201751. lajstromszámú szabadalom • Eljárás imidazol-származékok és hatónyagként e vegyületeket tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására

5 HU 201751 B 6 Rn és R21 együtt egy -(CH2)<j­­általános képletű cso­portot képeznek, és az A-gyűrű, B-gyűrű, q és n jelen­tése a fent megadott - dehidratáljuk, és ii) a kapott vegyületet oxidáljuk, és és iii) kívánt esetben a kapott vegyületet sóvá alakítjuk. A (III) általános képletű merkapto-iroid­­azol-származék (IV) általános képletű toluol­­szérmazékkal való kondenzációját savmegkötó szer jelenlétében vagy annak távollétében, inert oldószerben játszathatjuk le. A (IV) általános képletű toluolszárma­­zékban az X reakcióképes csoport bármely olyan csoport lehet, amely a merkaptocso­­porttal képes egy C-S-kötés kialakítására. Az X reakcióképes csoport például halogénatom, alkil-szulfonil-oxi-csoport (például metil-szul­­fonil-oxi-csoport), aril-szulfonil-oxi-csoport (toluolszulfonil-oxi-csoport, benzolszulfonil­­-oxi-csoport) vagy egyéb hasonló csoport le­het. Azok a (IV) általános képletű vegyüle­­tek, amelyekben egy aminocsoport, egy N­­-szubsztituált aminocsoport vagy egyéb ha­sonló csoport van a benzolgyűrűn, kívánt esetben a fenti reakcióban szerves vagy szervetlen savakkal képezett addíciós sóik formájában is használhatók, a fenti savaddi­­ciós sók például hidrogén-klorid, hidrogén­­-bromid, szulfát-, nitrát-, formiát-, oxalát­­vagy metánszulfonát-sók lehetnek. Másrészről a (III) általános képletű ve­­gyületeket is kívánt esetben szerves vagy szervetlen savaddíciós sóik, például hidro­­gén-kloridjuk, hidrogén-bromidjuk, szulfát­juk, nitrátjuk, formiátjuk, oxalátjuk, vagy metán-szulfonátjuk; alkálifémsóik - például nátrium- vagy káliumsóik -; alkáliföldfémek­kel alkotott sóik - például kalcium- vagy magnéziumsóik -; vagy kvaterner ammónium­­sóik - például tetrametil-ammónium-sóik - formájában alkalmazhatjuk a fenti reakció­ban. Oldószerként például egy rövidszénláncú alkanolt, dimetil-formamidot, dimetil-szulf­­oxidot, vizet vagy ezek elegyét használhat­juk. Savmegkötő szerként például szervetlen bázisokat - például alkálifém-hidroxidokat, alkáliföldfém-hidroxidokat, alkálifém-kar­bonátokat, alkálifém-hidrogén-karbonátokat és alkálifém-alkoxidokat, alkálifém-amidokat, alkálifém-fluoridokat, alkálifém-hidrideket -, vagy szerves bázisokat - például piridint, tri(rövidszénláncú)alkil-aminokat, (rövidszén­láncú )alkil-litiumot, kvaterner ammóniura­­-hidroxidot [például tetra-(n-butil)-ammóni­­um-hidroxidot) és egyéb hasonló vegyülete­­ket használhatunk. A reakciót előnyösen -20 °C és 170 °C közötti hőmérsékleten, különösen előnyösen -10 °C és 100 °C közötti hőmérsékleten ját­szathatjuk le. Az (V) általános képletű imidazolszárma­­zékok dehidratélását dehidratálószer jelen­létében végezhetjük, inert oldószerben. De­­hidratálószerként például szerves savakat - például hangyasavat, trifluor-ecetsavat, pa­­ra-toluolszulfonsavat, benzolszulfonsavat vagy kámforszulfonsavat -, ásványi savakat- például hidrogén-kloridot vagy kénsavat -, vagy egy halogénezöszer - például foszfor­­-tribromid, foszfor-triklorid vagy foszfor­­-oxi-klorid - és egy bázis - például piridin vagy trimetil-amin - elegyét használhatjuk. Az (V) általános képletű vegyületet kí­vánt esetben szerves vagy szervetlen savak­kal alkotott addíciós sói formájában is hasz­nálhatjuk a fenti reakcióban, a fenti sók például hidrogén-kloridok, hidrogén-bromi­­dok, szulfátok, nitrátok, formiátok, oxalátok, és metánszulfonátok lehetnek. A reakciót előnyösen -20 °C és 150 °C közötti hőmérsékleten, különösen előnyösen -10 °C és 100 °C közötti hőmérsékleten ját­szatjuk le. A fenti módon kapott (II) általános kép­letű vegyületek oxidációját - az (V) általános képletű imidazolszármazékok dehidratációs termékét is beleértve - oxidálószerrel vég­zett kezeléssel játszatjuk le. Oxidálószerként szokásos oxidálószereket- például peroxisavakat (így meta-klór-per­­benzoesavat, perbenzoesavat, vagy perecet­­savat), alkólifém-hipokloritokat, alkálifém­­-kloritokat, alkálifém-perjodátokat, tetra-(n­­-butil)-ammónium-per jodátot, tercier-butil­­-hidrogén-peroxidot, jód-oxi-benzolt és egyéb hasonló szereket használhatunk. Oldószerként például rövidszénláncú al­kanolt, metilén-kloridot, kloroformot, tetra­­hidrofuránt, dioxént, vizet vagy ezek elegyét használhatjuk. A reakciót előnyösen -70 °C és 100 °C közötti hőmérsékleten, különösen előnyösen -50 °C és 20 °C közötti hőmérsékleten ját­szathatjuk le. A reakció termékeként ekvimoláris mennyiségű vagy kis feleslegben lévő oxidá­­lószert használva egy (I) általános képletű szulfinil-imidazol-származékot (m=l) kapunk, míg ha legalább 2 ekvimoláris mennyiségű oxidálószert használunk, a reakció terméke­ként (I) általános képletű szulfonil-imidazol­­-származékot (m=2) kapunk. A fenti reakcióval elóállitott (II) általá­nos képletű köztitermék új vegyület, és az A-gyűrűn és/vagy B-gyűrűn lévő szubszti­­tuenseket kívánt esetben módosíthatjuk vagy más szubsztituensekké alakíthatjuk az oxidá­ciós lépés előtt. Az A- és/vagy B-gyűrűben aminocso­­portot tartalmazó (II) általános képletű ve­­gyületeket például a megfelelő, nitrocsoportot 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 5

Next

/
Thumbnails
Contents