201334. lajstromszámú szabadalom • Eljárás ösztron-acetálok előállítására

5 HU 201334 B hető el és pl. 110-115 °C hőmérsékleten az ősztron-kitermelés meredeken csökken 30% körüli értékre, amint azt a továbbiakban a 4. összehasonlitó példa fogja mutatni. A jelen találmány szerint alkalmazandó reakcióhömérsékletet a korábbi bejelenté­sünkben általánosként ajánlott hőmérsékleti tartományon belüli viszonylag nagyobb érté­keken választjuk annak érdekében, hogy a nátriumot ömlesztett állapotban tartsuk. Ha ilyen nagy hőmérsékleti értékeket választunk és a továbbiakban leirtak szerint választjuk meg a reakcióelegy összetételét, akkor lehe­tővé válik a találmány elé tűzött cél elérése. A jelen találmány egyik további jellem­zője tehát éppen az, hogy olyan reakcióel­­egyben dolgozunk, amelyben al/ a reakcióelegyhez adott teljes ADDK­­-mennyiség másfél-ötszörösét [vP/w = =1,5 - 5] kitevő mennyiségben van jelen a három vagy több éter kötést tartalmazó poliéter; a2/ e poliéter koncentrációja [vP/vt] leg­alább 35%-os; a3/ a poliéteren kívüli más oldószer-alko­tóik) mennyisége a reakcióelegyhez adott teljes ADDK-mennyiség legfeljebb ötszö­röse [vo/w á 5]; és a4/ az összoldószer végső mennyisége a re­akcióelegyhez adott teljes ADDK-mennyi­ség legalább háromszorosa [vt/w i3]; az ADDK oldószerét az előírt reakciórend­szerből kidesztilláljuk, így biztosítva, hogy mindvégig fenntartható a felsorolt a2/ - a4/ feltételek kielégítése. Általánosságban megállapítható, hogy a jelen találmány szerinti eljárásban alkalma­zandó nagy hőmérsékleten nehéz előidézni a gyökanionok nagy koncentrációban való kép­ződését és minthogy a gyökanionok képződé­sük után - az ADDK redukálását eredményező reakcióban - elhasználódnak, a gyökaniono­kat a reakciórendszeren belül nagy koncent­rációban regenerálni kell a redukáló reakció folyamatos fenntartása céljából. Nézzük most a poliéterek alkalmazandó meny­­nyiségét. Ha ezeket nagy mennyiségben al­kalmazzuk, viszonylag könnyen fenntarthat­juk a gyökanionok képződését és regenerálá­sát nagy koncentrációban viszonylag nagy hőmérsékleten is, de az eljárás ipari méretű alkalmazása esetén mégis korlátozni kell a poliéterek alkalmazásának mennyiségi tarto­mányát az ADDK mennyiség másfél-ötszörösé­re [vP/w = 1,5-5] az alábbi okokból: Míg általában az ösztron kinyerésére (elkülönítésére) irányuló műveletek megukban foglalnak egy extrakciós műveletet, amelynek során sem a reakcióelegyben, sem vízben nem oldódó szerves oldószert, alkalmaznak a korábbi bejelentésünkben is leirt módon, ad­dig a három vagy több éter kötést tartalmazó poliéterek feloldják az ösztront és ugyanak­kor víz-kompatibilisek. Ha tehát a fent közölt aránynál nagyobb mértékben alkalmazzuk a poliétereket, kinyerési veszteség fog fellépni, mert ösztron megy át a vizes fázisba és igy a végtermék ösztronkitermelése csökken az egyébként gazdaságosság szempontjából elő- 5 nyös kinyerési folyamatban. A poliéterek emellett általában drágák és visszanyerésük is nehéz, mert nagy a forráspontjuk. Ezért gazdasági megfontolásból is a fent leírt tar­tományon belül kell megválasztani a poliéte- 10 rek alkalmazásának mennyiségi arányát. Azért is szükséges a reakcióban alkal­mazandó oldószert úgy megválasztani, hogy az megfeleljen az a2/ és a3/ követelmények­nek, mert a gyökanionok képződése és rege- 15 nerálása nagy koncentrációban a jelen talál­mány szerint alkalmazott nagy hőmérsékleten csak úgy biztosítható, ha a poliéterek meny­­nyiségi arányát erre a tartományra korlátoz­zuk. Különös jelentősége van az a3/ feltétel- 20 nek az ADDK redukcióját szolgáló lépésben, amelyben a poliéter koncentrációja a reakció­elegyben fokozatosan csökken az ADDK oldó­szerének bevitele folytén és ebből adódik a megengedhető mennyiségi arány tartománya 25 azon oldószerre nézve, amely szükséges, hogy a gyökanionok nagy koncentrációban képződjenek az ezek képződésére szolgáló lépésben. Végül az a4/ feltétel az iszap kon­centrációjára nézve olyan határértéket ír elő, 30 amely mellett még fennáll a kielégítő keverés lehetősége. Az említett korábbi bejelentésünkben ál­talánosságban megadjuk, hogy az alkalmazan­dó poliéter mennyisége legyen 5-50% a THF- 35 -hez viszonyítva, amely az ADDK-mennyiségé­­nek öt-hússzorosa [vo/w = 5-20] és a polié­terek mennyiségi arányát az ADDK-mennyisé­­géhez képest ott hasonlóan adjuk meg, mint a jelen találmány ismertetésénél. De a jelen 40 találmány szerinti oldatra előírt feltételek közül a korábbi bejelentésünkben ismertetett reakcióelegy nem elégíti ki egyidejűleg mind az al/ feltételt (miszerint a poliéterek meny­­nyisége legyen az ADDK-mennyiségének más- 45 fél-ötszöröse [vP/w = 1,5 - 5]), mind az a2/ feltételt (miszerint a poliéterek koncentráció­ja [vP/vt] nem lehet kisebb, mint 35%-os). Arról pedig semmit sem irtunk a korábbi be­jelentésben, hogy az ADDK-t redukáló reak- 50 cíót úgy foganatosítjuk, hogy eközben ki­desztilláljuk az ADDK oldószerét a reakció­­rendszerből, enélkül pedig a jelen találmány szerinti oldószerre előirt a3/ feltétel kielégí­tése sem volt biztosítva. 55 így pl. a korábbi bejelentésünkben megadott valamennyi példa szerint a reakció a már említett módon, THF visszafolyató hűtő alatti forralása közben megy végbe, ponto­sabban: a reakció úgy megy végbe, hogy 60 THF-t forralunk visszafolyató hűtő alatt, az ADDK-mennyiség tízszeresét [vu/w = 10J ki­tevő THF-t és az ADDK-mennyiség két és fél­szeresét [vp/w = 2,5] kitevő poliétert tartal­mazó reakcióelegyhez adjuk hozzá az ADDK-t 65 - az ADDK-mennyiség ötszörösét kitevő 6 o

Next

/
Thumbnails
Contents