201474. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új fogászati készítmény előállítására
HU 201474 B A találmány tárgya eljárás új fogászati készítmény előállítására. Ismert, hogy a fogszuvasodás (caries) a legnagyobb népbetegség. Szakemberek előtt világos, hogy idejében végzett konzerváló kezeléssel a fogak jelentős számban megmenthetők lennének. A gyakorlat azonban azt mutatja, hogy fogorvoshoz gyakran már csak az elviselhetetlen fájdalom hajtja a beteget. Ilyenkor már fennáll valamelyik szövődmény. A fájdalmat először a foggyökér ereinek és az erek idegeinek reverzibilis gyulladása, a plpahyperaemia okozza. A szűk gyökércsatorna kemény falak közé zárt térfogata nem növekedhet, így az artériák erős nyomást gyakorolnak a vénákra, amelyekben hamar pangás, hyperaemia alakul ki. Ebben az állapotban azonban a caries még nem éri el a fogbelet (pulpát), attól vékony ép foganyag (dentin) választja el. Amennyiben a caries tovább halad, fertőzéses eredetű gyulladás támad a pulpában (pulpitis). Különböző formái közül itt most csak a legfontosabbakat említjük. Heveny gyulladásban a pulpa részleges károsodása esetén a fogász a fog életben tartására törekszik. Idült gyulladásban és a pulpa teljes károsodása esetén a további kezelés fájdalommentessé tétele, a további szövődmények kiküszöbölése és a tünetmentes gyógyulási szakasz elérése a cél. A fogbél gyulladása végül elhaláshoz vezet, amely gangraena formájában jön létre. A fog elhalása azonban nem fejeződik be a fogbélben. A szervezet védekező mechanizmusa csak jó vérellátású területen léphet akcióba a fertőzéssel szemben. A fogat körülvevő gyökérhártya (periodontium) rendelkezik ezekkel a feltételekkel, így a következő lépésben kialakul a gyökérhártya gyulladása, a periodontitis. Az érintésre is fájdalmas elváltozás kialakulásakor a pulpa maga már nem érzékeny, a szubjektív tünetek azonban nagyon kellemetlenek. A fogász feladata ennek a panasznak a gyors megszüntetése a gyulladás akut fázisában, míg krónikus esetekben számolni kell a további szövődményekkel. További szövődményként a gyulladás kiterjed a fog körüli csontállományra is, amelyben kóros felritkulásokat (granuloma, cysta) okoz. A fenti megbetegedések súlyosbodásának kivédésére több próbálkozás ismert. Adler és Záray szerint (Konzerváló fogászat, Medicine, Budapest, 1972,172. oldal) a foggyökér-csatornát teljesen csíramentesíteni kell, fontos, hogy a környező szövetek gyulladásmentesek legyenek. A gyökércsatornát ezért különféle csíramentesítőkkel, antibiotikumokkal, gyulladásgátlókkal kezelték, mégpedig leggyakrabban folyadék formájában. Ennek a megoldásnak a hátránya, hogy nem érhető el nyújtott, késleltetett hatás. Születtek próbálkozások por vagy eltávolítható paszta alakban történő kezeléssel (Fogorvosi Szemle 64,404 /1971/). Ezek közé tartozik a Lederle Láb., Svájc Ledermbc kereskedelmi nevű készítménye is. Tartós hatást így sem sikerült elérni. A 167 308 sz. magyar szabadalmi leírás szerint olyan gyógyszeres pálcikákat - úgynevezett pointereket - használtak, amelyek csíraölő (oxiáló) hatású 1 szert vagy gyulladásgátló anyagot és/vagy antibiotikumot tartalmaztak, közömbös hatású képlékeny hordozóanyaggal összekeverve. Antibiotikumként penicillint, klóramfenikolt, oxitetraciklint, gyulladásgátlóként pedig hidrokortizont alkalmaztak. E módszer alkalmazásának legnagyobb hátránya, hogy csak a feltárt foggyökércsatornák kezelésére használható. A fogászati célokra alkalmas, képlékeny vagy poralakú hordozóanyagokról és azok felhasználásáról jó áttekintést ad a Prakticne zubni lékarstvi 30(8), 231 (1982) és 37(6), 161 (1983) közlemény, az előbbi kalcium-hidroxid, az utóbbi poli-(2-hidroxi-etil-metakrilát) és kollagén keverékének alkalmazását ismerteti. A fogászati készítményekben széles körben alkalmazott, önmagukban igen aktív gyulladásgátlók - elsősorban a kortikoszteroidok, köztük a 9a-fluor-llß,16a,17,21-tetrahidroxi-pregna-l,4-diön-3, 20-dion (triamcinolon) gyors ödémacsökkenést, ezáltal gyors fájdalomcsillapítást eredményeznek. Fogászati alkalmazásukkor jelentős hátrány azonban az, hogy mellékhatásként csontfelritkulást, osteoporosist okozhatnak, ami elősegíti a gyökércsúcs körüli granulomák, cysták kialakulását. Az ilyen készítmények fogászati alkalmazásakor tehát számolni kell későbbi szövődmények fellépésével. A fogászati készítményekben ugyancsak széles körben alkalmazott széles hatásspektrumú antibiotikumok ugyan visszaszorítják a hely gyulladást, de a csontokban és fogban kissé felhalraazódnak, sőt mérsékelten gátolják a csontképződést (Knoll József: Gyógyszertan, Medicina Kiadó, Budapest, 1983). Antibiotikum és kortikoszteroid együttes jelenlétében jelentősen nő a csontlebontást eredményező osteoclastok aktivitása, ezért az ilyen készítmények alkalmazásakor a csontritkulás veszélyét mindig Figyelembe kell venni. Kísérleteink során célul tűztük ki olyan kombinációs készítmény kidolgozását, amely a kortikoszteroid-típusú gyulladásgátló anyagokat és/vagy kemoterapeutikumokat tartalmazó készítményekével legalább azonos mértékű vagy azt meghaladó gyulladáscsökkentő és fájdalomcsillapító hatással rendelkezik, ugyanakkor azonban nem idéz elő csontritkulást, sőt még a gyulladásos folyamat krónikus szakaszában is képes a csontritkulást megakadályozni és a csontképződést serkenteni. Meglepő módon azt tapasztaltuk, hogy mindezeket a célokat maradéktalanul elérhetjük, ha az önmagukban ismert, kortikoszteroid-típusú gyulladásgátló anyagokat és/vagy kemoterapeutikumokat szokásos fogászati segédanyagokkal együtt tartalmazó készítményekhez a készítmény össztömegére vonatkoztatva 0,1-30 tömeg% 7-izopropoxi-izoflavont (a továbbiakban: ipriflavont) adunk. Az így kialakított készítmények a fogbél- és gyökérhártyagyulladás minden fázisban eredményesen alkalmazhatók. A találmány tárgya tehát eljárás új fogászati készítmény előállítására 0,5-15 tömeg% kortikoszteroid-típusú gyulladásgátló anyag és/vagy 0,1-10 tömeg% kemoterapeutikum, továbbá ismert fogászati segédanyagok felhasználásával. A találmány értelmében a készítményhez a fenti komponenseken 2 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
