201028. lajstromszámú szabadalom • Karbinol-származékokat tartalmazó fungicid készítmények
HU 201028 B fenilcsoportot tartalmazó (I) általános képletű vegyületekből kiindulni és a 8603-473-A számú spanyol (ES) leírásban ismertetett mmódon a heterociklusos gyűrűt X(CH2CH2Ci)2 általános képletű vegyülettel kialakítani. Az (I) általános képletű vegyületek szűkebb csoportját alkotó (If) általános képletű vegyületek — a képletben Q jelentése hidrogénatomtól eltérő, míg a többi helyettesítő jelentése a korábban megadott — a 7. reakcióvázlatban bemutatott módon állíthatók elő. Valamely (Id) általános képletű vegyűletet fémvegyületté, azaz valamely (le) általános képletű vegyületté — a képletben M jelentése például lítium, míg a többi helyettesítő jelentése a korábban megadott — alakítunk a Heterocycles, 23. 1645-1649 (1985) szakirodalmi helyen ismertetett módon. Jellegzetesen úgy járunk el, hogy valamely (Id) általános képletű vegyület tetrahidrofuránnal készült oldatát -70 °C-on n-butil-lítiummal reagáltatjuk 15-30 percen át. Ha a képződött (le) általános képletű vegyület kevésbé oldékony, mint a kiindulási (Id) általános képletű vegyület, akkor előnyös lehet ko-oldószerek, például dimetil-propilén-karbamid (DMFV) adagolása. Valamely (le) általános képletű vegyületnek egy elektrofillel való reagáltatása széles körben ad olyan célvegyületeket, amelyeknél Q jelentése hidrogénatomtól eltérő. A találmány szempontjából lényeges elektrofilek közé tartoznak a halogénezőszerek, kén, diszulfídok, szén-dioxidok, dimetilamidok és a kén-dioxid, miután alkil-halogenidek kerülnek felhasználásra. Egy így kapott terméket ezután szakember számára jól ismert módszerekkel tovább alakíthatunk úgy, hogy a Q helyén lévő funkciós csoportot egy másik csoporttá alakítjuk. így például a Q helyén -SH csoportot tartalmazó termékek izocianátokkal vagy ftálimidoszulfidokkal reagáltatva a megfelelő, Q helyén -SC(=0)NHR12 általános képletű tiokarbamátokat, illetve Q helyén -SSR12 általános képletű diszulfidokat adnak. Az E helyén oxigénatomot tartalmazó (I) általános képletű vegyületek, azaz az (lg) általános képletű vegyületek előállíthatók a 8. reakcióvázlatban bemutatott módon, azaz úgy, hogy valamely (Ic) általános képletű vegyületet — a képletben a helyettesítők jelentése a korábban megadott, azzal a megkötéssel, hogy R és R1 jelentése halogénatomtól eltérő — a szakirodalomból jól ismert módszerekkel oxidálunk. Az oxidációs reakció végrehajtásához célszerűen használható reagensek közé tartoznak — a szubsztituensek milyenségétől függően — a persavak, például a 3-klór-perbenzoesav, hidroperoxidok, például a terc-butil-hidroperoxid egy alkalmas katalizátor, például vanádium-acetonilacetonát jelenlétében; vagy a hidrogén-peroxid. Alternatív módon ez az átalakítás úgy is végrehajtható, hogy először egy halohidrint képzőnk egy hipohalogénsawal, például hipobrómsawal, majd ezt a halohidrint egy savmegkötőanyaggal, például kálium- terc-butiláttal reagáltatjuk. Szakember számára érthető, hogy az oxidálandó vegyület jellegétől függően diasztereomerek elegye képződik. Ez ellenőrizhető a megfelelő oxidációs módszer megválasztásával vagy alternatív módon a diasztereomerek elegye hagyományos módon, pél7 dául kromatografálással vagy frakcionált kris. tályosítással szétválasztható. Az R2 helyén hidrogénatomot tartalmazó (I) általános képletű vegyületek szokásos módszerekkel alkilezhetők, acilezhetők és karbamoilezhetők, a hidroxilcsoport megfelelő funkciós származékainak előállítása céljából. A találmányt közelebbről a következő kiviteli példákkal kívánjuk megvilágítani. A magmágneses rezonanciaspektroszkópiai (1H-NMR) spektrumokat deutero-kloroformos oldatban kaptuk, ha csak másképpen nem jelezzük. Az NMR-spekt rumban használt rövidítések: s= szigulett, d= dublett, t= triple«, q- kvartett és m = multiple«. A csúcsok helyzetei a tetrametilszilán referenciaanyaghoz képest az alacsonyabb tényező felé ppm-ben vannak megadva. 1. példa A. rész: 2-(4-Fluor-fenil)-2-/-(4-fluor-fenil)-etenil/-oxirán 1. eljárás: Grignard-addícionáltatás alfa-halogén-ketonra 6,0 g (0,030 mól) l-bróm-4’-fluor-sztirolbóI és 0,85 g (0,035 mól) magnéziumforgácsból 60 ml THF-ban készült, 25 °C hőmérsékletű oldat formájában lévő Grignard-reagenshez hozzáadjuk 5,2 g (0,030 mól) 2-ldór-4’-fluor-acetofenon 10 ml THF- nal készült oldatát, majd az így kapott reakdóelegyet ugyanezen a hőmérsékleten 2 órán át keveijük. Ezt követően hozzáadunk 10 ml telített vizes ammónium-klorid-oldatot, majd a vizes fázist elválasztjuk, ezáltal pedig dietil-éter és hexán 1:1 térfogatarányú elegyével extraháljuk. Az egyesített szerves fázisokat telített nátrium-klorid-oldattal mossuk, magnézium-szulfát fölött szárítjuk és bepároljuk. így 10,2 g mennyiségben borostyánkőszínű olajat kapunk, NMR-spektrumának (CDCb analízise azt mutatja, hogy a fő termék az előállítani kívánt oxirán: delta 3,1,3,3 (két d, epoxid-protonok), 5,5, 5,8 (két s, vinil-protonok). Az anyag kielégítő tisztaságú ahhoz, hogy a következő lépésben felhasználható lehessen. 2. eljárás: 2-(4-fluor-fenil)-2-(4-fluor-benzoil)oxirán olefinezése 43 g (0,012 mól) metil-trifenil-foszfónium-bromid 15 ml THF-nal készült, -70 °C-ra lehűtött szuszpenziójához hozzáadunk 8,4 ml (0,013 mól) 1,55 mólos n-butil-lítium-oldatot 3 perc leforgása alatt, az adagolás során a hőmérsékletet -55 °C alatt tartva. A kapott sárga színű szuszpenziót ezután 10 perc leforgása alatt 0 °C-ra melegedni hagyjuk, majd hozzáadjuk 2,6 g (0,010 mól) 2-(4-fIuor-fenil)- 2-(4-fluor-benzoil)-oxirán 5 ml THF-nal készült oldatát. A halványbarna szuszpenziót 25 °C-on 6 órán át keveijük. Szokásos feldolgozással 3,4 g nyers terméket kapunk, amelyet flash-kromatografálásnak vetünk alá, eluálószerként dietil-étert használva, így 1,7 g mennyiségben kapjuk a kívánt terméket, amely kielégítő tisztaságú ahhoz, hogy fel lehessen használni a következő lépésben. NMR (CDCb) delta: 3,1 (d), 3,3 (d), 5,5 (s), 5,8 (s). B rész: 23-Bisz(4-fluor-fenil)-l-(lH-l,2,4-triazol-l-il)-3-butén-2-ol 8 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 5
