202161. lajstromszámú szabadalom • Eljárás klórgáz előállítására

HU 202161 B működési élettartama csökken. Az erre való hajlam az ekvivalens átmérőtől függ. A katalizátor élettar­tama csökken, ha a nedvesített felület nő és az ekvi­valens átmérő csökken. így az ekvivalens átmérő gyakorlati alsó határa a 0,05 m. Ha a reaktorba az ekvivalens átmérő csökkentésére egy vagy több bel­ső szerelvényt helyezünk, általában a reaktor haté­konyabban keveri a katalizátort és a gázt. Kisebb ekvivalens átmérők is hozhatnak nagyobb aktivitást a találmány szerinti katalizátor alkalmazásával, mint a nagyobb ekvivalens átmérők. Ennek megfe­lelően 0,05-0,5 m ekvivalens átmérőt találunk gya­korlati szempontból kívánatosnak a találmány sze­rinti művelet végrehajtására, amelynél az aktivitás magas, és az alkalmazott katalizátor működési élet­tartama hosszú. A fluidizált ágyban felhasználásra kerülő króm­katalizátor magassága nyugalmi állapotban leg­alább 0,1 m. Ennél alacsonyabb katalizátor-réteg alkalmazása esetén a reagáltatandó gázok átfújnak a fluidizált ágyon kívül, ezért nehézzé válik stabil fluidizált-ágy kialakítása. Ha a reagál tatandó gázok újra-diszpergálására és a fluidizált állapot stabilizá­lására a reaktorba belső szerelvényt illesztünk, ez komoly kopásnak van kitéve a nagy sebességű be­táplált gáz hatására, és így rövid idő alatt használha­tatlanná válik. A betáplált gázelegynek a reaktorban való felüle­ti sebessége 0,1-1 m/s. Minél nagyobb a felületi se­besség, általában annál jobban gyorsul a reakció. A szükségtelenül magas felületi sebesség azonban a reaktornak a katalizátor által való gyors koptatásá­hoz vezet. Gyakorlati szempontból ezért 1 m/s a fel­ületi sebesség felső határa. Erre a felső határra a fém keménységétől függően különös figyelmet kell fordítani, különösen ha nem vastartalmú acél a re­aktor anyaga. A reakció eredményeiben nem észle­lünk lényeges különbséget akkor sem, ha a felületi sebesség 0,1 m/s alatti. Ha azonban a felületi sebes­ség kisebb, mint 0,1, ez a reaktor hosszú időtartamú működtetése során a katalizátor aktivitásának csökkenéséhez vezet. Ez nemcsak a helytelenül ala­csony gáz felületi-sebesség következtében fellépő alacsony folyóképességnek tulajdonítható, hanem a katalizátor fizikai tulajdonságainak változása kö­vetkeztében fellépő folyóképesség csökkenés is köz­rejátszik. A reagáltatást 350-450 °C közötti hőmérsékle­ten végezhetjük. Ez a hőmérséklettartomány el­őnyös hidrogén-kloridnak klórrá való átalakulási sebessége szempontjából, a katalizátor lényeges komponenseként szolgáló króm elpárolgásának gát­lása szempontjából és más szempontokból is. Areagál tatássorán alkalmazott nyomást illetően az az egyetlen megkötés, hogy a légköri nyomást el kell érnie. A légköri nyomás és 600 kPa közötti nyo­más alkalmazása esetén a reakció során semmiféle sajátos probléma nem merül fel. A reakció során al­kalmazott nyomás természetesen az előzőekben említett felső határt meghaladhatja. Gazdasági megfontolások alapján azonban a berendezés és a biztonsági intézkedések költségei folytán ezek fi­gyelembevételével célszerű meghatározni, hogy az adott esetben milyen nyomás értékben folytatjuk le a reagáltatást. 5 Az alkalmazandó katalizátor mennyiségét gya­­korlatüag a nyersanyagként betáplált hidrogén-klo­­rid-gáz mennyisége szabja meg. A megfelelő terhe­lés 100-1800, célszerűen 200-800 ni hidrogén-klo­­rid-gáz/óra/kg katalizátor. Ha a terhelés nagyobb, mint 1800 nl/óra/kg katalizátor, a hidrogén-klorid konverziója alacsony. Ilyen magas terhelési arány alkalmazása ezért nem célszerű. Ha a terhelés a 200 nl/óra/kg katalizátor érték alatt marad, az átalakítá­si értékek jók, de nagyobb katalizátor-fogyasztás jelentkezik és nagyobb reaktorra van szükség. Ezért az ilyen terhelés nem gazdaságos. Ha a reagáltatást fluidizált-ágyas reaktorban, katalizátor részecskék jelenlétében végezzük, friss katalizátor betáplálható folyamatosan vagy szaka­szosan, hogy a reagál tatás során elpárolgott krómot pótoljuk. A találmány szerinti katalizátor alkalmazásakor a katalizátor aktivitását akkor őrizhetjük meg hosszabb időtartamon át, ha az alkalmazott oxigén­gáz sztöchiometrikus feleslegben van jelen a hidro­­gén-kloridhoz viszonyítva. Az oxigén/hidrogén-klo­­rid mólarány legalább 0,25, bár az oxigénnek a hid­­rogén-kloridhoz viszonyított sztöchiometrikusan szükséges mólaránya 0,25. A nagyobb oxigén-hidrogén-klorid mólarány el­őnyösebb, mivel a katalizátor hosszabb ideig tartja meg aktivitását. Az is szükséges azonban, hogy a ka­pott klórt az oxigéntől gazdaságosan választhassuk el. Ennek folytán egy természetes felső határ jelent­kezik az oxigén mennyiségére vonatkozóan. A fluidizált-ágyas reakcióhoz való felhasználás­ra az oxigén és a hidrogén-klorid előre elegyíthetők és együtt vezethetők be a fluidizált ágyra. Más meg­oldás szerint a nyers betáplálandó gázt egy koráb­ban már betáplált, oxigénf orrásul szolgáló gázba ve­zetik be, ez a másodikként bevezetett gáz szolgál hidrogén-klorid-forrásul. Ha a nyers gázt külön táp­láljuk be, hatékonyan az első, oxigénforrásul szolgá­ló gázt a második, hidrogén-klorid-forrásul gáz be­vezetési helye fölött, attól az első és a második gáz reaktoron való f elf elé haladásának irányában vezet­jük be. Amint azt már említettük, a találmány sze­rinti eljárásban alkalmazott katalizátor nem őrzi meg aktivitását hosszú ideig, ha az oxigént nem al­kalmazzuk a hidrogén-kloridhoz viszonyítva sztö­chiometrikus feleslegben. Az előzőekben ismerte­tett betáplálási eljárás akkor célszerű, ha a betáplált gázként felhasznált oxigén mennyiségét minimum­ra kívánjuk csökkenteni. Ha az oxigént nagy feles­legben használjuk, nehézségek merülnek fel a ka­pott klórnak a reagálatlan oxigéntől való eltávolítá­sa során. Ezért nem gazdaságos a túlzott oxigén fe­lesleg alkalmazása. Ezért van szükség az alkalma­zott oxigén mennyiségének csökkentésére. Ha az al­kalmazott, oxigén-forrásul szolgáló gázt egy a hid­­rogén-klorid-gáz bevezetési pontja feletti, attól a fluidizált-ágyas reaktorban felfelé haladó első és második gáz áramlásának irányában lévő helyen ve­zetjük be, az oxigén parciális nyomása a fluidizált ágy adott részében (amelyet ezentúl regenerációs zónaként jelölünk), nagyobb lesz, ez a rész magában foglal egy, az első gáz betáplálására szolgáló beveze­tőt és egy második gáz betáplálására szolgáló beve­zetőt is, így az oxigén-hidrogén-klorid mólarány 6 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4

Next

/
Thumbnails
Contents