201564. lajstromszámú szabadalom • Eljárás dipeptid renin inhibitorok előállítására
3 HU 201564 B 4 nősen kitüntetettek azok a vegyületek, amelyekben X jelentése 5-klóratom, Y jelentése hidrogénatom) Rí jelentése hidrogénatom, n értéke 0 és Rí jelentése -CH(0H)CH3-csoport. A kitüntetett vegyületek harmadik csoportjában a HÉT általános képletü csoport a (B3) általános képlettel írható le, amelyben Rí jelentése ciklohexilcsoport és Rí jelentése metil-vinil-csoport. Különösen kitüntetettek azok a vegyületek, amelyekben X jelentése 5-klóratom, Y jelentése hidrogénatom, Rí jelentése hidrogénatom, n értéke 0, Rí jelentése -CH=CHCH3 csoport és R3 jelentése metilcsoport, ill. amelyekben X jelentése 5-klóratom, Y jelentése hidrogénatom, Rí jelentése hidrogénatom, n értéke 0, Rí jelentése -CH= =CHCH3-csoport és R3 jelentése morfolino-etil-csoport. A találmány szerinti vegyületek in vivo vérnyomáscsökkentő hatást fejtenek ki emlősökben, elsősorban emberben. Ennek az aktivitásnak legalább is jelentős hányada e vegyületek azon képességével függ össze, hogy ezek gátolják az angiotenzin renin által okozott elbomlását. Bár nem kívánjuk korlátozásként bevezetni a mechanizmusra vonatkozó következő elméletet, valószínűnek tartjuk, hogy a találmány szerinti vegyületek renin- gátló aktivitása olyan mechanizmus szerint érvényesül, hogy ezek (az angiotenzinhez képest) szelektive kötődnek a reninhez. A találmány szerinti vegyületek a renin vonatkozásában szelektív enzimgátló aktivitást fejtenek ki. Alacsony molekulasúlyuk következtében előnyös oldhatósági jellemzőkét mutatnak vizes közegben, ezenkívül felszívódásuk jobb (ez megvalósíthatóvá teszi az orális bevitelt) és üzemi méretekben reális költségek mellett állíthatók elő. A találmány szerinti vegyületek vértolulás következtében fellépő szívbénulás ellen is alkalmazhatók. A találmány szerinti vegyületek a szakember által ismert eljárások segítségével állíthatók elő. A heterociklusos savak az amidok előállításával kapcsolatban a szakember által jól ismert kapcsolási eljárások szerint kapcsolhatók össze a megfelelő amino-laktonnal. Ennek a konkrét vegyület-sorozatnak az esetében előnyben részesítjük karbodiimidek és az N-hidroxi-benzotriazol alkalmazását a heterociklusos savak aktivált észterteinek előállítására, bár számos más csoport is alkalmazható, amelyekről ismert, hogy aktivált észtereket képeznek. A szükséges sav és a megfelelő amino-lakton összekapcsoláséra egy másik kitüntetett eljárás szerint dietil-cianofoszfát alkalmazható. Erről a reagensről ugyancsak jól ismert az, hogy alkalmazható az amidok előállítására. A megfelelő heterociklusos sav és az amino-lakton összekapcsolását követően a laktont egy aminnal kezeljük; ennek eredményeként a keresett hidroxi-amid keletkezik, amely rendelkezik az ilyen vegyületekre jellemző vérnyomáscsökkentő hatás biztosításához szükséges, kívánt sztereokémiái tulajdonságokkal. Az ilyen vegyületek előállításához szük-r séges kiindulási anyagokat a jelen leírásban ismertetjük vagy ezek az irodalomban közölt eljárásokkal állíthatók elő. A 02129031A2) közzétételi számú európai szabadalmi bejelentés polipeptidek előállítását írja le, az általunk alkalmazotthoz hasonló amino-lakton felhasználásával. Ezenkívül több heterociklusos sav a kereskedelmeben hozzáférhető. E vegyületek azon képessége, hogy a renin gátlása révén vérnyomáscsökkentő szerként hatnak, a következő in vitro vizsgálattal mutatható ki. A renin angiotenzin-bontó aktivitásának in vitro gátlása Egészséges laboratóriumi dolgozóktól vérplazmát vettünk le; a mintákat összeöntöttük és kívánt időn át fagyasztva tároltuk. Felhasználás előtt ebből a plazmából egy alikvot mennyiséget felolvasztunk, centrifugálunk és a felülúszót proteáz-inhibitorokkal keverjük össze, majd pufferrel pH-ját 7,4-re állítjuk be. A plazma-felülúszóhoz illetve ebből vett különböző alikvot mennyiségekhez különböző koncentrációkban renin-inhibitorokat adagolunk és a kapott keverékeket (310 lambda) 3 órán át 37 °C-on inkubáljuk, renin-inhibitortól mentes kontroll keverékekkel együtt. Inkubálás után a reakciókat jeges vízbe merítéssel leállítjuk és mindegyik keverékben meghatározzuk az angiotenzin 1 mennyiségét, angiotenzin I antitestek alkalmazásával. Összehasonlítva az egy renininhibitor jelenlétében képződött angiotenzin I mennyiségét azzal, amely az inhibitor távollétében keletkezik, kiszámítjuk a gátlás százalékos értékét. Két párhuzamos inkubáció során kapót adatokat használunk fel több, egymástól különböző inhibitor koncentráció esetében. így kiszámitható - a különböző inhibitorokra vonatkozóan - az az inhibitor koncentráció az inkubálási keverékben, amely a renin angiotenzin-bontó aktivitása 50%-os gátlásának kiváltásához szükséges, azaz az inhibitor IC50 értéke. A reakció leállítása után az inkubálási reakcióelegyben az angiotenzin I mennyiségét radioimmun vizsgálattal határozzuk meg. Ehhez a Becton, Dickinson et Co. .(Orangeburg, N. Y.) által forgalombahozott renin radioimmun vizsgálati készlet egyes elemeit használjuk fel. Ez a radioimmun vizsgálat Haber és munkatársai eljárásán [J. Clin. Endocrinol. 29, 1349-1355 (1969)] alapul. A találmány szerinti vegyületek vérnyomáscsökkentő szerekként orális vagy parenterális beviteli mód igénybevételével alkalmazhatók; egyszerűség és a beteg kényelme szempontjából előnyben részesítjük az előbbit. Ezeket a vérnyomáscsökkentő vegyülete-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4
