201334. lajstromszámú szabadalom • Eljárás ösztron-acetálok előállítására
3 HU 201334 B 4 Leginkább előnyős a bifenil, naftalin, etil-bifenil, fenantrén vagy a terfenil alkalmazása. A három vagy több éterkótést tartalmazó poliéterek pl. a következők lehetnek: a/ (III) általános képletű polietilén-glikol-dialkiléterek, RZO/CHzCHzO/nR3 (III) amely képletben R2 és R3 jelentése rövidszénláncú alkilcsoport és n jelentése 2 vagy ennél nagyobb egész szám. R2 és R3 lehet azonos vagy különböző. A polietilén-glikol-dialkiléter lehet egyebek között diglim, triglim, tetraglim vagy pentaglim. b/ (IV) általános képletű polietilén-glikol-monoalkiléterek, HO —(— CH2CH2O—J-pj- R4 (IV) amely képletben R4 jelentése kisszénláncú alkilcsoport és n jelentése 3 vagy ennél nagyobb egész szám. c/ (V) általános képletű ciklusos poliéterek (más néven: koronaéterek) (CH2CH2O). (V) a képletben m jelentése 4 és 6 közötti egész szám. Ilyen ciklusos poliéter lehet pl. a 15-korona-5-éter (m=5) vagy a 18- -korona-6-éter (m=6). Az ADDK-t oldatként vagy iszapként tartalmazó oldószer kisforráspontú oldószer, forráspontja ne haladja meg a 110 °C, előnyösen a 105 °C értéket. Előnyösként említhetők az olyan kisforráspontú éteres oldószerek, mint a THF, dioxán, illetve, az 1,2—di— metoxi-etán (etilén-glikol-dimetiléter) vagy a kisforráspontú szénhidrogén oldószerek, pl. a benzol vagy hexán; különösen előnyös a kisforráspontú éteres oldószerek alkalmazása, leginkább az 1,2-dimetoxi-etáné. A találmány szerinti eljárás egyik jellemzője, hogy mind a gyökanion előállítására irányuló, mind az ADDK-t redukáló reakció hőmérséklete a nátrium olvadáspontja és 105 °C közötti. Ha ezt a hőmérséklettartományt fogadjuk el, a nátriumrészecskék blokká tömörödése megelőzhető és ipari méretekben is nagy kitermeléssel állítható elő az ösztron-acetál. A feltalálók megfigyelései feltárták azt a sajátosságot, hogy a gyökanionok képződésének üteme arányos a .nátrium teljes felületének területe: a reakciórendszer térfogategysége" hányadossal. Nem várt hatásként tapasztaltuk, hogy nátrium-részecskék, amelyek elózóen diszpergálva voltak, végül blokké koagulálódtak olyankor, amikor a gyökanion-képző reakció hőmérséklete a nátrium olvadáspontjánál alacsonyabb. A .nátrium teljes felületének területe: a reakciórendszer térfogategysége" hányados értéke határozottan csökken, amikor a diszpergált állapotból a blokkállapotba vált a rendszer, de míg ennek a csökkenésnek a mértéke nem okozott 5 számottevő problémát a gramm-nagyságrendű reakcióban, addig a reakciórendszer nagyságrendjének növelésekor a csökkenés mértékének a jelentősége megnő. A nátriumrészecskék blokká tömörülése ilyenformán 10 csökkenti a gyökanionok képződésének ütemét és megnehezíti a gyökanion nagy koncentrációban való képződését, így csökkentve az ösztron-acetál kitermelését ipari méretű reakciók esetén. 15 A korábbi bejelentésünkben az általános leíró rész az ADDK-t redukáló lépés reakcióhőmérsékletére 30-150 °C, előnyösen 60- -120 °C tartományt ad meg. Ennek a hőmérséklettartománynak a megadása annak idején 20 úgy történt, hogy nem végeztek erre vonatkozó kiterjedt és gondos vizsgálatokat, s ez a tartomány-ajánlás nem bizonyult hasznos útmutatásnak a találmány szempontjából. A korábbi bejelentésünkben ismertetett 25 valamennyi példánál a reakcióhőmérséklet a THF refluxfeltételének megfelelő (66 °C) és a leírásban semmiféle utalás nincs arra, hogy a nátrium blokká tömörül. A technika állását ismertető egyéb források sem adnak ebben a 30 vonatkozásban útmutatást. A közzétett 10226/1967 Isz. japán szabadalmi bejelentésben pl. (konform USA szabadalom lajstromszáma: 3,274,182), a 2. hasáb 36-42 soraiban olvasható, hogy a .a lítium és a nátrium ma- 35 gas olvadáspontja meggátolja ezeknek a fémeknek a megolvadását különböző szerves oldószerekben, amikor a konvertálandó szteroidvegyület kontaktálásának vezérlésére a hőmérsékletet a refluxfeltétel tartományában 40 tartjuk" és általánosan elfogadottnak tekintették, hogy az ilyen típusú eljárásban valamely alkálifémet olyan hőmérsékleten alkalmaznak, amelyen az nem olvad, annak érdekében, hogy az alkálifémet a kiindulási disz- 45 pergált (részecskeméretű) állapotban tartsák és az előírt reakció foganatosítását azon a műszaki szinten vezéreljék, amely a jelen bejelentés benyújtásának napján fennállt. Ebben a vonatkozásban utalunk arra is, 50 hogy pl. lítium esetében nem merül fel ez a blokk-képződési probléma és az előírt diszpergált állapotban akkor sem következik be számottevő változás, ha a lítiumot annak olvadáspontját meg nem haladó hőmérsékleten 55 tartjuk; a nátriumra sajátos az a jelenség, hogy az olvadáspontjánál nem nagyobb hőmérsékleten alkalmazva, annak részecskéi blokká tömörülnek. Ezen túlmenően a korábbi bejelente- 60 sünkben a reakcióhőmérséklet tartományára adott általános ajánlás a tartomány felső szakaszában is kiterjed ebből a szempontból értelmetlennek tekinthető hőfokértékekre: aniongyökök képződésé nagy koncentrációban 65 nagyobb hőmérsékleten általában nehezen ér -4
