201332. lajstromszámú szabadalom • Eljárás foszfortartalmú 2-izoxazolinok és -izoxazolok, valamint ilyen vegyületeket hatóanyagként tartalmazó gyógyászati készítmények előállítására

9 HU 201332 B 10 sen vízmentes közegben halogénezett szén­­hidrogéneket, így klór-, bróm- vagy jód­­hidrogént alkalmazunk szerves karbonsavak­ban, például hangyasavban vagy ecetsavban, ezek közül is előnyösen a bróm-hidrogén és jégecet alkalmazása. A reakciót bróm-hidro­gén és jégecet 0,5-4 N, előnyösen 2-4 N ol­datával 0-100 °C-on, előnyösen 20-50 °C-on hajtjuk végre. A foszfonsav-félészterek foszfonsav-di­­észterekből történő előállítását általában al­­kalikus hidrolízis útján, előnyösen vizes kö­zegben végezzük. A diészter oldásához elő­nyösen egy vízzel elegyedő, szerves oldó­szert, például valamilyen rövidszénláncú al­koholt, például metanolt vagy etanolt alkal­mazunk, majd utána 0,1-5 n, előnyösen 0,5- -2 n vizes bázikus oldatot, például nátrium­­-hidroxid- vagy kálium-hidroxid-oldatot adunk hozzá. A bázist sztöchiometrikus arányban vagy akár 10-szeres feleslegben, előnyösen 2-4-szeres feleslegben alkalmaz­zuk. A reakciót 0 °C és az alkalmazott reak­cióközeg forráspontja közötti hőmérsékleten, előnyösen 0-50 °C-on, még előnyösebben 20- -40 °C-on folytatjuk le. A fentiekben ismertetett mindkét észter­­hasitási eljárás egyaránt alkalmas a foszfin­­savaknak foszfinsav-észterekből történő elő­állítására. A foszfonsavak, foszfonsav-félészterek és foszfinsavak általában kristályos termék­ként izolálhatok és részben vízből vagy vi­zes oldószer-elegyekból történő átkristályosi­­tás útján stabil hidrátokat képezhetnek. Az (I) általános képletű foszfonsav-di­­észtereknek valamely (VI) általános képletű primer vagy szekunder aminnal az ii) eljá­­rásváltozat szerinti aminolízis útján (I) álta­lános képletű megfelelő foszfonsav-félészter­­ré történő átalakítását oldószer alkalmazása nélkül vagy protikus vagy aprotikus oldó­szer alkalmazásával, általában emelt hőmér­sékleten hajthatjuk végre. (VI) általános képletű aminként előnyösen rövidszénláncú mono- vagy különösen dialkil-aminokat, pél­dául metil- vagy etil-amint illetőleg dimetil­­vagy dietil-amint, továbbá ciklikus aminokat, például pirrolidint, piperidint és morfolint alkalmazunk. Oldószerként például halogéne­zett szénhidrogének, éter, aromás szénhidro­gének és alkoholok, előnyösen rövidszénláncú alkoholok, például metanol és etanol, továbbá ciklikus éterek, például dioxán alkalmazhatók. A reakcióhoz alkalmazott (VI) általános képle­tű amint 2-100-szoros, előnyösen 5-10-sze­­res feleslegben alkalmazzuk. A reakció hő­mérsékletét általában 40-100 °C-on, előnyösen 60-80 °C-on tartjuk. Az (I) általános képletű foszfonsavak, foszfonsav-félészterek és foszfinsavak iii) el­­jórásváltozat szerinti észterré és/vagy amid­dé történő átalakítását előnyösen az aktivált foszforatomot tartalmazó savszármazékból vé­gezzük. A (P-OH)-csoport aktiválását a nuk­leotid-kémiából ismert reagensekkel, például l-metil-szulfonil-3-nitro-lH-l,2,4-triazollal il­letve metil-szulfonil-kloriddal és tetrazollal vagy egyszerűbb változat szerint foszfor-ha­­logeniddel, például foszfor-trihalogeniddel, előnyösen foszfor-trikloriddal, továbbá fosz­­for-oxi-kloriddal és foszfor-pentahalogenid­­del, előnyösen foszfor-pentakloriddal végez­hetjük. Az (I) általános képletű foszfonsavakból a fentiekben ismertetett módon előállított, két reaktív csoportot tartalmazó savszármazékok a szakember számára ismert standard mód­szerekkel az alábbiak szerint alakíthatók át: ekvivalens mennyiségű (VII) általános képletű alkohollal, előnyösen valamilyen alká­li- vagy földalkáli-alkoholát alakjával történő reakció útján (I) általános képletű monoész­terré alakítjuk át; valamely legalább két ekvivalens meny­­nyiségű (VII) általános képletű alkohollal a megfelelő (I) általános képletű diészterré ala­kítjuk át; egymást követően egy-egy ekvivalens mennyiségű (VII) általános képletű két kü­lönböző alkohollal (I) általános képletű ve­gyes diészterré alakítjuk át; ekvivalens mennyiségű (VIII) általános képletű diollal (I) általános képletű ciklusos észterré alakítjuk át; egymást követően egy-egy ekvivalens mennyiségű (VII) általános képletű alkohollal és (VI) általános képletű aminnal (I) általános képletű félészter-félamiddá alakítjuk ót; ekvivalens mennyiségű (VI) általános képletű aminnal (I) általános képletű mono­amiddé alakítjuk ót; legalább két ekvivalens mennyiségű (VI) általános képletű aminnal (I) általános képle­tű diamiddá alakítjuk át; vagy egymást követően egy-egy ekvivalens mennyiségű (VI) általános képletű két külön­böző aminnal (I) általános képletű vegyes di­amiddá alakítjuk át. Hasonló módon állítjuk elő az (I) általá­nos képletű foszfonsav-félészterekból a sza­bad (P-OH)-csoport aktiválása után ekviva­lens mennyiségű (VII) általános képletű alko­hollal történő reagáltatás útján megfelelő (I) általános képletű, adott esetben vegyes di­­észtereket vagy pedig ekvivalens mennyisé­gű (VI) általános képletű aminnal az (I) álta­lános képletű félészter-félamidokat. Ugyanígy reagálnak a (P-OH)-csopoit aktiválása után a foszfinsavak is ekvivalens mennyiségű (VII) általános képletű alkoholok­kal vagy (VI) általános képletű aminokkal, miközben a megfelelő (I) általános képletű foszfinsav-észterek illetőleg -amidok kelet­keznek. Ugyanilyen módon lehet különösen elő­nyösen az egyébként labilis vegyietekként ismert P-alkoxi- és P-alkil-foszfapeptideket is előállítani, amikor is (VI) általános képletű amin-komponensként aminosavakat, előnyösen 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 7

Next

/
Thumbnails
Contents