés során fellépő aktivitás-csökkenés ellensúlyozására friss katalizátort töltsünk kiegé­szítésül a reaktorba. A találmány szerinti eljárás ezért iparüag értékes eljárás, amely lehetővé teszi klórnak hidrogén-kloridból való stabü, folyamatos előállítását nagy térsebesség mellett, nagy konverzi­ós fokkal, hosszú időtartamon át. A találmány szerinti eljárásban sikerrel alkalma­zott króm-oxid-katalizátor fő komponenseként króm(I)-trioxidot (Cr2C>3) tartalmaz, és kicsapásos vagy bemártásos eljárással állítható elő. Ha a kicsa­pásos eljárást választjuk, króm(IH) sóból bázikus vegyülettel kicsapott króm-hidroxidot kalcinálunk 800 'C alatti hőmérsékleten. Az így kapott króm­­oxidot részecskékké őröljük. Szokásosan szüícium­­oxidot is alkalmazunk kötőanyagként, ezt szuszpen­zióba visszük, majd a szuszpenziót granuláljuk és porlasztva szárítón vagy más berendezésen szárít­juk. Alternatív eljárásként a szilícium-oxidot hoz­záadjuk a króm-hidroxid-szuszpenzióhoz is, ame­lyet króm(III)-só és bázis reagáltatásával nyertünk. Az így kapott szuszpenzió-elegyet ezután granulál­juk, szárítjuk és kalcináljuk. Előállíthatunk például króm-hidroxidot króm(III)-nitrát vagy klór(ffl)­­klorid, króm(m)-sóként való alkalmazásával és am­mónia semlegesítőszerként való alkalmazásával, amely vegyületek reagáltatásakor a katalizátort csapadékként nyerjük. Az így kapott króm-hidroxi­dot 800 ”C alatti hőmérsékleten kalcináljuk. Ezután az így kapott króm-hidroxidot fő komponensként alkalmazva szilícium-oxid kötőanyaggal formáljuk. Ha a bemerítéses eljárást alkalmazzuk, vízben oldható króm-sót vagy króm-trioxidot (&2O3) vi­szünk fel szilícium-oxid hordozóra úgy, hogy a szilí­cium-oxidot a króm-só vagy króm-trioxid vizes ol-3 szilícium-oxidot szárítjuk, majd 300-400 °C hő­mérsékleten 1-2 órán át kalcináljuk. A fenti eljá­rást néhányszor megismételjük, amíg a szilícium­­oxidon körülbelül 75 tömeg% króm-oxid van jelen. Ezután a króm-oxiddal bevont szilícium-oxidot to­vább kalcináljuk néhány órán át 400-600 °C hő­mérsékleten, így nyerjük a találmány szerinti eljá­rásban használható katalizátort. Az előzőekben leírt módon előállított katalizáto­rok közül azok, amelyeknek átlagos részecskemére­te a 40-100 pm tartományba esik, maximális ré­szecskemérete nem haladja meg a 200 pm-t és leg­alább 10 tömeg% 40 pm vagy annál kisebb részecs­keméretű részecskét tartalmaznak, előnyös katali­zátorok a találmány szerinti fluidizált-ágyas eljá­rásban. Ennél a részecskeméret-eloszlásnál a fluidi­­zált állapot stabü és a hosszú időtartalmú felhaszná­lás lehetséges. Ha az átlagos részecskeméret 40 pm alatti, a ka­talizátor túl sok finom részecskét tartalmaz, és ezek a finom katalizátor-részecskék hajlamosak arra, hogy kiáramoljanak a reaktorból, így a katalizátor­fogyasztás megnövekszik. Ezért az üyen kis átlagos részecskeméret nem kívánatos. Másrészt azonban, az sem előnyös, ha a részecs­kék átlagos mérete meghaladja a 200 pm-t. Mivel a találmány szerinti gyakorlatban alkalmazható ka­talizátor lényegében króm-oxidból áll, ez a katalizá­tor olyan kemény, hogy nehezen porlódik. Ennek megfelelően hajlamos arra, hogy a reaktor belső fa­lát koptassa. Ez a tény azonban gyakorlati szem­pontból nem okoz komoly problémát, amíg a maxi­mális részecskeméret csak némüeg haladja meg a 100 pm-t. Ha a maximális részecskeméret megha­ladja a 200 pm-t és a 200 pm méretet meghaladó részecskék száma nagy, a reaktor egyes felületei mégis nem kívánt komoly kopásnak vannak kitéve, így a reaktor hosszú időtartamú működtetése során problémák merülhetnek fel. Előnyösen olyan reaktort alkalmazunk, amely­nek a gázzal érintkező részei legfeljebb 1 tömeg% vasat tartalmazó anyagból készültek, mivel az alkal­mazott katalizátor vas által mérgeződhez még a re­aktor anyagában lévő vas is kifejtheti ezt a mérgező hatást, és a katalizátor nem tudja hosszú időtarta­mon át megőrizni magas aktivitását. Ezért nem cél­szerű olyan rozsdamentes acélok alkalmazása, mint például az „SUS 316” (japán ipari szabvány, az .American Iron and Steel Institute 316 típusjelű rozsdamentes acélja) vagy a nagy nikkeltartalmú acélötvözetek használata, mint például a,.Hastelloy B”, „Hastelloy C” vagy „Incolloy”, mert ha ezek az anyagok szolgálnak a reaktor anyagául, a találmány szerinti eljárásban alkalmazott katalizátort mérge­zik, mert a vas a nagy korróziós ellenállás ellenére is a katalizátorba jut. (A Hastelloy márkanév korrózi­ómentes, hőrezisztens típusú, nikkel alapú acélöt­vözeteket jelöl, amelyek lényegében 55-59 tömeg% nikkelt, 17-28 tömeg% molibdént, 1-16,5 tömeg% krómot és 5 tömeg% vasat tartalmaznak. Az Incol­loy márkanév ugyancsak korróziómentes, hőrezisz­tens típusú, nikkel alapú acélötvözetet jelöl, ennek összetétele lényegében 35 tömeg% nikkel, 21 tö­­meg% króm és 45 tömeg% vas.) Előnyösen nikkel-acélból vagy titán-acélból ké­szült reaktort alkalmazunk. Areaktor ekvivalens át­mérője legalább 0,05 m. Az ekvivalens átmérőt a következő egyenlettel határozzuk meg: Ekvivalens átmérő - 4 x (effetív térfogat)/nedve­­sített felület(I) A reaktor ekvivalens átmérőjét ennek megfelelő­en a reaktor átmérője és a belső vertikális és hori­zontális szerkezetei szabják meg. Amint azt az el­őzőekben említettük, a katalizátor vas-mérgezésre érzékeny. Ezen kívül bizonyos mértékig mérgeződik nikkeltől és titántól is, aminek folytán a katalizátor 4 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Thumbnails
Contents