202101. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szabályozott hatóanyagleadású, perorális gyógyszerkészítmény előállítására
HU 202101 B 6 g/ml-ig is, általában azonban szükségtelen a körülbelül 3,5 g/ml fölé történő emelése. Amennyiben a gyógyszerészeti egység viszonylag nagy (például 5 mm feletti, illetve általában 10 mm feletti átmérőjű) tabletta, annak gyomorból történő kibocsátási idejét a korábbi nézetek szerint nagy mértékben befolyásolta volna, hogy a tablettát éhezéskor vagy táplálékkal együtt adagolták, s az előbbi esetben a gyomorból való kijutás sokkal gyorsabban történt. A találmány szerinti viszonylag nagy, meghatározottan magas sűrűségű tabletták alkalmazása késlelteti a gyomorból való kiürülést táplálékkal együtt adva, különösen pedig akkor, ha az éhezés alatt adagoljuk a tablettákat. Ily módon, amennyiben az egység egy viszonylag nagy tabletta, a találmány szerint a tartózkodási idő kevésbé függ attól, hogy a tablettát táplálékkal együtt vagy éhezés alatt adagoljuk. Amikor a készítmény (adagolási forma) számos, viszonylag kis egységből áll, és ezen egységek hagyományos sűrűségűek és a labdacsok mérete is a szokásos, például 1 és 1,4 mm közötti, régebben úgy gondolták, hogy ezek lényegében folyamatosan ürülnek ki a gyomorból, például úgy, mint a folyadékok. Ezzel ellentétben azt tapasztaltuk, hogy a kiürülés kezdete, felezési ideje — azaz azon idő, mely alatt a granulák fele kiürül — és a kiürülés befejeződése egyaránt szignifikánsan növelhető a találmány szerint, lényegében függetlenül attól, hogy a készítményt táplálékkal együtt vagy éhezés alatt adagoljuk. A növekedés akkor is létrejön, ha a vizsgált személy valamüyen italt vagy csak néhány falat ételt fogyaszt, de az egységek kibocsátása gyakran csak akkor fejeződik be, amikor a vizsgált személy kiadós étkezésre gondol, illetve azt elfogyasztja. A gyomorból való kiürülés kezdete és felezési ideje például gyakran legalább 30 perccel vagy több, mint 1 órával növelhető, ami a hagyományos sűrűségű granulák megfelelő idejének százalékban kifejezve legalább 10%, gyakran 20%, némelykor pedig 70, sőt 100% is lehet. E százalékban kifejezett növekedések arra az időre is vonatkoznak, amely alatt a találmány szerinti kis és nagy egységek gyomorból történő kiürülése befejeződik, és ezen idő jellemzően körülbelül 1/2 vagy 1 órával hosszabb annál az időnél, mely a hagyományos sűrűségű, megfelelő egységre jellemző. A tartózkodási idő növekedése gyakran körülbelül 1 1/2 vagy 2, sőt esetleg 3 órát tesz ki. Például az üyen egységek gyomorból történő teljes kiürülési ideje hagyományosan gyakran körülbelül 2 1/2 órától (éhezéskor) körülbelül 3 1/2 óráig (jóllakott állapotban) terjed, a találmány szerint pedig valamennyi fenti érték könnyen megnövelhető körülbelül 1-től körülbelül 2 óráig terjedő értékkel. Következésképpen, a találmány szignifikánsan megnövelhető a gyomorban való tartózkodási idő, és azt kevésbé befolyásolja, hogy a készítményt táplálékkal együtt vagy éhezés alatt adagoljuk. Az aktív hatóanyag leadása a gyomorban az említett szabályozott hatóanyagleadást biztosító kötőanyag általánosan ismert módon történő 7 megfelelő kiválasztása révén előre meghatározott és ellenőrzött sebességgel és időben történik. Előfordulhat például, hogy a hatóanyagleadás a gyomorban csak egy előre meghatároztot tartózkodási idő eltelte után történik meg. Más esetben a hatóanyag leadása a gyomorban való tartózkodás nagy része vagy teljes egésze alatt megy végbe. A gyomorból fel nem szívódott aktív hatóanyagok a folyadékokkal a vékonybél felső részébe jutnak. Az aktív hatóanyag felszívódása itt is megtörténhet, és valószínűleg a gyomorbélrendszer további részeiben is. Hasonló módon, miután az egység a gyomorból kijutott, az aktív hatóanyag leadása a bélben is megtörténhet. Ily módon a találmány szerint lehetségessé válik az aktív hatóanyag használhatóságának (hasznosíthatóságának) meghosszabbítása az emberi gyomorban, például 3 óráról 5 vagy esetleg 6 órára, továbbá arra, hogy a hatóanyag hasznosíthatóságát a vékonybél felső részén is meghosszabbíthassuk. Mivel minden egyes egység egyébként hagyományos alakú, méretű és összetételű, alkalmazásuk nem vet fel toxikológiai problémákat, és nem lép fel azon kockázat sem, hogy az egység a gyomor-bélrendszerben felhalmozódna. Ez tehát szignifikáns előny a méret-kizárásos készítményekkel szemben. A testből történő teljes kiürülés a szokásos időben, például 1 és 5 nap között várható. A gyomorban való meghosszabbodott tartózkodási idő, és ezáltal az aktív hatóanyag megnövekedett használhatósági időszaka a gyomorban — vagy a gyomorban és a vékonybél felső részén — azt jelenti, hogy csökkenthető az a szám, ahányszor a vizsgált személyeknek a készítményt adagolni kell annak érdekében, hogy az aktív hatóanyag lényegében egyenletes használhatóságát biztosítsuk. Például azon készítmény, amelyet jelenleg naponta négyszer vagy annál többszőr kell adagolni, a találmány szerint csak napi két vagy három alkalommal, egy olyan készítményt pedig, melyet jelenleg naponta háromszor vagy többször adunk, most csak kétszer — esetleg csak egyszer — kell adagolni naponta. A készítmény méretének és alakjának olyannak kell lennie, hogy orálisan adagolható legyen embereknek, átmérőjének azonban legalább körülbelül 2 mm-esnek kell lennie annak érdekében, hogy könnyen kezelhető legyen és a hatás eléréséhez elegendő mennyiségű aktív hatóanyagot tartalmazzon. Minden egyes készítmény (adagolási forma) tömege általában körülbelül 3 g-nál kevesebb, előnyösen a 0,3 vagy 0,5-től 2-ig terjedő tartományba esik, például 1,5 g alatt van. Az aktív hatóanyag mennyisége valamennyi készítményből általában 1 g-nál kevesebb, gyakran 0,25 g alatt van. Lehet igen alacsony, 0,0001 g, abban az esetben például, ha prosztaglandinról vagy más igen alacsony dózisban hatékony anyagról van szó, gyakran azonban legalább 0,001 és általában 0,1 g. A készítmény (adagolási forma) lehet tasak vagy más olyan kiszerelési forma, mely az említett egységek sokaságát tartalmazza, és amely adagolás 8 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 Ő0 65 5
