201928. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 2- guanidino-4-(2-metil-4-imidazolil)-tiazol-származékok előállítására

1 HU 201928 B 2 A találmány tárgya az (I) általános képletü guanidino-4-(2-metil-4-imidazolil)-tiazolok, valamint ezek előnyös tulajdonságú kristá­lyos, hidratált dihidrokloridsójának előnyös előállítási eljárása. A 4 560 690 számú amerikai egyesült ál­lamokbeli szabadalmi leírásban Reiter a 2—(1— -pentil-3-guanidino)-4-(2-metil-4-imidazolil)- ' -tiazolt és különböző analógjait ismerteti, amely vegyületek gyomorfekély-ellenes hatást mutatnak. A fenti szabadalmi leírásban to­vábbi részletek találhatók a gyógyászati ké­szítményekre és a gyomorfekély ezekkel a vegyületekkel való gátlásának módjára vo­natkozóan. Reiter a szóban forgó vegyületeket az I. reakcióvázlatnak megfelelően állította elő, ahol a képletekben R benzilcsoport vagy 3-5 szénatomos alkilcsoport és Rl 1-4 szénatomos alkilcsoport. A termékeket általában dihidro­­bromidsóik formájában különítették el, és az­tán alakították át a szabad bázison keresztül az előnyös dihidrokloridsókká. Ez az eljárási mód toxikus reagenseket, igy nátrium-dicián­­amidot és hidrogén-szulfidot alkalmaz, ame­lyek környezeti problémákat jelentenek. Kü­lönösen a hidrogén-szulfid nagy feleslegének alkalmazása vagy más esetben a hidrogén­­-szulfid nyomás alatti alkalmazása olyan gon­dokat jelent, amelyek korlátozzák a sarzsok méretét. Ez a régi eljárás emellett egyáltalán nem rugalmas, azaz minden előállítani kívánt (1) általános képletü vegyület esetében a tel­jes reakciósort el kell végezni. A jelen találmány tárgya eljárás az (I) általános képletü vegyületek előállítása egy sav katalizált amin-kicserélődési reakcióval, amelyet úgy valósítunk meg, hogy egy RNH2 általános képletü aminnal reagáltatunk egy (111) általános képletü 2-guanidino-4-(2-alkil­­-4-imidazolil)-tiazolt, amikor is közvetlenül a fentebb meghatározott (I) általános képletü vegyület képződik. A reakciót oldószer nél­kül vagy a reakció körülményei között kö­zömbös oldószer jelenlétében végezzük. A találmány szerinti eljárás egyik elő­nyös kiviteli módja szerint egy (III) általá­nos képletü vegyület savval képzett sóját, például dihidrokloridját az amin legalább egy mólekvivalensével oldószer nélkül vagy a re­akció körülményei között közömbös oldószer vagy oldószerek jelenlétében, előnyösen az amin feleslegében reagáltatjuk, és igy köz­vetlenül a megfelelő (I) általános képletü ve­gyület savval képzett sója keletkezik. A reakció körülményei között közömbös oldószer kifejezés egy olyan oldószerre utal, amely a kiindulási anyagokkal, a közbenső termékkel vagy a termékekkel nem lép olyan kölcsönhatásba, amely a kívánt termék hoza­mát csökkentené. Az 1-5 szénatomos alkilcso­port olyan egyenes vagy elágazó szénláncú csoportot jelent, amely 1-5 szénatomot tartal­maz. R1 előnyösen metilcsoport; R előnyös je­lentése pedig benzil-, pentil- vagy 2-metil­­-butil-csoport. A jelen találmány kiterjed a kristályos 2-( l-pentil-3-guanidino-4-imidazolil)-tiazol­­-dihidroklorid-trihidrátra is. Ez a vegyület megkülönböztetett előnyökkel bír a korábbi Reiter által előállított vízmentes dihidroklo­­riddal szemben, amely amorf, kevésbé köny­­líyen tisztítható, és olyan tulajdonságai van­nak, amelyek általában kevésbé teszik alkal­massá formálásra és ember esetében a gyógyszerként való alkalmazásra. A találmány szerinti eljárás könnyen megvalósítható. Ha közvetlenül az (I) általá­nos képletü guanil-tiazol-származékot állítjuk elő, a reakcióhoz a (III) általános képletü vegyület elkülönített egy vagy két molekula savval alkotott sóját használjuk, amely egy­úttal a szükséges sav katalizátort is biztosít­ja. A savkatalizátor lehet erős sav, például hidrogénbromid, hidrogén-klorid, p-toluol­­szulfonsav, vagy gyenge sav, például ecet­sav vagy ammónium-klorid. A legelőnyösebb, ha a (III) általános képletü vegyület dihidro­kloridját alkalmazzuk. A sót legalább egy mólekvivalens RNH2 általános képletü aminnal melegítjük. A hőmérséklet általában jóval a szobahőmérséklet felett van, azonban nem kritikus vonása a jelen találmánynak; így az 50 és 150 °C közötti tartomány általában ki­elégítő, a 95-115 °C közötti pedig az előnyös. Ha az amin forráspontjánál magasabb hőmér­sékleten dolgozunk, a reakciót nyomás alatt kell végeznünk. Kívánt esetben a reakciót egy, a reakció körülményei között közömbös oldószerben, mint hígitószerben hajtjuk vég­re, azonban előnyösen úgy járunk el, hogy a komponenseket az amin feleslegének jelenlé­tében, például 5-20 mólekvivalens aminban reagáltatjuk. A (III) általános képletü kiindulási ve­gyületeket a 4 374 843 számú amerikai egye­sült államokbeli szabadalmi leírásban LaMatti­­na és munkatársai által ismertetett eljárással állítjuk elő. Az R1 helyén metilcsoportot tar­talmazó (III) általános képletü vegyületet La- Mattina és munkatársai monohidrobromidsó­­ként izolálták. Az utóbbi előállítása dihidro­­bromidsó formájában előnyösebb (Cue, 1986 áprilisában nyilvánosságra hozott 178,123 számú európai szabadalmi bejelentés). Az utóbbit könnyű a bázison keresztül más sav­val képzett sóvá, jelen esetben az előnyös dihidrokloridsóvá alakítani. Az amin-kicserélési reakciókat szokásos vékonyréteg-kromatográfiás és nagynyomású folyadékkromatográfiás eljárásokkal követjük. A találmány szerinti kristályos 2—(1— -pentil-3-guanidino )-4- (2-metil-4-imidazolil )­­-tiazol-dihidroklorid-trihidrátot adott esetben vízzel elegyedő oldószerrel, például acetonit­­rillel elegyített híg vizes sósavból, 0-50 °C­­-on végzett kristályosítással kapjuk. Kívánt esetben a terméket vizes oldószerekből, pél­dául víz és acetonitril elegyéból kristályosit-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Thumbnails
Contents