201215. lajstromszámú szabadalom • Vadriasztó eljárás
1 HU 201 215 A 2 A találmány tárgya vadriasztó eljárás, különösen vaddisznók, őzek, szarvasok, nyulak elleni védelemre. A gyakorlatban vadriasztásra, a vadkárok megelőzésére, számos módszer ismert. Igen elterjedtek a vegyi védekezési eljárások. A 74100 222 számú JP nem vizsgált közrebocsátási irat szerint a növényzetre fermentációs úton degradált tojás sárgáját tartalmazó kompozíciót permeteznek vadak, pl. szarvasok elriasztására. A 79026 332 számú JP nem vizsgált közrebocsátás! irat etíl-tiometont vagy izotioátot tartalmazó granulátum kiszórását javasolja vaddisznók elleni védekezésnél. A 148 973 számú HU szabadalmi leírás szerint fák törzsére vagy az egyéb növényzetre egy olyan kompozíciót szórnak, amely kocsonyaenyv hidrolizátumot és benzil-tlokarbamidot tartalmaz. így nyúl, őz, szarvas károkozása ellen tudnak védekezni. Igen elterjedt módszer még az elektromos áram alatti kerítésekkel, huzalokkal való védekezés is. A 3747 897 számú US szabadalmi leírás ilyen megoldást ismertet. A 4111 400 számú US szabadalmi leírás állatok haladásának megakadályozására olyan elektromos kerítést javasol, amelynek anyaga két fémszalag között egy műanyag szalagot tartalmaz. A vezető szalagok feszültségforrással vannak összekapcsolva. A fenti módszerek hátránya, hogy bár akadályozzák a vadak mozgását, az erdők közelében vagy erdőkben termesztett kultúrnövények számára nem jelentenek teljes biztonságot. A modern vadgazdálkodásban elterjedt módszert ugyanis, hogy az úgynevezett vadföldön termelik meg a nagyvadak számára a takarmányt. Ezeken a földeken legnagyobb mennyiségben kukoricát termelnek, amelyet az ismertetett módszerek egyikével sem lehet száz százalékos biztonsággal megvédeni a nagyvadak, főleg a szarvas, őz, dám, muflon, vaddisznó okozta kártól. Leginkább nyitható palánk elemekkel rendelkező kerítéssel szokták a termőföldet megvédeni a vadkár ellen. A vadak azonban a kerítést gyakran tönkreteszik és ennek állandó javításával sem lehet az ismétlődő károsodást elhárítani. Próbálkozások történtek, hogy a hagyományos kerítést villanykarámmal helyettesítsék. Ez általában 30—200 mA áramerősséggel, 7 000 V feszültség alatt működik, 220 V-os hálózatra vagy akkumulátorra kapcsolva. A villanykarám használata sem hozta meg azonban a várt eredményt, ugyanis kísérleteink során azt tapasztaltuk, hogy az áramütés pillanatában a vad rémületében a védendő terület irányába ugrik meg és így a karámvezetéket elszakítja. 2 A 3747 897 számú US szabadalmi leírás olyan vadriasztó módszert Ismertet, amelynél ugyanazon tartóoszlopra elektromos vezetéket és taszító illatanyagot hordozó műanyag szalagot helyezünk el. így az állatot időben egyszerre éri a szaghatás és az elektromos sokk hatása. A 4755 633 számú US szabadalmi leírás szerint jól látható színű elektromosan vezető műanyag szalaggal riasztják el az állatokat. A 2308 130 számú DE közrebocsátásl Irat pedig állatok elriasztására színes műanyag szalag kerítést ajánl. A szakirodalomban felhozott módszerek hátránya, hogy csupán egy vagy két gátló hatás együttes alkalmazásával kívánja az állatban a gátlás feltételes reflexét kialakítani, ezért hatékonysága, hatásfoka nem megfelelő. Célul tűztük ki olyan kombinált módszer kidolgozását, amelynek révén százszázaiékos biztonsággal meg lehet védeni a kultúrnövényeket a vadaskertek területén, illetve ennek szomszédságában. Találmányunk lényege az, hogy három gátlóhatás (optikai, elektromos sokk és szaghatás) együttes alkalmazásával alakítunk ki az állatokban egy tartós gátlóreakciót. Találmányunkban a felismerés az, hogy az optikai, az elektromos sokk és szaghatást az állattal szemben nem egyszerre azonos időben — hanem egymástól térben és időben elkülönítve, szigorúan meghatározott egymásutáni sorrendben alkalmazzuk. Az állatok viselkedésének tanulmányozása kapcsán ugyanis kitűnt, hogy több inger egymást követő jelentkezése esetén az egyes ingerek relatív viszonya a döntő az állatok válaszreakciója szempontjából. Éppen ezért a találmány szerint először egy szaghatással szembesítjük az állatot, ezután egy bizonyos idő elteltével elektromos sokkhatást biztosítunk és csak ezt követően szembesül az állat egy optikai és területi gátlással. Az optikai és területi gátló színes hálókerítést közvetlenül a termőföld körül helyezzük el és a kerítéstől számítva megszabott 0,5—2 m, távolságban helyezzük el az elektromosan gátló riasztót. Azt tapasztaltuk ugyanis, hogy ha ezt a távolságot 0,5 m-en belül választjuk meg, a riasztás hatásossága lényegesen csökken. Észleltük továbbá, hogy állatfajonként a fenti megadott értékhatáron belül más-más távolságot kell választani. Vaddisznó elleni védelem esetén elegendő az optikai, területi védőhálót és az elektromos kerítést egymástól 0,5—0,6 m-re elhelyezni, míg szarvas és őz esetében ez a távolság csak kis hatékonyságú gátlást eredményez. Jó gátlóhatást ez esetben úgy értünk el, ha a két gát egymástól 1,5—2 m távolságban van. Módszerünk lényege az, hogy a gátlóhatás csak akkor eredményes 90%-nál nagyobb mértékben, ha az elektromos és optikai gátlóhatást egymástól térben elválasztjuk és egymáshoz képest egy bizonyos kritikus távolság határt betartunk. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
