201088. lajstromszámú szabadalom • Eljárás inozóz-származékok előállítására
11 11U 201088 II 12 tium-hidridet, alkálifém-alkoxidokat, például nálrium-metoxidot, nátrium-etoxidot, és kálium-tercbuLoxidot, alkil-alkálifémeket, például buül-lítiumot és propil-lítiumot. Ahhoz, hogy a M”) általános képletü vegyületet intramolekuláris ciklizálással (5”) általános képletü vegyületté alakítsuk, kívánatosán bázisként alkálifém-karbonátokat, például kálium-karbonátot. vagy nátrium-karbonátot használunk, koronaéter, például 18-kororia-6, dibenzo-18- -korona-6, diciklohexil-18-korona-6, és 15- -korona-5 jelenlétében [P.A. Aristoff, Synthetic Communication, 13, 145-150 (1983)]. Az oldószer a használt bázistól függ, és használhatunk aromás szénhidrogéneket, például benzolt és toluolt, étereket, például tetra-hid rof uránt, etilén-glikol-monoetil-étert és etil-étert. A reakcó hőmérséklete is a használt bázis függvénye, valamint az alkalmazott oldószertől is függ. Rendszerint 10 °C-Lói az oldószer forráspontjáig terjedő hőmérsékleten végezzük a reakciót és alkalmanként, különösen a kezdeti fázisban a reakciót hűtés közben végezzük, kb. -78 °C-ra hütjük le az elegyet. Az idő a reakcióhőmérséklet függvénye, rendszerint 1-18 óra alatt megy végbe a reakció. Az oximot az (I’”) képletü vegyület és hidroxilamin reakciójával kapjuk. Az (I’”), (6”) általános képletü vegyületek új pszeudocukor-származékok, melyek bisz/metil-tio/-csoportot vagy 1,3-ditián-2-spiro-szubsztituenst tartalmaznak, és fontos intermedierek a (II) általános képletü vegyületek előállításánál. A /12/ általános képletü inozóz-származék - ahol R1 jelentése hidroxil-védőcsoport: fenil-(l-4 szénatomos(alkil- vagy tetrahidropiranil csoport - szintén fontos intermedier a valioiamin es származékai előállításánál, és előálliható az /5’/ általános képletü vegyületből reduktiv dehalogénezéssel, vagy az /I”’/ általános képletü vegyületből reduktív kénmentesitéssel. Az /5V általános képletü vegyület reduktív dehalogénezését és az /I’”/ általános képletü vegyület reduktív kénmentesitését olyan körülmények között kell végezni, melyek során a karbonilcsoport nem redukálódik. A dehalogénezést előnyösen szerves ónhidridek, például n-butil-ónhidrid alkalmazáséval végezzük aromás szerves oldószerekben, például benzolban és toluolban, vagy katalitikus redukcióval katalizátor, például palládium/bárium-szulfát és Lindlar-katahzátor jelenlétében, megfelelő oldószerekben például alkoholokban, például metanolban és etanolban, éterekben, például tetrahidrofuranban és dioxánban és a kénmentesítést előnyösen Raney-nikkel alkalmazásával végezzük, nempoláros oldószerekben, például dioxánban, tetrahidrofuránban, benzolban, toluolban és etil-acetátban. Az (I), (I1) és a (2’)-(6’) általános képletü vegyületekben X, X1 és X2 helyén a halogén előnyösen klór- és brómatom lehet, lásd 1. és 2. reakcióvázlatot. A Q1 és Q2 jelentésében a rövidszénláncú alkilcsoportok a 3. és 4. reakcióvázlaton egymástól függetlenül előnyösen 1-3 szénatomos alkilcsoportot, például metil-, etil-, propil- és izopropilcsoportot jelenthetnek, és Q1 és Q2 együtt rövidszénláncú alkilénláncot képezhet, ez a lánc előnyösen 2 vagy 3 szénatomos lehet, például etilén- és trimetiléncsoport. Az 1-4. reakcióvázlatokon szereplő (I), (D, (I”) és (II) általános képletekben R1 és R3 jelentésében a hidroxil-védőcsoport éter típusú védócsoport, igy fenil-l-4-szénatomos alkilcsoport, pl. benzilcsoport, vagy tetrahidropiranil-csoport. R1 és R3 jelentésében a hidroxil-védócsoportok lehetnek azonosak vagy egymástól eltérők. A védőcsoportokat önmagában ismert módszerekkel távolíthatjuk el. Az (5’), (6’), (7’), (8’), (I”’), (6”) általános képletü pszeudocukor-származékokat önmagában ismert módszerrel izolálhatjuk és tisztíthatjuk, például bepárlással, csökkentett nyomáson végzett bepárlással, szűréssel, centrifugálással, szárítással, fagyasztva szárítással abszorpcióval, deszorpcióval és a különböző oldószerek eltérő oldékonyságának kihasználásával, például oldószeres extrakcióval, megosztással, kicsapással, kristályosítással, átkristályosítással, valamint kromatográfiásan, például ioncserélő gyantát, aktiv szenet, nagyporozitású polimert, sephadexet, sephadex ioncserélőt, cellulózt, ioncserélő cellulózt, szilikagélt vagy aluminium-oxidot alkalmazva kromatográfiásan. A valiolamint és N-szubsztituált származékait, különösen a valiolamin-N-szubsztituált-származékait, például N-[2-hidroxi-l-/hidroxi-metil/-etil]-valiolamint, hatásos oC-glükozidáz gátló hatásánál fogva a szénhidrátok metabolizniusának elnyomására használjuk, a vegyületek megelőzhetik a vércukorszint emelkedését, hasznosak lehetnek a hiperglikémia és különböző hiperglikémiának betudott betegségek, például diabétesz, elhízás és hiperlipémia kezelésében és a tünetek megelőzésében. A /I/ általános képletü, találmány szerint előállított pszeudocukor-származékok fontos kiindulási anyagok a valioiamin és az N-szubsztituált származékai előállításához, és előállíthatok D-glükózból vagy D-glülono-6- -laktonból, melyeket kevés költséggel és könnyen állíthatunk elő D-glükózból l-C-/diha!ogén-metil/-D-glüko-piranóz-szórmazékon /2’ képlet/, valamint a /2”/ képletü 1-C-[bisz//rövidszénláncú alkil/-tio/-metil]-D-glükopiranóz-származékon vagy 1—C—/1,3—di— tián-2-il/-D-glükopiranóz-származékon keresztül. Az /!/ általános képletü vegyületek hasznosak a valioiamin és N-szubsztituált származékai előállításához, és különösen ha 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 8
