201002. lajstromszámú szabadalom • Eljárás indán-szulfonamid-származékok és ilyeneket tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására

HU 201002 ß A találmány indán-szúlfonamid-származékok és ilyen vegyöleteket tartalmazó gyógyszerkészítmé­nyek előállítási eljárására vonatkozik. A találmány szerinti eljárással előállított vegyü­­letek meghosszabbított hatással rendelkeznek a szívizomra és a kötőszövetekre és ily módon fokoz­zák korai ingerek kezelhetőségét. Ennek megfele­lően e hatóanyagok a Vaughan Williams éle osztá­lyozás szerint (Anti-Arrhythmic Action, E.M. Va­ughan Williams, Academic Press, 1980), ül. osz­tályba tartozó antiarritmiás szerek. A vegyületek in vitro és in vivo is hatásosak a szívpitvarban és a szívkamrában, valamint a kötőszövetekben és így alkalmazhatók a legkülönbözőbb szívkamra és szív­kamra feletti megbetegedések kezelésére is, bele­értve a pitvari és kamrai fíbrillációt is. Miután nem változtatják meg a szívimpulzusok mértékét, kisebb a hajlamuk az arritmia kiváltására illetve súlyosbí­tására, mint az ismert hatóanyagoké (I. osztály) és a neurologikus mellékhatásuk is kisebb. A talál­mány szerinti eljárással nyert vegyületek közül né­hánynak pozitív inotropikus hatása is van és így ezek különösen előnyösek olyan betegségek eseté­ben, akiknél a szív pumpáló képessége csökkent. Az (A) általános képlettel írjuk le a találmány szerinti vegyületeket és azok előállítására felhasz­nált kiindulási komponenseket, a képletben R jelentése azonos -NO2, -NH2 vagy - NHS02(l-4 szénatomos alkil)-csoport, X jelentése oxigénatom vagy vegyértékkötés, n jelentése 1 vagy 2, azzal a megkötéssel, hogy ha X jelentése oxigénatom, n értéke 2. Azon (A) általános képletű vegyületek, amelyek képletében R jelentése -NHS02(l-4 szénatomos alkil)-csoport, antiarritmiás hatásúak. Azon (A) ál­talános képletű vegyületek, amelyek képletében R jelentése -NO2 vagy R jelentése -NH2 csoport, ki­indulási vegyületek. A találmány szerinti antiarritmiás hatású vegyü­leteket az (I) általános képlettel írjuk le, a képlet­ben R2 jelentése azonosan 1-4 szénatomos alkilcso­­port, X jelentése oxigénatom vagy vegyértékkötés, és n jelentése 1 vagy 2, azzal a megkötéssel, hogy ha X jelentése oxigénatom, n értéke 2. A fenti képletben az alkilcsoport előnyösen me­­tilcsoport. A 3 vagy 4 szénatomos alkilcsoportok lehetnek egyenes vagy elágazóláncúak. Az előnyös antiarritmiás hatású vegyület az (LA) képletnek felel meg. A találmány szerinti eljárással nyert vegyületek pitvari ellenállásra kifejtett hatását tengerimalac fiziológiás sóoldatba merített és az egyik végén erő­átalakítóhoz kapcsolt jobb szívpitvarán vizsgáltuk. A szöveteket 1 Hz frekvenciával stimuláltuk. A hatásos ellenállási periódust (effective refractory period, ERP) S2 korai ingerek bevezetésével, min­den 8. alap inger (Sí) után mértük. Az S1S2 kapcso­lási intervallumot fokozatosan növeljük, amíg az S2 reprodukálhatóan kiváltja a fokozódó választ. Ezt jellemzi az ERP. Ekkor határozzuk meg azt a ható­anyagkoncentrációt, amely az ERP értékének 25%-os növeléséhez szükséges (ED25). Az ERP értékét tengerimalacok, fiziológiás sóoldatban in-I Kubáit jobb papilla izmán is mértük. Az izmokéi az egyik végükön kétpólusú elektródokkal stimulál­tuk, majd az elektrogrammot a másik végen egypó­lusú felületi elektróddal vettük fel Az ERP értékét a fentiek szerint extrastimulus eljárással határoztuk meg. A vezetési időt digitális tárolós oszcilloszkóp­pal határoztuk meg, mérve a mesterségesen előidé­zett hatás és az elektrogramm csúcsa közötti inter­vallumot, azaz azt az időt, amely szükséges az im­pulzus továbbításához az izom teljes hosszán. A szívpitvari és szívkamrai ERP értékeket alta­tott és éber kutyák esetében is vizsgáltuk a fenti extrastimulus módszerrel, miközben a szívpitvart és a jobb szívkamrát konstans mértékben srimnlálfnk. A találmány szerinti eljárással nyert (I) általános képletű vegyületeket önmagukban vagy gyógyszer­­készítményeik formájában adagolhatjuk. A talál­mány szerinti eljárással a gyógyszerkészítményeket úgy állítjuk elő, hogy a hatóanyagot gyógyszerésze­­tileg elfogadható hordozó- és/vagy segédanyaggal vagy anyagokkal keveijük el és adagolásra alkalmas gyógyszerkészítménnyé alakítjuk. E készítménye­ket arritmiás betegségek kezelésére vagy megelőzé­sére alkalmazzuk. A találmány szerinti eljárással előállított gyógy­szerkészítményeket adagolhatjuk orálisan tabletta, kapszula, elixir vagy szuszpenzió készítmény for­májában, vagy parenterálisan, így például intravé­násán, intramuszkulárisan vagy szubkután. A tab­letta készítmények tartalmazhatnak például kemé­nyítőt vagy laktózt, a kapszulákba befoglalhatjuk a hatóanyagot önmagában vagy egyéb adalékanyag­gal együtt, az elixírek vagy szuszpenziók tartalmaz­hatnak ízesítő- és/vagy színezőanyagokat is. A pa­­renterális adagolású készítményeket általában ste­ril vizes oldatok formájában állítjuk elő, amelyek egyéb oldott anyagot, így például az izotonia beál­lításához szükséges sókat vagy glükózt is tartalmaz­hatnak. Az (I) általános képletű hatóanyagokat orális adagolás esetében felnőtt betegek esetében (70 kg) naponta 2-150 mg mennyiségben adagoljuk, napi négy részletre osztva. Intravénás adagolás esetében a dózis 1-20 mg. Komoly szív-arritmia esetében előnyös az i.v. adagolás, a gyors hatás elérése érde­kében. Az orális adagolású készítmények általában 2-50 mg hatóanyagot tartalmaznak a hordozóanyag mellett. A fentiekben említett dózisok a betegek tömegétől és a betegség komolyságától függő mér­tékben változhatnak. Az (I) általános képletű vegyületeket £ talál­mány szerinti eljárással olyan (A) képletű vegyüle­­tekből kiindulva állítjuk elő, amelyek képletében R jelentése -NH2 csoport (II általános képletű vegyü­let) és ezeket a vegyületeket 1-4 szénatomos alkán­­szulfonil-kloriddal vagy -bromiddal vagy 1-4 szén­atomos alkán-szulfonsav-anhidriddel acilezzük. Az acilezési reakcióhoz értelemszerűen két ekvivalens mennyiségű acilezőszert használunk és így olyan végterméket nyerünk, amelynek képletében R je­lentése azonos. A reakciót általában szobahőmérsékleten végez­zük, adott esetben savmegkötőszer, így például pi­­ridin, trietil-amin, kálium-karbonát vagy nátrium­­hidrogén-karbonát jelenlétében. A savmegkötő­i. 5 10 15 20 y 30 35 45 50 55 60 65 2

Next

/
Thumbnails
Contents