201669. lajstromszámú szabadalom • Eljárás előnyös organoleptikus sajátságokkal és magasfokú fizikai stabilitással jellemezhető, O/V emulzió tipusú kozmetikai készítmények előállítására

1 HU 201 669 A 2 A találmány tárgya eljárás előnyös organoleptikus saját­ságokkal és magasfokú fizikai stabilitással jellemezhe­tő, o/v emulzió típusú kozmetikai készítmények előállí­tására. Az emulzió típusú kozmetikai készítmények jelentő­ségét számos kedvező tulajdonságuk és alkalmazási le­hetőségeik sokrétűsége juttatja kifejezésre, melyek kö­zül az alábbiak a legfontosabbak:- alkalmazásuk egyszerű és gazdaságos volta;- a bőrpentráció mértékének és sebességének növeke­dése;- víz- és lipoidoldékony hatóanyagok együttes, vagy készítményen belül való alkalmazásának lehetősége;- hatékony tisztítóhatásuk;- víztartalmukból adódó hűtő- és hidratáló hatásuk. A fiziológiás tolcrálhatóság szempontjából különö­sen az o/v típusú emulziós készítmények előnyösek, melyeknél a fenti előnyök fokozottan jutnak kifejezésre, ugyanakkor használatuk nem befolyásolja kedvezőüe­­nül a bőr légzését. Az ilyen jellegű készítmények előállításakor az aláb­bi fő paramétereket kell figyelembe venni: 1. A fázisok keverési sorrendje 2. Az előállítás kiindulási hőmérséklete 3. Az emulgeáltatás mértéke és időtartama 4. A hűtés hőmérséklete és üteme Az o/v emulziók készítési technológiáit áttekintve a technika jelenlegi állását Harry, R. G. és munkatársainak eredményei jelentik, akik általános szabályként az aláb­bi sorrendet írják le (lásd: „Harry’s Cosmetology” c. könyvet, amely megjelent a Chemical Publishing Co., Inc. kiadó gondozásában New Yorkban, 1973-ban): a) A lipoid fázist és az emulgens(ek)et már oldott álla­potban tartalmazó vízfázist 70-80 'C-ra kell melegí­teni; a vízfázis hőfoka mintegy 5 °C-kal haladja meg az olajfázisét, ezután a két fázis elegyítése követke­zik állandó keverés mellett. b) Homogenizálás 50-60 'C hőmérsékleten az emulzió fajtájának és mennyiségének megfelelő készülék­ben. c) Homogenizálás és hűtés együttes alkalmazása test­hőmérsékletig (35^40 °C), ekkor lehet a rendszerhez hozzáadni a hőre érzékeny és/vagy illékony anyago­kat. A vonatkozó szakirodalom áttekintése során a fenti eljárásnak kisebb eltérésekkel végzett variációival talál­kozhatunk, különbségek inkább csak a készítmények hatóanyagainak vonatkozásában mutatkoznak. A 185 533 számú magyar szabadalom eljárást ír le lipofil és hidrofil vitaminokat tartalmazó, koncentrált hidroszólok előállítására. A fenti általános szabálytól annyi itt az eltérés, hogy a vitaminolajok nem ionos tenzidekkel való emulgeálása szobahőmérsékleten tör­ténik. A191404 számú magyar szabadalom szerint szintén a hagyományos emulgcálási módszert alkalmazzák gyógy- és/vagy fűszernövény-kivonatokat tartalmazó bőrtápláló és bőrregeneráló kozmetikumok készítésére. Újdonság a hatóanyagok előállítása. Ugyanígy a ható­anyag újdonsága alapozza meg a szabadalmi védettséget a 190 723 számú magyar szabadalom esetében, amely­ben nyomelem-fehérje adduktumok alkalmazását írják le kozmetikai készítmények hatóanyagaként. A 193 410 számú magyar szabadalom szerint pedig növényi kivo­natokat alkalmaznak konvencionális cmulgeálási mód­szerrel előállított készítményekben. Hajregcncráló hatású kozmetikum előállítási mód­szerét közli a 188 183 lajstromszámú magyar szabadal­mi leírás, ahol szorbitán-laurinsavas nem ionos tenzid­­del történik szobahőmérsékleten a lecsapott kén és a pantoténsav vitaminolaj ionmentes vízben való eloszla­tása. Az emulziók általános jellemző tulajdonsága, hogy fizikailag instabil rendszerek; a különböző fizikai beha­tásokra (hő, szállítás stb.) fázisaikra válnak szét (Garrett, E. R.: „Stability of oil in water emulsions”, J. Pharm. Sei., 54,1557,1965). A stabilitási sajátságok kedvezőb­bek a lipoid fázis cseppmércténck a csökkenésével; ez utóbbi viszont csak költséges, a megfelelő nyíró igény­­bevételt biztosítani képes készülékkel minimalizálható. Az instabilitás az organoleptikus sajátságok kedvezőt­len változását okozza, a készítmények ezért igen rövid lejárati idejűek. A lejárati idő meghosszabbítása, illetve a küllem tetszetős voltának megfelelő biztosítása az előállítás során csak a bevezetőben részletezett alapel­járás amúgyis magas hő- és mechanikai energiaigényé­nek további növelésével valósítható meg. Az emulgcálási módszerek fentebb részletezett hátrá­nyainak, illetve az instabilitási problémák kiküszöbölé­se érdekében végzett kísérleteink során meglepő módon azt tapasztaltuk, hogy amikor az o/v típusú, minimálisan 8 HLB értékű, felületaktív ionos vagy nem ionos anyag­nak a készítmény össztömegére számítva 0,2-10 t% töménységű, enyhe melegítéssel elkészített vizes oldatát +2 - +5 "C-ra lehűtöttük, és ezen a hőmérsékleten 8-36 órán át, előnyösen 24 órán át tartottuk, majd az oldatot rövid idő alatt lassú keverés mellett 40-60 'C-ra, elő­nyösen 50 'C-ra felmelegítve végeztük el vele a hasonló hőmérsékletű, esetenként a készítmény össztömegére számítottan 0,2-10 t% mennyiségben 3-8 HLB értékű emulgenst is tartalmazó keverékének vagy olvadékának emulgeálását, az így készült o/v típusú kozmetikumok organoleptikus sajátságaik és állományuk, különösen pedig fizikai stabilitásuk tekintetében különösen elő­nyös sajátságokkal voltak jellemezhetők. Megfigyeléseink azt mutatták, hogy az így előkezelt emulgens oldattal végezve el az cmulgeálási és homo­­genizálási műveletet, egyszerűbben jutottunk el az egy­nemű végső állapotig, a készítmények elkészült állapo­tában pedig azok külleme, különösen fénye, kenhetősé­­ge felülmúlta a konvencionális emulgeálással előállítot­takét. Ez a pozitív jelenésg a lipoid fázis, valamint a többi segédanyag, illetve hatóanyag karakterétől és mi­nőségétől függetlenül jelentkezett több o/v típusú emul­ziós kozmetikumnál, például pakolások, tejek vagy bal­zsamok esetében, tehát az emulgens oldatban a megha­tározott ideig tartó hűtés, illetve a viszonylag gyors felmelegítés során lejátszódott folyamatok) következ­ménye. A fentiekben ismertetett módon előkezelt emulgens oldatot o/v kozmetikai készítmények valamennyi olyan típusánál alkalmazhatónak találtuk, amelyek főbb jel­lemzői az alábbiakban foglalhatók össze:- víztartalmuk 7-95 t% közötti;- anionaktív (pl. nátrium-laurilszulfát vagy nátrium­-oleát), kationaktív (pl. cctil-trimetil-ammonium­bromid, trietanol-amin, lecitin), ill. nemionos (pl. szorboxetén-sztearát, szorboxetén-laurát) emulgens­scl készülnek, 0,2-5 t% között változtatva az emul-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Thumbnails
Contents