201243. lajstromszámú szabadalom • Eljárás piperidin-karboxamid-származékot tartalmazó, bradikardia és bradiaritmia kezelésére alkalmas gyógyszerkészítmények előállítására

1 HU 201 243 B A találmány tárgya eljárás bradikardia ós bradiaritmia kezelésére alkalmas gyógyszer­­készítmények előállítására, amelyek ható­anyagként (±)-l —[4—{etil—[1 -metil-2-(4-met­­oxi-fenil)-etil]-amino}-1-oxo-butil]-N,N-dime­­til-4-piperidin-karboxamidot (I) és (+) - 1 —[4—{etil—f 1 —metil—2—(4—metoxi—fenil)— -etil]-amino}-1-oxo-butil]-N,N-dimetil-4-pi­­peridin-karboxamidot (II), valamint ezek szer­vetlen vagy szerves savakkal képzett, fizioló­giásán elviselhető sóit tartalmazzák. A 85 201 394.5 számú európai szabadalmi bejelentésben (nyilvánosságra hozatali száma: 0 177 178) leírnak olyan vegyületeket, amelyek mint muszkarin-receptor antagonisták specifi­kus görcsoldó tulajdonságokkal rendelkeznek, és ezzel előnyösen alkalmazhatók a gyomor­­béltraktusban előforduló görcsök kezelésére. Meglepő módon azt találtuk, hogy az előbb említett szabadalmi leírásban szereplő vegyi)­­letek, -a (± )—1 —[4—(etil—[1—metil—2—(4—metoxi—fe­nil)—etil}—amino) -1 -oxo-butilJ-N,N-dlmetil-4- -piperidin-karboxamid (I) ós a (+)-1 —[4—{etil—[1 -metil-2-(4-metoxi-fe­­nil)—etil]—amino) -1-oxo-butil] -N,N-dimetil-4- -piperidln-karboxamid (II) és ezek szervetlen vagy szerves savakkal képzett, fiziológiásán elviselhető sói még olyan teljesen másféle farmakológiai tulajdonságok­kal is rendelkeznek, amelyek lehetővé teszik vagalis ritmusszabályzóként (vagale Schrittma­cher) való alkalmazásukat bradikardia és bra­diaritmia kezelésére. A fent említett (I) és (II) vegyületek esetében meglepő módon kifejezett szelektivitást talál­tunk a szíven lévő muszkarinreceptorokra. A szívritmusra gyakorolt kívánt hatás és a nem­kívánt antikolinerg hatások közötti nagy kü­lönbség lehetővé teszi az (I) és (II) vegyületek vagalis ritmusszabáiyzóként való alkalmazását bradikardia és bradiaritmia különböző formái­nak kezelésére anélkül, hogy elviselhetetlen mellékhatásokkal kellene számolni. Az anyagok gyógyászati alkalmazása szem­pontjából különös fontosságú egyrészt a tachi­­kard hatások ós másrészt az antikolinerg hatá­sú komponenseket tartalmazó gyógyszereknél fellépő, a pupillatágulásra és könny-, nyál- és gyomorsavelválasztásra gyakorolt nemkívánt hatások közötti kedvező arány. A következő kísérletek bemutatják, hogy a találmány szerinti vegyületek esetében ilyen vonatkozásban meglepően kedvezőek az ará­nyok. A. Kötési vizsgálatok muszkarinreceptoro­­kon Az IC50 érték in vitro meghatározása Szervdonorként 180—220 g testtömegű hím Sprague-Dawley patkányokat használunk. A szív, állkapocs alatti mirigy (submandibularis) és az agykéreg eltávolítása után az összes többi műveletet jéghideg Hepes.HCI pufferban (pH=7,4; 100 mmólos NaCI, 10 mmólos MgCte) hajtjuk végre. A teljes szívet ollóval felaprítjuk. 2 Utána az összes szervet Potter homogenizátor­­ban homogenizáljuk. A kötési vizsgálathoz a szervhomogenizátu­­mokat a következő módon hígítjuk: teljes szív 1:400 agykéreg 1:3000 állkapocs alatti mirigy 1:400 A szervhomogeniztumok inkubálása a radio­ligand meghatározott koncentrációjánál és a nem radioaktív vizsgálati anyagok egy kon­centrációsorozatánál 30°C-on Eppendorf­­centrifugacsőben történik. Az inkubáció Időtar­tama 45 perc. Radíoligandként 0,3 n mólos 3H-N-metil-szkopolamint (3H-NMS) haszná­lunk. Az Inkubálást jéghideg puffer hozzáadá­sával, majd ezt követő vákuumszűréssel fejez­zük be. A szűrőket hideg pufferral leöblítjük, és meghatározzuk radioaktivitásukat. Ez a 3H­­NMS specifikus ós nem specifikus kötődésé­nek összegét reprezentálja. A nem specifikus kötés részarányát olyan radioaktivitásként de­finiáljuk, ami 1 mmólos kinuklidinil—benzilát je­lenlétében kötődik meg. Mindig négy párhuza­mos meghatározást végzünk. A jelzetten vizs­gálati anyagok ICso-órtékeit grafikusan ha­tározzuk meg. Ezek a vizsgálati anyag azon koncentrációit jelentik, amelyeknél a ^H-NMS- nek a különböző szervekben lévő muszkarin­­receptorokhoz való specifikus kötődése 50%­­kal gátlódik. Az eredmények az I. táblázatból láthatók. B. Az antimuszkarinszerű hatás funkcionális szelektivitására való vizsgálat Antimuszkarinszerű tulajdonságokkal ren­delkező anyagok gátolják kívülről hozzáadott agonisták vagy az acetil-kolin hatását, amely kolinerg idegvégződésekből válik szabaddá. A következőkben egy olyan ”in vivo” módszer leírását közöljük, amely kardioszelektív anti­muszkarinszerű hatással rendelkező anyagok kimutatására alkalmas. Az alkalmazott módszer célkitűzése az, hogy az antimuszkarinszerű ha­tás szelektivitását igazolja. A tengerimalac hólyagjára, hörgőire és szív­frekvenciájára irányuló acetil-kolin hatás gát­lása. Narkotizált tengerimalacokba 5 perccel a vizsgálati anyag beadása után 10 jxg/kg ace­­til-kolint injektálunk intravénásán és egyide­jűleg intraarteriásan. Közben mérjük a szívfrek­venciát az EKG testenkívüli kivezetése útján, a kilégzési ellenállást Konzett-Rössler szerint és a feltárt húgyhólyag összehúzódását közvetle­nül. A vizsgált szervekre kifejtett acetil-kolin hatás gátlására dózis-hatóanyag görbéket ve­szünk fel, és ebből — 10 g ED50 értéket hatá­rozunk meg. Az eredmények a II. táblázatban láthatók. Az előbbi adatok szerint példaként a követ­kező vegyületeket vizsgáljuk: A = (±) - 1 - [4-{etil-[1-metil-2-(4-met­­oxi-fenil)-etil]-amino}-1-oxo-butíl]-N,N-di­­metil-4-piperldln-karboxamid és B = atropin. 2 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Thumbnails
Contents