201924. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új kondenzált diazepinonok és ezeket tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására
9 HU 201 924 B 10 2. nyálelválasztást gátló hatásukra nézve, patkányon és 3. az acetilkolinnak a tengerimalac hólyagjára, hörgőjére és a szívverésének szaporaságára kifejtett hatásának gátlására nézve. 1. Mr/M2-szelektivitás, patkányon Az alkalmazott módszert Hammer és Giachetti ismerteti [Life Sciences 31,2991-2998 (1982)]. A vizsgálandó vegyületnek emelkedő dózisú intravénás injekciója után 5 perccel vagy elektromosan stimuláltuk a jobboldali bolygóideget (vagus) (frekvencia: 25 Hz; impulzusszélesség: 2 msec; az ingerlés időtartama: 30 sec; volt érték: supramaximális) vagy hím THOM-patkányokba intravénásán injekcióztunk McN-A-343-at 0,3 mg/kg dózisban. A vagus stimulálásával kiváltott bradikardiát, illetve az McN-A-343 által okozott vémyomásnövekedést határoztuk meg. A hatóanyagoknak azt a dózisát, amelyik a bradikardiát (Mj), illetve a vémyomásnövekedést (M,) 50%-kal csökkentette, grafikusan határoztuk meg. Az eredményeket a II. táblázat tartalmazza. 2. Nyálelválasztást gátló hatás, patkányon Lavy és Mulder módszerével [Arch. int. Pharmacodyn. 178,437-445 (1969)] 1,2 g/kg dózisú uretánnal narkotizált hím THOM-patkányokon a vizsgálandó vegyület növekvő i.v. dózisait alkalmaztuk. A nyálelválasztást 2 mg/kg s.c. dózisú Pilocarpin adásával váltottuk ki. A nyálat szűrőpapírral felitattuk, és a nyál által megnedvesített területet planimetrálással 5 percenként meghatároztuk. A hatóanyagnak azt a dózisát, amely a nyálelválasztást 50%-kal csökkentette, grafikusan állapítottuk meg. Az eredményeket a II. táblázat tartalmazza. 3. Az acetilkolinnak a tengerimalac hólyagjára, hörgőjére és szívverésének szaporaságára kifejtett hatásának gátlása Narkotizált tengerimalacokba 5 perccel a vizsgálandó vegyülct beadása után 10 pg/kg dózisban acetilkolint injekcióztunk intravénásán és egyidejűleg intraartériásan is. A szívverés frekvenciáját extrakorporalisan levezetett EKG-n, a kilélegzési ellenállást a Konzett-Rößler módszerrel és a szabaddá tett húgyhólyag összehúzódását pedig közvetlenül regisztráltuk. Az acetilkolin hatásának a vizsgált szerveken való gátlása alapján felvettük a dózis - hatás görbét, és ebből meghatároztuk a log EDS0 értékét. Az eredményeket az V. táblázat tartalmazza. B. A muszkarinreceptorokhoz való kötődés tanulmányozása 1. ICso értékének in vitro meghatározása A szerveket 180-220 g testtömegű hím Sprague- Dawley patkányokból nyertük. A szív és a Glandula submandibularis kivétele után minden további műveletet jéghideg Hepes-HCl-pufferbcn hajtottunk végre (100 ml mólos nátrium-klorid és 10 ml mólos magnézium-klorid oldat; pH = 7,4). Az egész szívet ollóval felaprítottuk. Végül minden szervet Potterbcn homogenizáltunk. A kötődési vizsgálatokhoz a szervhomogenizátumokat a következőképp hígítottuk: egész szív 1:400 Gl. submandibularis 1:400 A szervhomogenizátumok inkubálása Eppendorfcentrifugacsövekben, 30 ’C-on történt a radioligandum meghatározott koncentrációjánál és a nem radioaktív vizsgálati anyag koncentrációsorozatánál. Az inkubáció 45 percig tartott Radioligandumként 0,3 nmoláris 3H-N-metil-szkopolamin oldat szolgált Az inkubációt a jéghideg puffer hozzáadásával és az ezt követő vákuumszűréssel szakítottuk meg. A szűrőket hideg pufferral öblítettük, majd meghatároztuk radioaktivitásukat. A kapott érték a 3H-N-metil-szkopolamin specifikus és nem specifikus megkötődése összegének felel meg. A nem specifikus kötődés hányadát úgy definiáltuk, mint azt radioaktivitást, amely 1 pmólos kinolidinil-benzilát jelenlétében kötődött meg. Minden mérést négyszer végeztünk el. A nem jelzett vizsgálati anyagok ICS0 értékét grafikusan határoztuk meg. Ez a vizsgálandó vegyületnek azt a koncentrációját jelöli, amelynél a különböző szervekben a 3H-N-metil-szkopolamin specifikus kötődése a muszkarinreceptorokhoz 50%-kal gátolt. Az eredményeket az I. táblázat tartalmazza. 2. IDS0 értékének in vivo meghatározása Ehhez a kísérlethez kb. 200 g testtömegű nőstény patkányokat használtunk fel. A kísérlet megkezdése előtt az állatokat 1,25 g/kg dózisú uretánnal narkotizáltuk. A kísérleti állatok mindig a vizsgálandó vegyület tervezett dózisát kapták intravénás injekcióban. Negyed óra múlva a kísérleti állatoknak ugyanígy 113 ng/kg dózisú 3H-N-metil-szkopolamint adtunk. Újabb negyed óra múlva az állatokat leöltük, és a szívüket, hörgőiket és könnymirigyeiket eltávolítottuk. Ezeket a szerveket R oldószerben feloldtuk és radioaktivitásukat meghatároztuk. A mérési eredmény a teljes megkötődésnek felel meg. A nem specifikus kötődés hányadát úgy definiáltuk, mint azt a radioaktivitást, amit 2 mg/kg dózisú atropin nem tud kiszorítani. Ezekből a kísérletekből az egyes szervekre nézve megállapítottuk az ID» értékeket. Az ID» értékek a vizsgálandó vegyületeknek azok a dózisai, amelyek a 3H-N-metil-szkopol-aminnak a mindenkori szervek muszkarinreceptoraihoz való specifikus kötődését 50%-ban meggátolják. Az eredményeket a IV. táblázat tartalmazza. A fent leírtaknak megfelelően például a következő vegyületeket vizsgáltuk: A = 5,11 -dihidro- ll-[[3-[3-(l -piperidil)-propil] -1 - -piperidil]-karbonil]-6H-pirido[2,3-b][l,4]benzodiazepin-6-on B = 5,11 -dihidro- ll-[[3-[3-(l -pirrolidiniO-propil] -1 - -piperidil]-karbonil]-6H-pirido[2,3-bjri,4]benzodiazepin-6-on-hidroklorid C = 5,11 -dihidro-11 -[[3-[2-(l -piperidil)-etil] - 1-piperidil] -karbonil]-6H-pirido[2,3-b] [ 1,4]benzodiazepin-6-on-metánszulfonát D = 5,11 -dihidro-11 - [ [3-[2-( 1 -pirrolidinil)-etil] -1 -piperidil]-karbonil]-6H-pirido[2,3-b][l,4]benzodiazepin-6-on-hidroklorid E = ll-[[3-[2-[(ciklopentil)-metil-amino]-etil]-l-piperidil]-karbonil]-5,ll-dihidro-6H-pirido[2,3-b] [1,4]benzodiazepin-6-on-hidroklorid F = 5,ll-dihidro-ll-[[3-[2-(hexahidro-lH-l-azepinil)-etil]-l-pipcridil]-kaibonil]-6H-pirido[2,3-b][l,4] bcnzodiazepin-6-on-hidroklorid G = 6,ll-dihidro-ll-[[3-[2-(l-piperidil)-etil]-l-piperidil]-karbonil]-5H-pirido[2,3-b][l,5]benzodiazepin-5-on 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 6
