201956. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szteroid-5alfa reduktáz inhibitorok és hatóanyagként ezeket tartalmazó gyógyászati készítmények előállítására

HU 201956 B II. Táblázat folytatása Humán prosztata-szteroid 5a-reduktáz gátlási konstansai 11 Vegyület IQ (mmól/1) (22) képletű vegyület 35 (23) képletű vegyület 790 (24) képletű vegyület 170 (25) képletű vegyület 110 Néhány, a találmány szerint előállított vegyület in vivo hatásosságát is megvizsgáltuk szteroid 5a­­reduktáz aktivitás gátlására. Hím, Charles River CD törzsbe tartozó, 48 napos, közelítőleg 200 g testtömegű patkányoknak 10 mg/kg N,N-diizopro­­pil-androszt-3,5-di6n-17ß- karboxamid-3-karbon­­sav propilén-glikolban készült és normál sóoldat­ban hígított oldatát adjuk be. A vegyület beadago­lását követően az állatokat leöljük, a ventrális prosztatákat kimetsszük, és a DHT szintet a követ­kező eljárással mérjük. A prosztata szövetet kimetsszük, körülvágjuk, mérjük, aprítjuk, majd foszfátpufferrel mossuk. A szövetet ezután foszfátpufferben homogenizáljuk és etil-acetát hozzáadásával, orbitális keverővei 45 percig végzett keverés mellett extraháljuk, az etil­­acetátot lepároljuk, a visszamaradó anyagot etanol­­ban felvesszük, centrifugáljuk és 0,45 p.mól/1 szűrő­papír alkalmazásával szűrjük. A komponenseket ezután fordított fázisú nagynyomású folyadékkro­matográfiás eljárással elkülönítjük, a DHT szinte­ket ezután standard eljárásokkal, például radioim­mun vizsgálattal határozzuk meg. A vegyülettel kezelt patkányok prosztata DHT szintje a vegyület beadását követő 4 óra múlva a hordozóanyaggal kezelt állatokban mért szinthez képest 40%-kal csökkent. A csökkent DHT szinte­ket az adagolást követően több mint 8 órán át ész­leltük, és a kontroll szintjére a DHT érték csak 24 óra után tért vissza. A fenti vegyület metil-észteré­­nek egyszeri 10 mg/kg dózisban való beadása a prosztata DHT szintet 6 óra elteltével a hordozó­­anyaggal kezelt kontrolihoz képest 48%-kal csök­kentette. így, bár ez a vegyület a szteroid 5a-reduk­­tázt in vitro nem gátolja, e vegyület in vivo adagolása jelentős enzimgátlást eredményez. Megvizsgáltuk az N,N-diizopropil-androszt-3,5- diön-17ß-karboxamid-3-karbonsav prosztatanöve­kedésre kifejtett hatását is. A vegyület 14 napon át 0,5-50 mg/kg dózisban naponta kétszer orálisan adtuk be kifejletlen patkányoknak, így a prosztata­­növekedés dózis-függésének csökkenését váltottuk ki. Az állatok prosztatanövekedése a maximális dó­zis alkalmazása esetén 40-50%-kal kisebb, mint a kontrolié. A fentihez hasonló eljárással in vivo vizsgáltuk a 17ß-N-terc-butil-karboxamid-androszta-3,5- dién- 3-karbonsav hatását. A patkányoknak napi egyszeri orális dózisban hordozóanyagot, illetve 5, 10, 20 vagy 50 mg/kg fenti vegyületet adagoltunk. A prosz­tata dihidrotesztoszteron szintje valamennyi dózis­nál jelentősen csökkent, körülbelül a kontroll 50%­ára, míg a tesztoszteron szint változatlan maradt. Ugyancsak a fenti vegyületet adtuk 10 mg/kg dózisban patkányoknak és vizsgáltuk a prosztata tesztoszteron és dihidrotesztoszteron szintjét 24 órán belüli különböző időpontokban. A dihidro­­tesztoszteron szintek jelentősen csökkentek közelí­tőleg a kontroll 60%-ára, ez a csökkenés a vegyület adagolásától számított 2-18 óra időszakban min­den időpontban észlelhető volt, a szintek a kontroll értékre a kezelést követő 24 óra múlva estek vissza. A prosztata tesztoszteron szintekben következetes trendeket nem észleltünk. Adagoltuk továbbá a fenti vegyületet patkányok­nak, naponta kétszer 2 héten át 1, 5,10, 25, illetve 50 mg/kg dózisban, annak meghatározására, hogy az ismételt kezelés okoz-e a ventrális prosztata tö­megében csökkenést. A ventrális prosztata tömege a kontroliénak 90%-a 5 mg/kg dózis adagolásakor, és 65%-a 10 és 50 mg/kg dózis adagolásakor. Az ondóhólyag tömege minden kezelési szintnél jelen­tősen csökkent. Az (I) általános képletű vegyületeket különféle kiszerelési formákra alakíthatjuk, készíthetünk pél­dául kapszulákat, tablettákat vagy injektálható ké­szítményeket belőle. A készítmények előállításához szilárd vagy folyékony, gyógyászati célra alkalmas hordozóanyagokat használunk. Ilyen szilárd hordo­zóanyagok például a keményítő, laktóz, kalcium­­szulfát-dihidrát, magnezit, szacharóz, talkum, zse­latin, agar, pektin, akácmézga, magnézium-sztearát és sztearinsav. Megfelelő folyékony hordozóanya­gok például a szirup, a földimogyoróolaj, az olíva­olaj, a sóoldat és a víz. A hordozó- vagy hígítóanyag tartalmazhat valamely hatást elnyújtó szert, például glicerin-monosztearátot vagy gÜcerin-disztearátot önmagában vagy viasszal együtt. A szilárd hordozó­­anyag mennyisége széles tartományban változik, el­őnyösen 25 mg és 1 g közötti dózisegységenként. Ha folyékony hordozóanyagot alkalmazunk, a készít­ményt szirup, elixir, emulzió, lágy zselatinkapszula, steril injektálható folyadék, például ampulla vagy vizes vagy nemvizes folyékony szuszpenzió formára szereljük ki. A gyógyászati készítményeket a gyógyszerkészí­tésben ismert szokásos eljárások szerint készítjük, olyan műveleteket alkalmazunk, mint például a ke­verés, granulálás, préselés, kívánt esetben tablettá­vá formálás vagy keverés, töltés és az alkotóelemek oldása a szükségnek megfelelően, így a kívánt orális vagy parenterális készítményeket állítjuk elő. Az (I) általános képletű vegyületeket tartalmazó dózisegységeket hatásos, nemtoxikus dózisban adagoljuk, az alkalmazott tartomány 0,1-1000 mg/kg hatóanyag, előnyösen 1-100 mg/kg ható­anyag. A beadni szánt dózist a szteroid 5a-reduktáz gátlására szoruló embernek napi l-ő alkalomra el­osztva, helyileg, orálisan, rektálisan, injektálással vagy folyamatosan infúzió formájában adjuk be. Az orális adagolásra szolgáló dózisegységek szakem­ber számára előnyösen 1-500 mg hatóanyagot tar­talmaznak. Parenterális adagolásra alacsonyabb dózisok előnyösek. Alkalmazható azonban orálisan adagolva magasabb dózis is, ha a beteg biztonsága és a célszerűség ezt megkívánja. A találmány szerint előállított (I) általános kép-12 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 7

Next

/
Thumbnails
Contents