201575. lajstromszámú szabadalom • Eljárás talajok és mérnöki létesítmények szilárdságának és vízzáróságának fokozására

7 HU 201575 A 8 és a felvitt folyadékokat gélesedni hagyjuk. A leírásban és az igénypontsorozatban a .vízüveg" megjelölésen az alkálifém- (Na-, K-) és ammónium-vízűvegeket és ezek keve­rékeit értjük. A .hildrolizált fehérje" megjelölésen ke­ratin típusú vázfehérjékből szobahőmérsékle­tet meghaladó hőmérsékleten lúgos hidrolízis­sel kialakított, a vizüveg lúgos közegében szobahőmérsékleten stabil oligomerelegyet ér­tünk. A hidrolizált vázfehférjét ismert módon állítjuk elő. Kiindulási vázfehérje-forrésként különösen előnyösen alkalmazhatunk nagy fe­hérjetartalmú hulladékanyagokat (pl. köröm, pata, csont, bőr, toll stb.), amelyek hasznosí­tása ma még nem teljes mértékben megoldott, és ezért környezetvédelmi problémák jelent­keznek. A hidrolizált vázfehérjét rendszerint folyékony vagy pasztaszerű anyagok formá­jában kapjuk, amelyek szárazanyag-tartalma általában 10-40 tömegX. A hidrolizált vázfe­hérje vizüveggel stabil, hónapokon ét válto­zás nélkül eltartható elegyet képez. A vizes közegű, savas (legföljebb 5-ös pH-jú) kovasavszólok kereskedelemben kap­ható, ismert termékek, illetve ismert módsze­rekkel állíthatók elő (R.K. Her: Colloid Che­mistry of Silica and Silicates; Cornell Uni­versity Press, Ithaca, N.Y., 1955, 90-95. oldal; R.K. Iler: The Chemistry of Silica; John Wiley and Sons, N.Y., 1979, 331-343. és 415-419. ol­dal). A kovasavszólok 3-200 nm, célszerűen 10-50 nm átmérőjű kovasavrészecskéket tar­talmaznak. A vizes közegű, savas kovasav­­szólokban lévő savak szerves és szervetlen savak (pl. citromsav, almasav, aszkorbinsav, bórsav, foszforsav, kénsav stb.) egyaránt le­hetnek. A savas kovasavszólok különösen előnyösen tartalmazhatnak savként hidrogén­­-sziliko-fluoridot, amelyből lúg hatására to­vábbi mennyiségű kovasavgél képződik. A savas kovasavszólok a diszpergált kovasav­­részecskék mellett adott esetben egyéb szilí­cium-dioxid-f or rást - vagyis semlegesítéskor kovasavgélt képező anyagot - is tartalmaz­hatnak; ezek közé tartozik a már említett hidrogén-sziliko-fluoridon kívül a szilícium­­-tetrafluorid, egyes szerves szilánok és ha­sonló vegyületek. Az egyéb szilicium-dioxid­­-forrás mennyisége (szilicium-dioxidban meg­adva) a diszpergált szilícium-dioxid-részecs­­kék tömegének legföljebb háromszorosa lehet. A találmány szerinti eljárásban felhasz­nált folyadékokhoz szükség esetén különféle, a gélképzést nem zavaró, de a technológia végrehajthatóságét javító adaglékanyagokat is adhatunk. így például a hidrolizált vézfe­­hérjét és vizüveget tartalmazó oldathoz - a hidrolizált vézfehérje habzásának visszaszo­rítása végett - ismert habzásgátlókat (cetil­­-alkohol, szilikonolaj stb.) keverhetünk. A vizes közegű savas kovasavszólok ba amennyiben azok 0 °C körüli hőmérsékleten bedermedésre hajlamosak - ismert fagyásgát­lókat (például glicerint, dietilén-glikolt stb.) keverhetünk. Fagyásgátlóként a savas kova­savszólok egyes savkomponenseit (pl. fosz­forsav) is alkalmazhatjuk. A találmányt az oltalmi kör korlátozási szándéka nélkül az alábbi példákban ismer­tetjük közelebbről. 1. példa 2 m3 ipari minőségű, tömény, vizes nát­­rium-vizüveg-oldathoz hozzákevertünk 500 liter 30 tömegX szárazanyag-tartalmú, 20 °C­­-on 80 cP viszkozitású hulladéktoll-hidrolizá­­tumot (a hidrolízist 90 °C-on, 12-t meghaladó pH-értéken, 10 órán át végeztük). Az így kapott barnás színű folyadék több hónapon ót minőségváltozás nélkül eltartható. (Ezt a folyadékot a továbbiakban .A" folyadéknak nevezzük.) 1000 liter Baykisol 30 típusjelű, 30 tö­megX SiOz-t tartalmazó, vizes közegü kova­­savszólhoz (Bayer AG., NSZK) 0,5 m3 25 tő­­megX-os vizes foszforsavoldatot és 1 m3 10 tómegX-os vizes hidrogén-sziliko-fluorid-ol­­datot adtunk. Az így kapott folyadék pH-ja 2 körüli; a folyadékban lévő összes szilícium­­-dioxid kb. 75 tömegX-át a diszpergált kova­­savrészecskék, kb. 25 tömegX-át pedig az egyéb szilícium-dioxid-forrás (hidrogén-szili­­ko-fluorid) tette ki. (Ezt a folyadékot a to­vábbiakban .B" folyadéknak nevezzük.) Két akna között kiképezett, lezárt, 300 mm átmérőjű hibás csatornaszakaszt fel­­töltöttünk az .A" folyadékkal. A csatornában 2 m-es hidrosztatikus nyomást tartottunk fenn. Az .A" folyadékot 30 • percig tartottuk a csatornában, szükség szerinti utánadago­­lással állandó értéken tartottuk a folyadék­­szintet. Ezután az .A" folyadék fölöslegét 3 perc alatt kiszivattyúztuk a csatornából, és a csatornaszakaszt feltöltőttük .B" folyadék­kal, szintén 2 m-es hidrosztatikai nyomást állítva be. A .B" folyadékot addig hagytuk a csatornaszakaszban, amíg a fogyás meg nem szűnt, azaz a folyadékszint 5 percen belül már nem csökkent tovább (ehhez a vizsgált esetben kb. 20 percre volt szükség). Ezután a .B" folyadék maradékát kiszivattyúztuk a csatornából. A csatornaszakasz vízzel végzett nyomáspróbája azt mutatta, hogy a javítás tökéletes volt: a csatornába töltött víz szint­je 30 perc alatt 1 ram-nél kevesebbet csök­kent. A kísérleti csatornaszakaszt kibontva és vízsugárral lemosva a talajt, jól láthatóvá váltak a hibahelyek környezetében azok a megszilárdult földtömegek, amelyeket a hiba­helyeken keresztül kiszivárgott és később gélt képező folyadékok átitattak. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 6

Next

/
Thumbnails
Contents