201372. lajstromszámú szabadalom • Eljárás térszín alatti csővezetékek, különösen meglevő csatornák kitakarítás nélküli felújítására

HU 201372 B tonságosan teszi lehetővé hosszú szakaszok egy ütem­ben történő injektálását is, hiszen a súrlódási tényezője sokkal kisebb, mint a tiszta (vagy műanyagos) cement­habarcsé. A megszilárdult tixotróp anyagkeverék ru­galmas, de ugyanakkor megfelelő szilárdságú. A megkötött kitöltőanyag szilárdságát a kompo­nensek arányának a változtatásával természetesen vál­toztatni lehet. Egy kb. 1,0 N/mm2 szilárdságú be­ágyazáshoz például az alábbi: víz 8901 cement 250 kg bentonit 50 kg Abban az esetben, ha nagyobb, például 2,0 N/mm2 szilárdságú beágyazásra vagy szükség, az alábbi összetételű utószilárduló anyagot injektáljuk a csator­nába: víz 8901 cement 450 kg bentonit 50 kg A keverék készítésének célszerű sorrendje minden esetben az, hogy első lépésben a vizet és bentonitot keverjük igen intenzíven össze, és a kapott víz-ben­­tonit habarcsot mintegy 24 órán keresztül pihentetjük. Ehhez az anyaghoz a cementet közvetlenül az injek­tálási művelet végrehajtása előtt keverjük hozzá. A 2 csatornába juttatott utószilárduló anyag szilár­­dulási ideje 4—5 nap. Ezen időtartam alatt a 4 mű­anyagcső leterhelését fenn kell tartani, vagyis a 4 műanyagcsőben a vizet és a 19 lineáris leterhelő szerkezetet benn kell tartani. Az 1. ábrán látható 1 indítóárkot általában a javítandó csatornaszakasz mélyebb pontján célszerű elkészíteni, főleg talajvizes területen, ahol magát a felújítandó csatornaszakaszt az infiltráció miatt víz­teleníteni kell. Az indítóárokban vízgyűjtő zsompot is célszerű kialakítani, amelynek a rendeltetése kettős: egyrészt az adott javítandó csatornaszakasz víztelení­tése, másrészt a behúzott műanyagcső víztelenítése. Ha a 4 műanyagcsövet több aknaközön húzzuk keresztül (2. ábra) az időnyerés miatt minden akna­közben párhuzamosan, egyidejűleg történhet az utó­szilárduló kitöltőanyag bevezetése, hiszen minden tisztítóaknánál végre kell hajtani a tömítést. A felújítás befejező fázisában a következő művele­tek hajtandók végre: a 4 műanyagcsőből le kell engedni a vizet a fent említett, az indítóárokban kialakított (nem ábrázolt) zsompba, ahonnan szivattyúzással távolítjuk el. Ezután kihúzzuk a 19 lineáris leterhelő szerkezetet, majd az egyes 3 tisztítóaknákban elvágjuk (kivágjuk) a mű­anyagcsövet. és kialakítjuk a csatlakozási helyeket. Az indítóárokban helyreállítjuk a megszakított csator­navezeték-kapcsolatot, és végrehajtjuk a befejező földmunkákat. A felújított csatornaszakaszt üzemel­tetésre átadjuk. A fent részletezett eljárás hajlékony polipropilén 4 műanyagcső alkalmazásával kerül foganatosításra, le­hetőség van azonban merevebb, kevésbé rugalmas csö­vekből, például PVC csövekből elkészíteni a felújítan­dó csatornában a béléscsövet. Ez a megoldás olcsóbb, viszont a tokos kapcsolatok miatt nagyobb a külső át­mérő. Gondot okozhat, hogy a csőkapcsolatokat húzás felvételére alkalmassá kell tenni, amire azonban több­féle megoldás is kínálkozik (ragasztószalag a tok külső felületén; ragasztás a tokban stb.). Ebben a esetben a nyomáspróbát csak a csatornába vezetett műanyagcső­ben lehet végrehajtani, hiszen az indítóárok hosszúsá­gának a gyakorlatban rendelkezésre álló hely határt szab, így az egyes (legfeljebb 5000 mm hosszú) PVC csőtagok tokos kapcsolatát az indítóárokban kell ki­­• alakítani, és a műanyagcsövet szakaszosan kell a csa­tornába betolni. A műanyagcső leterheléséhez a víz­­bevezetést csak az utolsó csodarab lezárásával, és egy függőleges töltőcső elhelyezésével lehet megoldani. Egyébként a technológiai műveletek azonosak az 1-3. ábrákkal kapcsolatban fent leírtakkal. A találmányhoz fűződő előnyös hatások a követ­kezők: a lineáris leterhelés eredményeként a csatornába behúzott műanyagcső teljes biztonsággal a meglevő csatorna folyásfenekéhez simulva fog elhelyezkedni, hiszen sem a csatornában levő talajvíz, sem a besajtolt utószilárduló kitöltőanyag nem tudja felúsztatni. A felújított csatorna folyásfeneke tehát lényegében az eredeti folyásfenékkel fog megegyezni, és a tisztító­­aknákban jelentősebb künet-átalákítási munkát nem kell végezni. A találmány további előnye, hogy az alkalmazott utószilárduló kitöltőanyag - tixotróp tulaj­donsága, kis súrlódási tényezője miatt - nagy távolság­ra juttatható a csatornába - mégpedig úgy, hogy közbenső üregek, kitöltetlen helyek jelentkezésével nem kell számolni; gyakorlatilag tökéletesen beágya­zódik a műanyagcső az utószilárduló anyagba. Ez a műanyagcső folytonos felfekvését eredményezi, ami­nek statikai-állékonysági szempontból van jelentősége. Az a tény pedig, hogy az utószilárduló anyag a teljes csatomaszelvényt kitölti, és homogén burkot hoz létre, tökéletes vízzárást biztosít. Az egy fogásban injektálható szakasz hosszúságának a jelentős meg­növekedése a munkavégzést gyorsabbá és gazdaságo­sabbá teszi. A találmány természetesen nem korlátozódik a fentiekben részletezett példakénti megoldásra, hanem az igénypontok által definiált oltalmi körön belül sokféle módon megvalósítható. A találmány szerinti eljárással például nyomóvezetékek is felújíthatok. Erre - többek között - a következő esetekben kerülhet sor: műtárgyakon (pl. alagút) történő vezeték-átveze­tés, vagy meglevő vezeték cseréje; az adott területen új főnyomóvezeték épült, így a meglevő nagyobb átmérőjű vezeték helyett kisebb is elégséges; ipari vízvezeték-rendszereknél víztakarékos technológiára való áttérés esetén kisebb keresztmetszetű vezeték is megfelelhet; rövid, nehezen feltárható szakaszokon korróziós vagy folytonossági hibák (pl. toktömítések) javítása válik szükségessé; vegyipari vezetékek fel­újítása, amennyiben a meglevő vezeték az új vegyi­anyag szállítására a saját anyaga vagy nyomásfokozata miatt nem alkalmas. SZABADALMI IGÉNYPONTOK 1. Eljárás térszint alatti csővezetékek, különösen csa­tornák kitakarás nélküli felújítására, amely eljárás során a meglevő csővezetékbe műanyagcsövet jutta­tunk, és a műanyagcső és meglevő csővezeték közötti teret utószilárduló anyaggal töltjük ki, azzal jelle-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4

Next

/
Thumbnails
Contents