201576. lajstromszámú szabadalom • Eljárás aromás szénhidrogének eltávolítására szénhidrogénelegyekből

13 HU 201576 B 14 közötti különbség általában 30 °C vagy több. A szeparációs zóna hőmérsékletét általában 50-200 °C-kal az extrakciós zóna hőmérsékle­te alatt tartjuk, Így a szeparációs zóna hő­mérséklete előnyösen 25-150 °C, még előnyö­sebben 25-100 °C, legelőnyösebben 25-70 °C. A szeparációs zóna hőmérsékletét részben az aromás szénhidrogénnek a kevert extrakciós oldószerben való oldhatóságától, a szeparáci­ós zónában jelen lévő oldódásgátló anyag mennyiségétől és a kevert extrakciós oldó­szernek a szeparációs zóna hőmérsékletén adott viszkozitásától függően választjuk meg. A találmány szerinti eljárás extrakciós zónájaként, szeparációs zónájaként alkalma­zott, illetve egyéb berendezései az ilyen cél­ra szokásosan alkalmazott berendezések. Használhatunk például többlépcsős re­­ciprok extrakciós oszlopot, amely több, egy függőleges tengelyre centrálisán erősített perforált lemezt tartalmaz, és a tengelyt egy motor oszcilláló mozgásban tartja; alkalmaz­hatunk szivattyúval működtetett, ülepítő zó­nát vagy szitatálcát tartalmazó oszlopot fel­felé és lefelé haladó anyagáramlással. (Az el­lenáramú rendszer az extrakciós oszlopokban általánosan alkalmazott.) A szeparációs zóná­ban való elválasztási műveletet végezhetjük belső elemeket nem tartalmazó tartályban, de az elválasztás megkönnyítésére előnyösen olyan tartályt alkalmazunk, amelyben a tar­tállyal egybeépített elemek (.coalescing ele­ments ') vagy bordák vannak. A szeparációs zónában előnyösen porózus anyagból álló, mélységgel bíró (.depth-type") beépített elem van (rostos ágyú beépített elem). A szeparációs zónában a fázisok szétválasztásét a jelen lévő oldódásgátló anyag megkönnyíti. Amint azt az előzőekben ismertettük, az oldó­­dásgétló anyagot előnyösen az extrakciós zó­na elhagyása után adjuk az oldószeres fázis­hoz és hűtjük, még mielőtt az a szeparációs zónába jutna. A kívánt esetben alkalmazott hőcserélők, tartályok, oldószer-regenerálók, valamint a találmány következőkben ismertetésre kerülő különféle megvalósítási módjainál alkalmazott különféle extraktorok és ülepítóedények ugyancsak az iparban szokásosan alkalmazott tervezésű berendezések. Az alkalmazott ext­raktorok általában többlépcsős, ellenáramú extraktorok, de. bármely más típus is hasz­nálható, amint azt az előzőekben említettük. A találmány szerinti eljárás aromás szénhidrogén összhozama általában 70-95 tö­­meg% vagy azt meghaladó a kiindulási anyag aromás szénhidrogén tartalmára vonatkoztat­va, a nemaromás szénhidrogének hozama is ehhez hasonló. A később bemutatásra kerülő példák szerinti eljárás végrehajtásához 5,08 cm bel­ső átmérőjű üvegcsőből készült, 5 liter belső térfogatú, egymástól 5,08 cm távolságra elhe­lyezett lengőmozgású tányérokat tartalmazó Karr extrakciós oszlopot alkalmazunk. A be­rendezés belsejében lévő valamennyi fém rész 316. sz. rozsdamentes acélból készül, kivéve a lengömozgású (reciprok) tányérokat, amelyek teflonosak. Szeparációs zónaként bordákkal ellátott vagy bordák nélküli vagy üveg szeparáló töltetet tartalmazó (LS-60 P típus, Selas Corporation of America), mély­séggel bíró beépített elemmel ellátott tartályt alkalmazunk. Előnyösen rostos ágyú beépített elemet alkalmazunk. Az alkalmazott csőveze­ték általában mindenütt 316. sz. rozsdamen­tes acélból készült, 0,95 cm külső átmérőjű, 0,89 mm falvastagságú cső. Vízsztrippeló osz­lopként 0,61 cm . 0,61 cm méretű rozsdamen­tes acélbevonatú fém töltettel ellátott 10,16 cm belső átmérőjű üvegdesztilléciós oszlopot alkalmazunk. A különböző fázisok olajtartalmát gáz­kromatográfiás eljárással határozzuk meg. Hewlett-Packard 5750 típusú, 3% OV-101-gyel nedvesített Chromosorb W töltetű, 2 mm . 1,83 m méretű oszlopot tartalmazó, lángioni­­zációs detektorral ellátott gázkromatográfot alkalmazunk. Az egyes fázisok víztartalmát Karl-Fisc­­her automata titrálóval (392 típus), automata büretta (395 Fisher Model) alkalmazásával határozzuk meg. A kiindulási anyag és a termékek visz­­kozitási indexét (VI) először az ASTM D2270- -75 módszerrel határoztuk meg. A viszkozitá­­si index az olajtermék tisztaságának fokmé­rője, minél magasabb a viszkozitási index, annál tisztább az olaj (azaz annál kisebb az aromás anyagtartalma). Miután az ASTM D2270-75 módszerrel meghatározott viszkozi­tási indexet a 70 °C hőmérsékleten mért ref­rakciós indexszel korrelációba hoztuk, a ki­indulási anyag és a termékek viszkozitási in­dexét a 70 °C-on mért refrakciós index érté­kéből határoztuk meg. A példákban a viszko­zitási indexként megadott értékek a refrakci­ós index 70 °C-on való méréséből meghatáro­zott értékek. A hozamokat (az összes betáp­lált anyag térfogatára vonatkoztatott térf.%­­-ban) a kiindulási anyag, a raffinátum és az extraktum termékek 70 °C-on mért refrakciós indexéből számítottuk; a példákban az így számított hozamokat adjuk meg. A hőmérsékletet és a nyomást szokásos detektálási módszerekkel mértük. A következőkben az ábrák magyarázatát ismertetjük. Az 1. ábrán bemutatott folyamatábrán a vegyes szénhidrogén kiindulási anyagot a 10 betáplálási helyen vezetjük be és a 12 veze­téken a közbeiktatott 14 szivattyú segitségé­­vel a 16, 18 és 20 hőcserélőkbe vezetjük, ahol a betáplált kiindulási anyagot az aromás anyagokban gazdag extraktummal és a raffi­­nátummal való höcsere révén előmelegítjük. Ezután a kiindulási anyagot a 22 hőcserélőbe vezetjük, ahol az 54 vezetéken érkező gőzzel - amelyet az oldódásgátló anyagként alkalma­zott víznek az oldószeres fázisból való ki-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 9

Next

/
Thumbnails
Contents