201427. lajstromszámú szabadalom • Erősáramú csatlakozóaljzat
1 HU 201427 A 2 A találmány tárgya erősáramú csatlakozóaljzat, amelynek legalább két, csatlakozódugó érintkező csapjai befogadására szolgáló rugalmas alakos fém érintkezőhüvelye, az érintkezőhüvelyekkel kapcsolatban álló vezetékcsatlakozói, ezeket tartó alapteste valamint az alaptesten oldhatóan rögzített védőburkolata van. A csatlakozóaljzat megfelelő válktozatokban legyártva mind háztartási, mindpedig ipari környezetben univerzálisan alkalmazható. A mindennapi életben erősáramú oldható csatlakozások kialakítására egyeduralkodóan elterjedt a csatlakozóaljzat- csatlakozódugó kombináció, ahol az általában rögzítetten felszerelt csatlakozóaljzat jelenti az erősáramú villamos hálózat azon pontjait, amelyek a különböző, nem fix bekötésű villamos fogyasztók táplálására használhatók fel. Az egyfázisú csatlakozóaljzatok védőföldelés nélküli és védőföldeléses kivitelben készülnek, és mindkét változatra jellemző - sőt, szabványelőírások rögzítik - hogy a csatlakozódugó érintkezőcsapjait a csatlakozóaljzat rugalmas fém érintkezőhüvelyeinek szorítóerejével kell megtartani, ahol a szorítóerő úgy van megválasztva, hogy egyrészt biztosítja a minél kisebb értékű átmeneti ellenállást, másrészt megakadályozza, hogy a csatlakozódugó a saját és a csatlakozózsinór súlyánál fogva kicsússzon a csatlakozóaljzatból. Ezeknek a közismert csatlakozóaljzatoknak ugyancsak közismert hátránya, hogy a csatlakozódugó kihúzása aránytalanul nagy erőt igényel, egyes csatlakozódugó-típusoknál a dugó rossz kezelhetősége miatt majdhogynem lehetetlen, ami általában azt eredményezi, hogy a csatlakozódugóval együtt a csatlakozóaljzat is leválik az őt tartó felületről, a süllyesztett kivitel esetén kiszakad a szerelődobozból. Ennek esztétikai jelentőségén túlmenően igen komoly műszaki és balesetvédelmi hatása is van, A túlzottan nagy szorítóerő hatására viszont olyan esetekben, amikor a csatlakozódugónak könnyen vagy gyorsan ki kellene jönnie a csatlakozóaljzatból, például ha a csatlakozóvezetékbe belebotlanak, vagy a csatlakozódugó környezetében rálépnek, a dugó nem képes azonnal „kiszakadni” az aljzatból, különösen ha a dugóra ható húzóerő az érintkezőcsapok hossztengelyétől erősen eltérő hatásvonalú. Ekkor történik meg az, hogy a csatlakozózsinórba botló személy elesik, a letaposott csatlakozózsinór kiszakad a csatlakozódugóból vagy azzal együtt károsan deformálja, széttöri az aljzatot, stb. Számos ötlet, megoldás vált napvilágra, az említett probléma kiküszöbölésére. A 191 947 lajstromszámú HU szabadalom olyan erősáramú csatlakozóaljzatra tett javaslatot, amelynél a rugalmas érintkezőhüvelyek nyugalmi állapotban jóval tágabbak az érintkezőcsapoknál, és a csatlakozódugó benyomása során a dugó érintkezőcsapjai egy záróelem eltolásával szorítják rá az érintkezőhüvely-feleket az érintkezőcsapokra. A villamos kapcsolat megszüntetéséhez az említett csatlakozóaljzaton belül egy viszonylag bonyolultabb áttételezésű mechanikus kioldóelem, előnyösen nyomógomb van rendszeresítve, amelynek működtetésével a csatlakozóaljzatban lévő különböző rugóerőtárolós egységek hirtelen szétnyitják az érintkezőhüvelyeket és mintegy kilökik a csatlakozódugó érintkezőcsapjait a csatlakozóaljzatból. A szellemes megoldás legfőbb hibájául túlzott újszerűsége róható fel: a sok évtized alatt kialakult beidegződések eredményeképpen az emberek - legtöbbször nem szándékosan - elfelejtették működtetni a kioldógombot, és a csatlakozódugó kihúzása vagy sikertelenül zárult, vagy erőszakos kezelés nyomai látszottak meg a csatlakozóaljzaton és/vagy a dugón. A találmánnyal célunk olyan erősáramú csatlakozóaljzat kialakítása, amely az utolsóként ismertetett csatlakozóaljzat összes pozitív tulajdonságaival rendelkezik, ugyanakkor az eddig általánosan alkalmazott csatlakozóaljzatokhoz hasonlóan semmiféle külső mechanikus működtetőszerve nincs, a villamos kapcsolatot egyszerűen a csatlakozódugó bedugásával lehet létrehozni, majd a dugó kihúzásával lehet megszüntetni. Célunk továbbá, hogy az aljzatba bedugott csatlakozódugót az aljzat érintkezőhüvelyei a szabványokban előírt erővel tartsák meg, ugyanakkor hirtelen, akár a dugó dugaszolási irányától eltérő irányú rántás hatására a csatlakozódugó gyorsan és biztonságosan távolodjon el a csatlakozóaljzattól. A találmánnyal célunk továbbá, hogy a csatlakozóaljzatot alkotó elemek egyszerűen, nagy számban legyenek gyárthatók és a csatlakozóaljzat összeszerelése munka- és időtakarékos legyen. A találmány azon a felismerésen alapul, hogy rugós erőtároló egységet nemcsupán a csatlakozóaljzat érintkezőhüvelyei és a csatlakozódugó érintkezőcsapjai közötti kapcsolat létrehozására, hanem fenntartására és a kapcsolat bontására is megfelelő eredménynyel lehet alkalmazni, méghozzá oly módon, hogy az erőtárolóegységeket az aljzatba behelyezendő csatlakozódugó hozza készenléti helyzetbe. A kitűzött feladatot olyan erősáramú csatlakozóaljzattal oldottuk meg, amelynek legalább két, csatlakozódugó érintkezőcsapjai befogadására szolgáló rugalmas, alakos, fém érintkezőhüvelye, az érintkezőhüvelyekkel kapcsolatban álló vezetékcsatlakozói, ezeket tartó alapteste és az alaptesten oldhatóan rögzített védőburkolata van. Továbbfejlesztésünk értelmében az alaptest két, hozzávetőleg szimmetrikus felépítésű billenőiéiből áll, amelyek egymás felé eső belső oldalain vannak az alakos fém érintkezőhüvelyek kialakítva a billenőfelek egyik, elülső végén, míg a billenőfelek az érintkezőhüvelyekre merőlegesen a billenőfelek hátsó harmadában kiképzett, billenőtengelyt alkotó hengeres felületeken át állnak egymással billenőkapcsolatban, míg a billenőfelek külső oldalán, azok elülső és hátsó vége tartományában egy-egy, a billenőtengely körzetében ívelten kiemelkedő szakasznál mélyebben fekvő fészek van kiképezve, amelyekben a billenőfelek mindkét véghelyzetében rugóval társított görgők helyezkednek el, és a görgők tengelyei a billenőfeleket vízszintesen megvezető külső burkolatban kiképzett függőleges egytengelyű hornyokban vagy hosszúkás kivágásokban vannak megvezetetten ágyazva, míg a billenőfelekhez az érintkező hüvelyekkel egytengelyű furatokat tartalmazó takaróelem van csatlakoztatva. A találmány szerinti csatlakozóaljzat egy előnyös kiviteli alakja értelmében a billenőfelek első és hátsó fészkének középvonalai közötti távolság a bennük elhelyezkedő görgő kerületének felével azonos hosszúságú. Ugyancsak előnyös, ha a billenőfelek külső felülete legalább részben ívelt fogasléc kialakítású, míg a görgők fogaskerékként vannak kiké5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
