201334. lajstromszámú szabadalom • Eljárás ösztron-acetálok előállítására

3 HU 201334 B 4 Leginkább előnyős a bifenil, naftalin, etil-bifenil, fenantrén vagy a terfenil alkal­mazása. A három vagy több éterkótést tartalmazó po­­liéterek pl. a következők lehetnek: a/ (III) általános képletű polietilén-glikol­­-dialkiléterek, RZO/CHzCHzO/nR3 (III) amely képletben R2 és R3 jelentése rö­­vidszénláncú alkilcsoport és n jelentése 2 vagy ennél nagyobb egész szám. R2 és R3 lehet azonos vagy különböző. A poli­­etilén-glikol-dialkiléter lehet egyebek kö­zött diglim, triglim, tetraglim vagy pen­­taglim. b/ (IV) általános képletű polietilén-glikol­­-monoalkiléterek, HO —(— CH2CH2O—J-pj- R4 (IV) amely képletben R4 jelentése kisszénlán­­cú alkilcsoport és n jelentése 3 vagy en­nél nagyobb egész szám. c/ (V) általános képletű ciklusos poliéterek (más néven: koronaéterek) (CH2CH2O). (V) a képletben m jelentése 4 és 6 közötti egész szám. Ilyen ciklusos poliéter lehet pl. a 15-korona-5-éter (m=5) vagy a 18- -korona-6-éter (m=6). Az ADDK-t oldatként vagy iszapként tartalmazó oldószer kisforráspontú oldószer, forráspontja ne haladja meg a 110 °C, elő­nyösen a 105 °C értéket. Előnyösként említ­hetők az olyan kisforráspontú éteres oldó­szerek, mint a THF, dioxán, illetve, az 1,2—di— metoxi-etán (etilén-glikol-dimetiléter) vagy a kisforráspontú szénhidrogén oldószerek, pl. a benzol vagy hexán; különösen előnyös a kisforráspontú éteres oldószerek alkalmazása, leginkább az 1,2-dimetoxi-etáné. A találmány szerinti eljárás egyik jel­lemzője, hogy mind a gyökanion előállítására irányuló, mind az ADDK-t redukáló reakció hőmérséklete a nátrium olvadáspontja és 105 °C közötti. Ha ezt a hőmérséklettarto­mányt fogadjuk el, a nátriumrészecskék blokká tömörödése megelőzhető és ipari mé­retekben is nagy kitermeléssel állítható elő az ösztron-acetál. A feltalálók megfigyelései feltárták azt a sajátosságot, hogy a gyökanionok képződésé­nek üteme arányos a .nátrium teljes felüle­tének területe: a reakciórendszer térfogat­­egysége" hányadossal. Nem várt hatásként tapasztaltuk, hogy nátrium-részecskék, ame­lyek elózóen diszpergálva voltak, végül blok­ké koagulálódtak olyankor, amikor a gyök­­anion-képző reakció hőmérséklete a nátrium olvadáspontjánál alacsonyabb. A .nátrium teljes felületének területe: a reakciórendszer térfogategysége" hányados értéke határozot­tan csökken, amikor a diszpergált állapotból a blokkállapotba vált a rendszer, de míg en­nek a csökkenésnek a mértéke nem okozott 5 számottevő problémát a gramm-nagyságrendű reakcióban, addig a reakciórendszer nagy­ságrendjének növelésekor a csökkenés mér­tékének a jelentősége megnő. A nátriumré­szecskék blokká tömörülése ilyenformán 10 csökkenti a gyökanionok képződésének üte­mét és megnehezíti a gyökanion nagy kon­centrációban való képződését, így csökkentve az ösztron-acetál kitermelését ipari méretű reakciók esetén. 15 A korábbi bejelentésünkben az általános leíró rész az ADDK-t redukáló lépés reakció­­hőmérsékletére 30-150 °C, előnyösen 60- -120 °C tartományt ad meg. Ennek a hőmér­séklettartománynak a megadása annak idején 20 úgy történt, hogy nem végeztek erre vonat­kozó kiterjedt és gondos vizsgálatokat, s ez a tartomány-ajánlás nem bizonyult hasznos útmutatásnak a találmány szempontjából. A korábbi bejelentésünkben ismertetett 25 valamennyi példánál a reakcióhőmérséklet a THF refluxfeltételének megfelelő (66 °C) és a leírásban semmiféle utalás nincs arra, hogy a nátrium blokká tömörül. A technika állását ismertető egyéb források sem adnak ebben a 30 vonatkozásban útmutatást. A közzétett 10226/1967 Isz. japán szabadalmi bejelentés­ben pl. (konform USA szabadalom lajstrom­száma: 3,274,182), a 2. hasáb 36-42 soraiban olvasható, hogy a .a lítium és a nátrium ma- 35 gas olvadáspontja meggátolja ezeknek a fé­meknek a megolvadását különböző szerves oldószerekben, amikor a konvertálandó szte­­roidvegyület kontaktálásának vezérlésére a hőmérsékletet a refluxfeltétel tartományában 40 tartjuk" és általánosan elfogadottnak tekin­tették, hogy az ilyen típusú eljárásban vala­mely alkálifémet olyan hőmérsékleten alkal­maznak, amelyen az nem olvad, annak érde­kében, hogy az alkálifémet a kiindulási disz- 45 pergált (részecskeméretű) állapotban tartsák és az előírt reakció foganatosítását azon a műszaki szinten vezéreljék, amely a jelen bejelentés benyújtásának napján fennállt. Ebben a vonatkozásban utalunk arra is, 50 hogy pl. lítium esetében nem merül fel ez a blokk-képződési probléma és az előírt disz­­pergált állapotban akkor sem következik be számottevő változás, ha a lítiumot annak ol­vadáspontját meg nem haladó hőmérsékleten 55 tartjuk; a nátriumra sajátos az a jelenség, hogy az olvadáspontjánál nem nagyobb hő­mérsékleten alkalmazva, annak részecskéi blokká tömörülnek. Ezen túlmenően a korábbi bejelente- 60 sünkben a reakcióhőmérséklet tartományára adott általános ajánlás a tartomány felső sza­kaszában is kiterjed ebből a szempontból ér­telmetlennek tekinthető hőfokértékekre: ani­ongyökök képződésé nagy koncentrációban 65 nagyobb hőmérsékleten általában nehezen ér -4

Next

/
Thumbnails
Contents