201555. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 4-(trialkil-benzil)-piperazinil-csoporttal helyettesített rifamicinek diacil-származékainak és az ezeket tartalmazó gyógyászati készítményeknek az előállítására
1 HU 201555 B 2 A találmány a 3-helyzetben helyettesített 1-piperazinil-csoportot tartalmazó rifamicinek új diacil-származékainak, mégpedig a rifamicin S-vegyület 8-0,N- és 8-0,21-0-diacil-származékai valamint a vegyületek izomerelegyei előállítására vonatkozik, amelyek (I) általános képletében R kevés szénatomos alkilcsoport, Rl tri(kevés szénatomos)alkil-metil-karbonil-csoport és R2 és R3 egyike tri(kevés szénatomos)alkil-metilkarbonil-csoport, másika hidrogénatom. A találmány tárgya továbbá eljárás az (I) általános képletű vegyületeket tartalmazó gyógyászati készítmények előállítására. A vegyület atomjainak számozására a pl. a 4 005 077 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban is alkalmazott számozást használjuk. A leírásban R kevés szénatomos alkilcsoportként legfeljebb négyszénatomos csoportot, így például etil-, propil-, izopropil-, n-butil-, izobutil-, vagy terc-butilcsoportot, elsősorban azonban metilcsoportot jelent. Egy tri(kevés szénatomos)alkil-metil-karbonil-csoportban a kevés szénatomos alkilcsoportok legfeljebb négy, előnyösen kettő és elsősorban egyszénatomosak, így n-propil-, izopropil-, n-butil- vagy terc-butil-csoportot, különösen etilcsoportot, elsősorban azonban metilcsoportot jelentenek. Az (I) általános képletű vegyületekben az R] és R2 vagy R3 csoportok előnyösen azonos jelentésűek. Ismertek olyan rifamicin-S-vegyületek, amelyek a 3-helyzetben 4- helyettesített piperazinocsoportot tartalmaznak, de nem acilezettek. így például a 4 005 077 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás a 77. példájában olyan rifamicin- származékot említenek, amelyek a 4-helyzetben benzilcsoportot tartalmaznak és ez a benzilcsoport az aromás részében egy vagy több 1-6 szénatomos alkilcsoporttal helyettesítve lehet, ilyenek például a 3-(4-benzil-l-piperazinil)-rifamicin-SV, 3-[4-(4-metil- benzil)-l-piperazinil]rifamicin-SV, 3-[4-(2-metiI-benzil)-l- piperazinil]-rifamicin-SV, 3-[4-(3-metil-benzil)-l-piperazinil]- rifamicin-SV, 3-[4-(4-izopropil-benzil)-l-piperazinil]-rifamicin- SV, 3-[4-(2,3-dimetil-benzil)-l-piperazinil-rifamicin-SV és a 3- {4-[4-(terc-butil)-benzil]-l-piperazinil}rifamicin-SV. Ilyen típusú további vegyületeket, például amelyek egy 4-(2,6-dimetil- 4-alkil-benzil)-piperazino-csoportot tartalmaznak, a WO 87/02361 számon nyilvánosságra hozott PCT bejelentésben írnak le. Ezek a vegyületek antibiotikus, mindenekelőtt antituberkulotikus hatásukkal tűnnek ki, amely egerekkel vagy patkányokkal végzett kísérletben in vivo kimutatható, és a hatásspektrum körülbelül az ismert antituberkulotikum, a rifampicin hatásspektrumának felel meg. A találmány szerinti vegyületek ezzel szemben ha egyáltalán, csak minimális antibiotikus hatást mutatnak. Meglepő módon azonban lipidcsökkentő hatást fejtenek ki, amely állatkísérletekben, előnyösen emlősök, így patkányok esetében kimutatható. így a szérumban lévő „nagyon kis sűrűségű” („very low density”, VLDL), „kis sűrűségű” („low-density”, LDL), és „nagy sűrűségű” („high-density”, HDL) lipoproteinek szintjének csökkenése két kísérletsorozatban, mégpedig genetikailag hiperkoleszterolémiás hím patkányokkal (A kísérletek) és mindkét nemhez tartozó normolipémiás patkányokkal (B kísérlet) meghatározható. 180-240 g testsúlyú albino patkányokkal dolgozunk, amelyek standard táplálékot és ivóvizet tetszés szerint fogyaszthatnak. Az A kísérletekhez Sprague Dawley Tif:RAI, a B kísérletekhez Wistar IVa-WI törzshöz tartozó patkányokat alkalmaztunk. A tesztvegyületeket 400 átlagmólsúlyú polietilánglikol-oldat formájában orálisan adtuk 8-10 patkányból álló csoportnak, az A kísérletben naponta egyszer, reggel 8 órakor három egymást követő napon és két alklaommal, reggel 8 és délután 4 órakor minden negyedik napon, vagy a B kísérlet esetében naponta, 5 egymást követő napon. Az állatokat az A kísérletben 16 órával, a B kísérletben 2 órával az utolsó dózis beadása után, éteres altatás közben, nyakon keresztül elvéreztettük. A halált megelőző 16 órán át az állatok már nem kaptak táplálékot. 2-3 patkány egyesített szérumához 0,05 %-os vizes etilén-diamin-tetraecetsav-oldatot és 0,01 %-os vizes tiomersal-oldatot adtunk. A szérum lipoproteintartalmát ultracentrifugával 78 000, 78 000 és 109 000 g-nél, 1,006, 1,040 és 1,21 sűrűségű sóoldat 24 órán át történő centrifugálásával különítettük el, és a koleszterin- és triglicerid-tartalmat például a Miles(Lausanne, Schweiz), valamint a Böhringer (Mannheim, Bundesrepublik Deutschland) cégek által forgalomba hozott tesztrendszer segítségével enzimatikusan határoztuk meg. Az antibiotikus hatás értékelése például egyrészt in vitro, az Escherichia coli RNA-poíimeráz gátlására vonatkozó közepes hatásos koncentráció, valamint a minimális gátló koncentráció (MIC, „minimum inhibitory concentration”) hagyományos módon, lemezvizsgálattal végzett meghatározása, másrészt in vivo fertőzött egerek és patkányok segítségével, az ED50 érték (hatásos dózis, amely a kísérleti állatok 50 %-át életben tartja) mérése alapján történt. Erre a célra különösen a Mycobacterium tuberculosis TB H37RV és Staphylococcus aureus törzseket használtuk, A lipidcsökkentő hatású vegyületek esetében az antibiotikus hatás hátrányként jelentkezik, mivel ezek a vegyületek, különösen hosszantartó adagolás következtében antibiotikumokkal szemben tezisztens mikroorganizmusok kialakulását okozhatják. A fentebb leírt kísérletekben a találmány szerinti vegyületek körülbelül 3 és körülbelül 50 mg/kg/nap dózistartományban egyszeri vagy ismételt adagolás mellett szignifikáns hipolipidémiás hatást fejtenek ki; ezzel szemben a fentebb említett vizsgálatokban említésre méltó antibiotikus hatás nem mutatható ki. így például a kísérletek során azt találtuk, hogy a 8-0,N- dipivaloil-3-[4-(2,4,6-trimetil-benzil)-l-pipreazinilj-rifamicin- S egyszeri adagja körülbelül 3 és körülbelül 10 mg/kg között van, és napi 30 mg/kg mennyiségben ismételt beadás esetén az „LDL” frakciót 50-70 %-ban csökkenti. Emellett a vegyületnek gyakorlatilag nincs antibiotikus hatása; az RNA-polimeráz gátlására vonatkozó EC50 érték még a 100 mg/ml koncentrációval sem érhető el, és a Staphylococcus aureus különböző patogén törzsei eseténben a MIC körülbelül 64 mg/ml körül van. Ezek az értékek körülbelül ezerszer magasabbak, mint azok a koncentrációk, amelyekkel egy megfelelő hatás normális esetben elérhető. Az in vivo kísérletekben is, amlyekhez Staphylococcus aureusszal fertőzött egereket használtunk, a vegyület 200 mg/kg-os egyszeri dózisban antibakteriálisan hatástalannak mutat5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
