201751. lajstromszámú szabadalom • Eljárás imidazol-származékok és hatónyagként e vegyületeket tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására

7 HU 201751 B 8 tartalmazó (II) általános képletű vegyületek szokásos módon végrehajtott redukálásával vagy a megfelelő N-ftálimido- vagy N-tri( rö­vidszén láncú )alkil-fenil-szulfonil-amido-ve­­gyületek hidrolízisével állíthatjuk elő. Azokat a (II) általános képletű vegyületeket viszont, amelyek A- és/vagy B-gyürűjükben egy vagy két rövidszénláncú alkanoil-amino-cso­­porttal, rövidszénláncú alkil-szulfonil-amino­­-cso porttal, formil-amino-csoporttal, rövid­szénláncú alkil-amino-csoporttal benzoil-ami­­no-csoporttal vagy rövidszénláncú alkoxi­­-karbonil-amino-csoporttal vannak szubszti­­tuálva, a megfelelő, aminocsoportot, N-alkil­­-amino-csoportot vagy N-acil-amino-csoportot tartalmazó (II) általános képletű vegyületek szokásos acilezésével vagy alkilezésével ál­líthatjuk elő. A találmány szerinti eljárással előállított (I) általános képletű vegyületek és sóik je­lentős gyomorsav-szekréciót gátló és/vagy erős H*/K*-ATP-áz enzimaktivitást gátló ha­tásuk következtében gyógyszerkészítmények hatóanyagaként peptikus fekélyek - például gyomorfekély, vagy nyombélfekély - kezelé­sére és/vagy megelőzésére használhatók. Az (I) általános képletű imidazol-szárma­­zékok és sóik nem rendelkeznek nemkivána­­tos mellékhatásokkal - például antiandrogén­­vagy prolaktin-felszabadulást stimuláló ha­tással - mint az ismert, hisztamin H2-recep­­tor-blokkoló hatású vegyületek. Ezenkívül, mivel az (I) általános képletű imidazol-származékok és sóik egy csoportja gátolja a gyomorsav-szekréciót anélkül, hogy befolyásolná a H*/K*-ATP-áz enzimaktivitást, ezek a vegyületek olyan fekélyellenes szere­ket képviselnek, amelyek hatásmechanizmusa különbözik az ismert H*/K*-ATP-áz inhibito­rok - például omeprazol - hatásmechanizmu­sától. Az (I) általános képletű vegyületeket gyógyszerkészítmények hatóanyagaként sza­bad formában, vagy só formájában használ­hatjuk. Az (I) általános képletű vegyületek gyógyászatiig elfogadható sói szervetlen savakkal képzett addíciós sók - például hid­­rogén-klorid, hidrogén-bromid, hidrogén-jo­­did, szulfát, nitrát -, szerves savakkal képzett addiciós sók - például formiát, oxa­­lát, metánszulfonát, glükuronát - vagy egyéb hasonló sók lehetnek. A fenti sókat úgy ál­lítjuk elő, hogy a szabad bázis formájában lévő (I) általános képletű vegyületet sztö­­chiometrikusan ekvimoláris mennyiségű sav­val kezeljük. Az (I) általános képletű vegyület vagy sójának dózisa a kezelendő alany korától, testtömegétől, állapotától, a kezelendő be­tegség súlyosságától, és az adagolás módjától függően változhat, általában közelítőleg 0,05 és 50 mg/kg, előnyösen közelítőleg 0,1 és 20 mg/kg lehet naponta. Az (I) általános képletű vegyületet vagy sóját orálisan vagy parenterálisan adagolhat­juk. Orális adagolás esetén a gyógyászati készítmény szilárd formában - például tab­letta, por, kapszula vagy kúp formájában - lehet. Ezek a készítmények gyógyászatilag elfogadható segédanyagokat, kötőanyagokat, hígítóanyagokat, dezintegrálószereket, vagy síkosítóanyagokat tartalmazhatnak. Az orális alkalmazásra szánt gyógyászati készítmények cseppfolyós készítmények - például vizes vagy olajos szuszpenziók, oldatok, szirupok, vagy elixírek - is lehetnek. Parenterális alkalmazás esetén a készít­ményeket injekció formájában is alkalmazhat­juk. Azokat a (III) általános képletű kiindu­lási vegyületeket, amelyek képletében R1 és R2 jelentése hidrogénatom, úgy állíthatjuk elő, hogy egy (VI) általános képletű piridin-származékot - a képletben az A-gyürü és n jelentése a fent megadott - egy (VII) általános képletű izo(tio)cianáttal -a képletben R3 jelentése alkilcsoport, és Z jelentése oxigénatom vagy kénatom- reagáltatjuk, inert oldószerben, az igy ka­pott (tio)karbamid-vegyületet egy szerves vagy szervetlen savval kezeljük. A reakció termékeként megfelelő gyűrűs vegyületet kapunk, és abban az esetben, ha Z jelentése oxigénatom, az igy kapott gyűrűs vegyületet egy kénve­gyülettel - például Lawesson-féle reagenssel [2,4-bisz(4-metoxi-fenil)-l,3-ditia-2,4-difoszf­­etán-2,4-diszulfiddal], 2,4-dietoxi-l,3-ditia­­-2,4-difoszfetán-2,4-diszulfiddal vagy fosz­­for-penta-szulfiddal kezeljük. Azokat a (III) általános képletű kiindu­lási vegyületeket, amelyek képletében R1 és R2 együtt egy -(CH2)q- általános kép­letű csoportot képeznek - a kép­letben q jelentése a fent megadott - úgy állíthatjuk elő, hogy egy 2-amino-ciklo­­hexanont vagy 2-amino-ciklopentanont egy (VIII) általános képletű vegyülettel - a kép­letben az A-gyűrű és n jelentése a fent megadott - kondenzáljuk, trietil-amin jelenlétében, és a kapott vegyületet dehidratáljuk az (V) álta­lános képletű imidazol-származékok dehidra­­tálására ismertetett körülmények között. Az (V) általános képletű kiindulási ve­gyületet úgy állíthatjuk elő, hogy 2-amino­­-ciklohexanont vagy 2-amino-ciklopentanont egy (VIII) általános képletű vegyülettel kon­denzálunk trietil-amin jelenlétében, majd a kapott terméket egy (IV) általános képletű toluol-származékkal kondenzáljuk. A találmányt közelebbről az alábbi pél­dákkal kívánjuk ismertetni. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 6

Next

/
Thumbnails
Contents