201094. lajstromszámú szabadalom • Eljárás immunstimuláns acil-tripeptidek és az azokat hatóanyagként tartalmazó gyógyászati készítmények előállítására
3 4 HU 201094 B talános képletű vegyületek sav-formáját vizes acetonban a megfelelő alkálifém-hidroxid sztöchiometrikus (számított) mennyiségével reagáltatjuk. Az oldószer ledesztillálása útján a kívánt sóhoz jutunk. Az (I) általános képletű vegyületeket az A-reakcióvázlattal szemléltetett reakciósorral állítjuk elő. Az eljárás lényege az, hogy peptidkötéseket hozunk létre aminosavak között, az aminosavakat pedig a bennük jelenlevő aminocsoportok és karboxilcsoportok miatt meg kell védeni, és/vagy aktiválni kell, és különösen a karboxilcsoportot kell aktiválni ahhoz, hogy igy bizonyos reakciót kiválthassunk, vagy az optimális körülmények között végezhessük el. A teljes reakciósor az egyes lépésekben használt védőcsoportok révén különleges. Az itt alkalmazott különböző védőcsoportok szükségesek ahhoz, hogy a reakciósort sikeresen és optimális módon kivitelezzük, ugyanis egy adott védőcsoportot kényelmesen és szelektíven lehasithatunk egy adott reakciólépésben, mégpedig oly módon, hogy a molekula egyéb részeihez kapcsolódó védőcsoport vagy védócsoportok ne szenvedjenek károsodást. A jelen eljárásban háromféle védőcsoportot alkalmazunk, és e háromféle csoport különböző reakciókörülmények között távolítható el, ezért eljárásunkat háromdimenziósnak nevezzük. Ez a háromdimenziós jelleg teszi eljárásunkat különlegessé. Az eljárás egyik előnyös kivitelezési változata szerint először az aszparaginsav, az alapvető kiindulási vegyület amino-csoportját benziloxi-karbonil-csoporttal védjük. Az emlitett védócsoportot a szakemberek előtt ismert, viszonylag enyhe körülmények között, könnyen eltávolíthatjuk oly módon, hogy a benzil-észter-csoportot katalitikus hidrogenolizis útján elhasítjuk. A szakemberek előtt természetesen az is nyilvánvaló, hogy az emlitett, előnyösen helyettesítetlen benziloxi-karbonil-csoport helyett védócsoportként használhatunk helyettesített benziloxi-karbonil-csoportokat, például p-klór-, p-nitro-, p-metoxi-, p-fenilazo- vagy 3,5-dimetoxi-benziloxi-karbonil-csoportot is. Valamennyi ilyen csoportot katalitikus hidrogenolizis útján lehet eltávolítani. Az aszparaginsav /j-karboxil-csoportjót úgy védjük, hogy tercier-butil-észter-csoporttá alakítjuk, ezt a védócsoportot egyszerűen eltávolíthatjuk oly módon, hogy a védett vegyületet egy semleges oldószerben vagy vízmentes savval kezeljük. Az (I), (II) és (III) általános képletű vegyületekben szereplő, D-alaninból leszármaztatható csoport karboxilcsoportját metil-észter formájában védjük, ezt a csoportot hidrolízis útján hasíthatjuk le. Hasonló módon, használhatnánk az említett karboxilcsoport védésére a fenil-észter-csoportot is, ugyanis hidrolízis útján ez is lehasitható. Az emlitett karboxilcsoport előnyös védőcsoportja a metil-észter-csoport. Az etil-észter-csoport kevésbé kívánatos, mint akár a metil-észter-csoport, akár a fenil-észter-csoport, ugyanis az etil-észter-csoportnak a hidrolízis 5 útján való lehasitása erélyesebb reakciókörülményeket igényel, és ezáltal a védőcsoportok lehasításának szelektivitása csökken. Az (I) és (II) általános képletű vegyületekben szereplő D-glutamil-csoport karboxil- 10 csoportját benzil-észter-csoport vagy helyettesített benzil-észter-csoport formájában védjük. E csoportokat a fent leírt módon, katalitikus hidrogénezés útján távolíthatjuk el. 15 Mindhárom védócsoport, tehát az aszparaginsav /3-karboxil-csoportját védő tercier-butil-észter-csoport, az alanin karboxilcsoportját védő metil-észter-csoport, és a glutaminsav karboxilcsoportját védő benzil-ész- 20 ter-csoport lényeges az (I) általános képletű, ahol R1 és R2 jelentése hidrogénatom, és R3 jelentése a fenti, vegyületek előállítása szempontjából. Az erolí- 25 tett védócsoportok szelektív eltávolíthatósága lehetővé teszi, hogy a molekula kívánt részén elvégezzünk bizonyos reakciókat, anélkül, hogy a molekula egyéb részeit károsítanánk. így például, a védett aszparaginsavról 30 a tercier-butil-észter-csoportot lehasitva egyéb R3 csoportokat vezethetünk be az említett helyre, és így (I) általános képletű vegyületeket állíthatunk elő. A (IV), (V), (VI) és (VII) képletű vegyü- 35 letek Itoh közleményéből [Chem. Pharm. Bull., 17, 1679-1686. (1969)] közleményéből ismeretesek. A (VII) képletű vegyületet, az N-benziloxi-karbonil-L-aszparaginsav-ß-tercier-butil-észtert Schröder és munkatársai is leir- 40 ták: Ann. Chem., 673, 208. (1964). A (VII) képletű vegyületet úgy alakítjuk ót a (III) képletű benziloxi-karbonil-cC-L-a6zpartil-D-alanin-metil-észter-/3-tercier-butil-észterré, hogy a (VII) képletű vegyületet D-alanin-me- 45 til-észter-hidrokloriddal acilezzük, mégpedig valamely, a reakcióra nézve semleges oldószerben, vagyis egy olyan oldószerben, amely nem reagál észrevehető mértékben a reagensekkel vagy a termékekkel, továbbá e 50 reakciót valamely kondenzálószer, előnyösen egy karbodiiinid jelenlétében végezzük. A karbodiimid megválasztása nem döntő jelentőségű, habár bizonyos karbodiimidek, például az N.N^diciklohexil-karbodimid racemizációt 55 okozhat. A racemizáció mértékét igen csekélyre szoríthatjuk vissza, ha a reakcióelegyhez 1-2 mól egyenértéknyi mennyiségű 1-hidroxi-benzotriazolt vagy helyettesített származékát, vagy pedig 1-2 mól egyenérték- 60 nyi mennyiségű N-hidroxi-szukcinimidet adunk, e reagensek aktív észtereket képeznek, és ezáltal elősegítik a reakciót. A jelen találmány szerinti eljárásban előnyösen l-ciklohexil-3-(2-morfolino-etil}- 65 4
