201372. lajstromszámú szabadalom • Eljárás térszín alatti csővezetékek, különösen meglevő csatornák kitakarítás nélküli felújítására
HU 201372 B 2 az 1. ábrán egy indítóárok és a rekonstruálandó csatornaszakasz egy része az első tisztítóaknával vázlatos hosszmetszetben látható; a 2. ábrán egy közbenső aknát tüntettünk fel a rajta keresztülvezetett műanyagcsővel; a 3. ábrán nagyobb méretarányú hossztengely-metszetben ábrázoltuk a húzófejet, amelynek a kialakítása a lineáris terhelőszerkezetnek a műanyagcsőbe behúzását is lehetővé teszi. A meglevő beton vagy vasbeton 2 csatorna találmány szerinti rekonstrukciója - felújítása - az erre kijelölt csatornaszakasz utolsó 3 tisztítóaknája előtt az 1 indítóárok kiemelésével veszi kezdetét. Az 1 indítóárok mélysége a felújítandó 2 csatorna t terepszint alatti mélyéségének felel meg, a H hosszúsága pedig alapvetően az alkalmazott 4 műanyagcső tulajdonságainak a függvénye. A behúzott cső ugyanis lehet hajlékony, például polipropilénből készülhet, de alkalmazhatunk kevésbé rugalmas, viszonylag merev anyagú, például PVC csöveket is. Az 1. ábrán látható hajlékony 4 műanyagcső polipropilénből van, ilyenkor az 1 indítóárok H hosszúsága a műanyagcső megengedett görbületi sugarának a függvénye, és az indítóárok - a földkiemelés költségeit csökkentendő- hosszirányú la rézsűvel képezhető ki. Az 1 indítóárok földmunkájának megkezdése előtt természetesen gondoskodni kell a javításra kerülő csatornaszakasz kiváltásáról (a szennyvíz ideiglenes elvezetéséről). A földmunkával párhuzamosan, vagy akár már azt megelőzően megkezdődhet a t terepszinten az egyes műanyagcső-darabok folyamatos vezetékké történő összehegesztése. Ha e műveletet a helyhiány korlátozza, a behúzást- önmagában ismert módon - szakaszosan hajtjuk végre. A darabokból összehegesztett műanyagcső hosszát a statikai számítások, a javításra kijelölt csatornaszakasz hossza, valamint a vízszintes és magassági vonalvezetése határozza meg. A legjobb megoldás az, ha az adott felújítandó csatornaszakaszhoz szükséges műanyagcső a térszínen elkészül, behúzásra kész állapotban van, annál is inkább, mert így csak egyetlen (célszerűen 1 bar-os) nyomáspróbára van szükség. A behúzó erő csökkentése céljából a 4 műanyagcső alá az 1. ábrán látható 5 görgők helyezhetők, mégpedig mind a meglevő 2 csatorna kitorkollásánál, az utolsó 3 tisztítóakna előtt, mind a rézsűn, sőt, még a t terepszinten is. Helyenként görgőpárok közé is befogható a 4 műanyagcső a jobb megvezetésének, valamint a megengedett görbületi sugara túllépésének a meggátlása céljából. Az 5 görgők alatt - ha szükséges - 6 megtámasztó testek helyezkedhetnek el (1. ábra). Célszerű lehet a 4 műanyagcső külső felületének szappanos kenése is a 2 csatornában a csúszás elősegítése céljából. A behúzás előtt a behúzásra kerülő műanyagcsőnek megfelelő keresztmetszetű „próbafej” áthúzását kell a teljes felújításra kerülő csatornaszakaszon végrehajtani. Ezt követően kezdődhet meg egy, például a 3. ábrán látható 11 behúzófej segítségével a behúzás, amelynek az irányát az 1. és 2. ábrán b nyíllal jelöltük. A 11 behúzófej egy, a 2 cső végéhez hegesztett (lásd a 18 hegesztési varratot) 12 sapkával rendelkezik, amely a műanyagcső végét lezárja. A 12 sapka 12a homloklapja 13 acéltárcsák közé van a 14 csavarok segítségével befogva, miáltal a húzóerő közvetlenül a műanyagcső-falra, illetve a 18 hegesztési varratra adódik át. A 15 vonóhorog koncentrikusan van all behúzófejbe beépítve (a 4 műanyagcső hosszanti geometriai középtengelyét x hivatkozási betűvel jelöltük), és mellette egy kisebb, hosszirányban mozgatható 16 huzal is keresztül van a 11 behúzófejen vezetve, amely kívül 17 kampóval van ellátva. A 16 huzal szolgál a lineáris terhelőszerkezet, például lánc vagy kábelköteg, vagy pedig drótkötélre felfűzött ellensúlyfüzémek a 4 műanyagcsőbe történő behúzására. Miután a 4 műanyagcsövet - egyébként önmagában ismert módon - a meglevő 2 csatornába behúztuk, a műanyagcsőbe a 16 huzal segítségével a 2. ábrán látható 19 lineáris leterhelő szerkezetet húzzuk be, amely a 4 műanyagcső teljes hosszában végighúzódik, és a műanyagcsövet egyenletesen leterheli. Ezt a műveletet követi a 4 műanyagcső vízzel való feltöltése. ami ugyancsak a behúzás irányából történik, célszerűen oly módon, hogy - amint az 1. ábrán látható - a műanyagcsőnek az la rézsűn a t terepszintre kivezetett végén vezetjük be az a nyílnak megfelelően a vizet. (A vízbetöltést megelőzően a szivárgás meggátlása céljából a 3. ábrán feltüntetett, a 11 behúzófejen átmenő 20 nyílást, amely a 16 huzal kivezetésére szolgál, plasztikus tömítőanyaggal lezárjuk.) Az elmondottakból következik, hogy a ténylegesen szükségesnél néhány méterrel hosszabb 4 műanyagcsövet kell előzetesen összehegeszteni, mivel a felfelé hajló csővégnek (1. ábra) legalább a műanyagcső-átmérő két-háromszorosának megfelelő magasságban kell a javítandó csatornaszakasz felett elhelyezkednie. Széiső esetben az is előfordulhat, hogy a csővéget a t terepszint fölé kell emelni. A 4 műanyagcsőbe juttatott víz és 19 lineáris leterhelő szerkezet együttes tömegének nagyobbnak kell lennie, mint az utószilárduló kitöltőanyag felhajtóerejének, ezért a leterhelés mértékét minden esetben számítással kell meghatározni. A több 3 tisztítóaknán, illetve a csatornaszakaszon áthúzott és leterhelt 4 műanyagcsövet az egyes 3 tisztítóaknáknál, a műanyagcsőnek az aknába lépési és onnan kilépési helyein el kell tömíteni. A 2. ábrán ezeket a tömítéseket 8 hivatkozási számmal jelöltük. A 8 tömítéseken az egyik oldalon 9 betöltőcső, a másik oldalon 10 légtelenítő cső van beépítve; ezek a 2 csatorna belsejébe torkollnak. A 9 töltőcső az utószilárduló kitöltőanyagnak a csatornába vezetésére, a 10 légtelenítő cső pedig a kitöltőanyag által a csatornából kiszorított levegő kibocsátására szolgál. A kitöltőanyag bevezetése általában a csatorna mélyebben fekvő végén történik, ennek megfelelően a levegő-kibocsátó nyílás az ellenkező végén van kialakítva. A kitöltőanyagnak a levegőkieresztő nyílásban való megjelenése jelzi, hogy az adott csatornaszakasz teljes hosszában bekövetkezett a kitöltés. Az utószilárduló kitöltőanyag bevitele akár tölcséren keresztül. akár szivattyúzással (injektálással) történhet. A találmány értelmében az utószilárduló kitöltőanyag víz, bentonit és cement keveréke. A 3. ábrán az utószilárduló anyag betöltésének az irányát a c nyíllal, a távozó levegő irányát pedig a d nyíllal érzékeltettük. Ez az anyag tixotróp tulajdonságú, és - szemben a jelenleg alkalmazott tiszta cementhabarccsal - biz5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
