201463. lajstromszámú szabadalom • Fog-plakk PH-értékének növelésére alkalmas szer, és eljárás annak előállítására
HU 201463 B A találmány tárgya fog-plakk pH-értékének növelésére alkalmas szer, valamint eljárás annak előállítására. Ismeretes, hogy a fogszuvasodás oka az, hogy a foganyag kemény ásványi anyagát, a hidroxil-apatitot - emlynek képlete Caio(P04)ő(OH)2 - az oldott szénhidrátok - például szacharóz, glükóz stb. - savtermelő baktériumok általi enzimatikus lebontásának metabolitjaként a fog-plakkban keletkező szerves savak - így tejsav, ecetsav, hangyasav stb. - feloldják. Szénhidrátok, például szacharóz, glükóz vagy keményítő fogyasztás után, amelyek a nyálban lebontódhatnak, a fenti savak képződése már néhány perc múlva megindul, és ezáltal a fog-plakk pH-értéke 5-re, sőt gyakran még ennél is alacsonyabb értékre csökken, 20-30 perc alatt. A pH-érték csökkenésével azonban a hidroxil-apatit vízoldhatósága ugrásszerűen megnő. Saját mérési eredményeink szerint a hidroxil-apatit oldhatósága 37 °C-on pH 7,0 értéken 12,5 mg/1, és pH 5,0 értéken eléri a 628 mg/1 értéket. A fenti alacsony pH- értéknél a nagy oldhatóságot nem lehet kompenzálni a nyálban lévő kalcium-, foszfát- és hidroxilionok remineralizációjával, mivel a hidroxilion-koncentráció - a foszfátion-koncentrációhoz hasonlóan - néhány nagyságrenddel kisebb, mint az az érték, amely ahhoz szükséges, hogy a hidroxil-apatit oldástermékét meghaladja. A hidroxil-apatit oldódási sebessége (vl) és remineralizációjának sebessége (vRcm) közötti kölcsönhatásban az előbbi a meghatározó, ily módon fennáll a vl cRem összefüggés, arai a fogszuvasodás reminerálizációs elméletének megfelelően a szuvasodás kifejlődését vonja maga után. Másrészről ismeretes, hogy a fog-plakk alatti kemény foganyag reminaralizációját a nyálban viszonylag magas fluoridion-koncentráció (a 10'3 mól/l) biztosításával is ki lehet váltani, mivel a fluoridionok az apadtban képesek helyettesíteni a hidroxilionokat. Azonban ha orálisan olyan mennyiségben kell adagolni a fluoridot, amennyi a fenti fluorid-koncentráció biztosításához szükséges, számos nehézséggel kell számolnunk. Célunk olyan szer előállítása volt, amelynek hatására a fog-plakk pH-értéke nem, vagy csak csekély mértékben esőteken, sőt enyhén növekedhet is, a fermentálható szénhidrátok fogyasztása után, ezáltal az oldódási sebesség (vl) erősen csökken, és a fogzománc remineralizációja ily módon végbemegy. Természetesen az is lehetséges, hogy az élelmiszerekhez vagy a kérdéses fogyasztási cikkekhez néhány százaléknyi savmegkötő anyagot adjunk. A fenti célra azonban nem alkalmazhatunk oldott alkalikus anyagokat, például sókat, mivel azok íze kellemetlen. Csak olyan gyengén oldódó anyagokat használhatunk, amelyek savban gyorsan oldódnak. A kereskedelmi forgalomban lévő kalcium-karbonát csapadékkal végzett kísérletekkel azonban nem kaptunk kielégítő hatást, mikor a fog-plakkban a pH-érték változását pH-érzékeny mikroelektródokkal mértük; ettől eltekintve, a rossz ízzel kapcsolatos hátrány is jelentkezett. Ismeretes az is, hogy a precipitált semlegesítő por fajlagos felületének 6 nr/g-nál nagyobbnak kell 1 lennie ahhoz, hogy a fenti por elegendő mennyiségben be tudjon hatolni a fog-plakkba, a rágás során fellépő elfolyósodás eredményeként. Fizikai-kémiai okok miatt (Kelvin-egyenlet) ilyen nagy fajlagos felület nem érhető el a szuszpendált kalciumhidroxid karbonáttá alakításával. Ha azonban viszonylag tömény kalcium-nitrát-oldatot és ammónium-karbonát-oldatot gyorsan összeöntenek, felületaktív szer és védőkolloid, mint kristálynövekedés-gátlók jelenlétében, a kicsapással 10 m2/g-nál is nagyobb fajlagos felületű kalciumkarbonát nyerhető. Ha a fogszuvasodást okozó anyagokhoz (cukormáz, sütemények, kenyér) közel 1 tömeg% mennyiségben ilyen erősen diszperz kalcium-karbonátot adnak, a fog-plakk pH-értéke alig csökken, ellentétben a nem adalékolt anyagokkal. Azonban az ilyen erősen diszperz kalcium-karbonát előállítása viszonylag nagy mennyiségben, a fenti, vagy ahhoz hasonló kicsapásos eljárással nehézkes és nem gazdaságos, a szükséges szűrés, és amiatt, hogy a kicsapott anyagból ismételt mosással el kell távolítani a kicsapás során keletkező sókat, valamint a felületaktív szert. Találmányunk alapját az a felismerés képezi, hogy egy vagy több alkáliföldfémnek egy gyenge savval alkotott, erősen diszperz, rosszul oldódó, meghatározott fajlagos felületű és meghatározott koncentrációjú rácshibával rendelkező sója meglepően erős hatást fejt ki a fog-plakk pH-értékének csökkenésére. A fenti cél így a találmány szerinti szer segítségével elérhető. A találmány tárgya tehát a fog-plakk vagy fokő pH-értékének növelésére alkalmas szer, amely hatóanyagként legalább egy olyan erősen diszperz, rosszul oldódó oxidját, hidroxidját, vagy egy gyenge savval alkotott tiszta sóját tartalmazza egy vagy több alkálifoldfémek, amelynek fajlagos felülete 6 nr/gnál nagyobb, és amelynek a rácshibák koncentrációja 0,25 foknál nagyobb röntgensugár-csúcs fél-szélességének felel meg, Cu-K« sugárzása, 20-23* csúszó beesési szög esetén. A kalcium-karbonát 10 m2/g fajlagos felülete 0,22 p.m-es átlagos részecskeméretnek (ekvivalens kocka élnek) felel meg. A fenti részecskeméret (a) és a fajlagos felület (Ospec) között az alábbi összefüggés van: 6 a =---------------. Ospec - p ahol p az anyag sűrűségéi jelenti. A találmány értelmében alkiliföldfém sóként bármely olyan gyógyászatilag elfogadható savval képzett alkáliföldfém-só alkalmazható, amely 5,7- nál magasabb pH-értékű puffer-rendszert alkot tejsawal. Ezért a korábban javasolt alkálifém-foszfátok, amelyek a tejsavval 4,5-nél alacsonyabb pH-értékű puffer-rendszert képeznek, nem alkalmazhatók. A találmány szerinti szer ezért alkálifém-vcgyületként előnyösen előzőleg magas hőmérékleten hőkezelt kalcium- és/vagy magnézium-karbonátot, -szilikátot, -laktátot, -tartarátot, -aluminátot és/vagy különösen -hidroxidot és -oxidot, vagy a 2 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
