201965. lajstromszámú szabadalom • Eljárás antikoaguláns hatású hirudin-peptidek előállítására

HU 201965 B módon köthetjük a gyantához. A kereskedelemben sokféle, gyantához kötött, védett aminosav kapha­tó. Például olyan (I) általános képletű polipeptid előállítására, melyben a karboxi láncvég egy Thr savmaradék, egy hodroxi-metilezett fenil-acetami­­do-metil (PAM) gyantához kötött, terc-butil-oxi­­karbonil-csoporttal védett Thr-t alkalmazunk, mely kereskedelmi forgalomban kapható. Miután az a-amino-védett aminosavat a hordo­zó gyantához kötöttük, a védőcsoportot az ismert módszerekkel - például trifluor-ecetsawal meti­­lén-kloridban vagy anélkül, vagy dioxánban sósav­val - 0 °C és szobahőmérséldet közötti hőmérsékle­ten lehasítjuk. Használhatunk más, a specifikus a­­aminovédő csoportok lehasítására szokásosan al­kalmazott módszereket és reagenseket is. Az a­­amino-védő csoport eltávolítása után a többi ami­­no-védett aminosavat lépésről lépésre a kívánt sor­rendben kapcsoljuk össze. Olyan eljárást is követ­hetünk, hogy a gyantán megkötött aminosav-szek­­venciával történő összekapcsolás előtt több amino­savat oldatban összekapcsolunk. Az a-aminovédő csoport, melyet az aminosav­­szekvenciába beépítendő aminosavak mindegyiké­ben alkalmazunk, bármely ilyen, a szakmában is­mert védőcsoport lehet. Ide tartoznak (1) az acil-tí­­pusú védőcsoportok, mint például forrni!-, trifluor­­acetil-, ftalil-, toluolszilfonil- (tozil-), benzolszulfo­­nil-, nitrofenilszulfenil-, tritilszulfenil-, o-nitro-fe­­noxi-acetil-, a-butiril-csoport, (2) az aromás uretán típusú védőcsoportok, mint például benzil-oxi-kar­­bonil- és szubsztituált benzil-oxi-karbonil-, (mint például p-klór-benzil-oxi-karbonil-, p-nitrobenzil-, karbonil-, p-bróm-benzil-oxi-karbonil-, p-metoxi­­benzil-oxi-karbonil-, l-(p-bifenil-il)-l-metil-etil­­oxi-karbonil-, a,a-dimetil-3,5-dimetoxi-benzil-oxi­­karbonil-, benzihidril-oxi-karbonil-csoport, (3) az alifás uretán védőcsoportok, mint például terc-bu­­til-oxi-karbonil- (Boc), diizopropíl-metoxi-karbo­­nil-, izopropil-oxi-karbonil-, etoxi-karbonil-, allil­­oxi-karbonil-csoport, (4) a ciloalkiluretán típusú védőcsoportok, mint például ciklopentil-oxi-kar­­bonil-, adamantil-oxi-karbonil-, ciklohexil-oxi-kar­­bonil-csoport, (5) a tiouretán tíousú védőcsopor­tok, mint például a fenil-tiokarbonil-csoport, (6) az alkil típusú védőcsoportok, mint például trifenil­­metil- (tritil)- és benzilcsoport, valamint (7) a trial­­kil-szilán-csoportok, mint például a trimetil-szilán. Előnyösen alkalmazható a-aminovédő csoport a terc-butil-oxi-karbonil-csoport. A megfelelő kapcsolási reagenst a szakmában ismertek közül választjuk, melyek például a követ­kezők: (1) a karbodiimidek (pl. N,N’-diciklohexil­­karbodiimid és N-etil-N’-(-y-dimetil-amino-propil­­karbodiimid), (2) a ciánamidok (pl. az N,N’-diben­­zil-ciánamid), (4) az izoxazolium-sók (pl. az N-etil- 5-fenil-izoxazolium-3’-szulfonát), (5) az aromás jel­legű monociklus, nitrogéntartalmú heterogyűrűs amidok, melyek a gyűrűben 1-4 nitrogénatomot tartalmaznak, mint például az imiazolidok, pirazo­­lidok és az 1,2,4-triazolidok (így pl. az N,N’-karbo­­nil-diimidazol és az N,N-karbonil-di-l,2,4-triazol), (6) az alkoxilezett acetilének (pl. etoxi-acetilén), (7) az aminosav karboxi-részével vegyes anhidridet képző reagensek (pl. etil-klór-formát és izobutil-3 klór-formát) vagy a kapcsolandó aminosawal szim­metrikus anhidridet képző reagensek (pl. Boc-Ala-0- Ala-Boc) és (8) olyan nitrogéntartalmú hetero­gyűrűs vegyületek, melyek az egyik gyűrű-nitro­génen egy hidroxicsoportot tartalmaznak (pl. N- hidroxi-ftálimid, N-hidroxi-szukcinimid vagy 1-hid­­roxi-benzotriazol). Kapoor IJ. Pharm. Sei., 59, pp. 1- 27 (1970) leír egyéb aktiváló reagenseket is, vala­mint ezek alkalmazását peptidek kapcsolására. A kapcsoláshoz előnyösen alkalmazható reagensek a szimmetrikus anhidridek. Az egyes aminosavakat vagy aminosav-szekven­­ciákat körülbelül négyszeres feleslegben adagoljuk be a szilárd fázisú reaktorba, és a kapcsolást 1:1 arányú dimetil-formamidmetilén-klorid elegyben vagy csak dimetil-formamidban vagy előnyösen csak metilén-kloridban hajtjuk végre. Ha a kapcso­lódás nem megy végbe tökéletesen, akkor - mielőtt a következő aminosavat bevezetnénk a szilárd fázi­sú reaktorba, és az a-aminovédő csoport eltávolítá­sa előtt - a kapcsolási eljárást megismétejük. A kapcsolási reakció sikerességét a szintézis minden egyes lépésében az E. Kaiser és munkatársai [Analyt. Biochem. 34, 595 (1970)] által leírt ninhid­­rin-reakcióval figyeljük. Miután a kívánt aminosav-szekvenciát megkap­tuk, a pepiidet eltávolítjuk a gyantáról. Ezt végez­hetjük hidrolízissel, pl. úgy, hogy a gyantához kötött polipeptidet dimetil-szulfid, p-krezol és tiokrezol híg vizes hidrogén-fluoridos oldatával kezeljük. Mint az a szilárd fázisú peptiszintézis gyakorla­tából ismert, sok aminosav olyan funkciós csopor­tokat tartalmaz, melyeket a lánc kialakítása során védeni kell. A megfelelő védőcsoport kiválasztása és alkalmazása a szakmában jártasak számára egy­szerű feladat. Az alkalmazandó védőcsoportot a védeni kívánt aminosavtól és a pepiidben jelenlevő más védett aminosav-maradéktól függően kell megválasztani. Az ilyen oldalláncvédő csoportok kiválasztása kritikus feladat, mert ezeknek az a­­aminovédő csoport eltávolítása során nem szabad lehasadniuk. Ezek a védőcsoportok a szakmában ismert mód­szerekkel távolíthatók el. A védőcsoportokat álta­lában a peptidlánc szintézisének befejezése után hasítjuk le, de ezt a műveletet bármely más alkal­mas időpontban is elvégezhetjük. A találmány szerinti eljárással előállított peptid­­származékok koagulálásgátló mennyisége - a paci­enstől, a kezelendő trombotikus állapot súlyosságá­tól és a választott vegyülettől függően - a beteg 1 testsúly-kg-jára számítva napi 0,2 mg-tól 250 mg-ig terjed. A beteg számára alkalmas egyedi dózis könnyen meghatározható, általában napi 1-4-szer, dózisonként 5 és 100 mg közötti hatóanyagot tartal­mazó készítményt adunk be. Az antikoaguláns terápia javallott egy sor trom­botikus állapot - különösen a szívkoszorúéri és agy-érrednszeri betegségek - kezelésére és meg­előzésére. A szakmában jártasak ismerik az antiko­aguláns terápiát igénylő körülményeket. A „beteg” kifejezésen itt emlősöket - mint pl. főemlősök, be­leértve az embert, továbbá juhot, lovat, szarvasmar­hát, sertést, kutyát, macskát patkányt, egeret - ér­tünk. 4 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Thumbnails
Contents